Előreszámla

Lilypie Second Birthday tickers

2014. november 5., szerda

Csüccs

Pénteken voltunk Erik gyógytornászánál egy mozgásfejlődési felmérésen, mert Kissmajom tíz és fél hónaposan még mindig nem méltóztat magától szabályosan ülni. Már rég gyanakodtam rá, hogy ez is késlekedős dolog lesz nála, de reméltem, hogy előbb-utóbb megoldódik magától, akár a fél évvel ezelőtti csak-jobbra-fordulunk-át probléma; hát nem. Leggyakrabban feltérdelve vagy a térdein ülve tevékenykedik, ha két kézre van szüksége, de olyan is van, hogy egyszerűen lehasal, vagy beereszkedik a seggével a két sarka közé. Helyesen, nyújtott lábbal, stabil derékkal, és egyenes háttal önszántából sosem ült, az a fázis, amikor a babák másznak, majd féloldalasan kinyomják magukat, és lehuppannak, nála kimaradt - azaz kinyomja magát oldalra, de utána visszamegy térdre, és már teper is. Az ültetést nem akartuk erőltetni, mert ugye mindenhol azt mondják, hogy majd ha elbírja a gerince meg az izmai, magától is produkálja, de azért nyilván próbálgattuk, hogy hátha megtetszik neki a dolog, és lesz kedve gyakorolni. Széken, hintában, ölben gyönyörűen ment is, egész sokáig bírja mielőtt elfáradna és hátradőlne, de amint a földön szerettük volna pozícióba helyezni, azonnal tette ki a kezeit oldalra, fordult térdre, és menekült.
A mi tippünk az volt, hogy fél a felborulástól, és egyszerűen nem érzi magát biztonságban seggen; ő amúgy is mindenben nagyon óvatos baba, a feltérdelős fázisban is hosszú ideig egyik kezével kapaszkodott, és mikor már régen bombabiztos volt az egyensúlya, csak akkor merte végre elengedni magát, és támasz nélkül maradni. Ezt erősítette meg Geri mozgásterapeutája is, aki konkrétan azt mondta, hogy ő még nem hallott olyan gyerekről, aki időben és ügyesen mászott meg felállt, de ülni nem tudott.

A rejtély a negyvenöt perces megfigyelés alatt sem igazán oldódott meg. Kissmajom minden mozgásfejlődési lépést jóval a kora előtt ért el (még a legszigorúbb hivatalos határokat figyelembe véve is), tökéletesen mászik, szépen áll és lépeget, gyorsan korrigálja az egyensúlyvesztéseket, semmilyen ok vagy magyarázat nincs arra, hogy miért nem akar/szeret ülni magától. Azt mondta a nő, hogy maximum olyant tud elképzelni, hogy a combizmai a külső részen egy kicsit húzódnak, esetleg a hátának a felső része picit gyengébb, de ez is mind csak tipp volt, mert erősen áttapogatta és masszírozta, és semmi rendelenességet nem talált. Valószínű, hogy öngerenráló folyamat következménye a hiányosság: az elején nem mert ülni, mert kis gyáva, és nem szeretett kibillenni, utána meg már sokkal érdekesebb lett a közlekedés, azért nem gyakorolta, de így meg nem tud belejönni ugye…
Egyelőre nem kell visszamennünk, pár hétig napi kétszer három percben kell itthon gyakorolgatnunk az ülést segítséggel, és lesni, hogy van-e változás; két fajta próbálkozást mutatott, egyik földön ülve nyújtott lábbal, másik egy kis térdmagasságú sámlin ülve földre rakott talpakkal. Az eredmény látványos (illetve igazából már rögtön az ott eltöltött idő után az volt), most már egyre gyakrabban ül ki oldalra - igaz teljesen magától még csak a franciaágyon és a kiságyában teszi, és nagyon rövid ideig marad úgy, de magához képest már az is haladás. Egyébként talán ez is egy bizonyíték arra, hogy a késlekedés legfőbb oka az, hogy tart az ingatagságtól: ahol puha a talaj, és jobban belesüpped, illetve tudja, hogy nem fogja beütni magát, ott van bátorsága kísérletezni. Amikor együtt végezzük a feladatokat, akkor is szereti, ha beülök mögéje, és bármikor rámdőlhet, de ezen kívül semmi gond nincs vele, akár tíz percig is hajlandó megülni és játszani.

Most tehát várakozó állásponton vagyunk, aztán ha nem lesz értékelhető javulás, akkor visszamegyünk, és járni fogunk gyógytornára. De nagyon-nagyon remélem, hogy nem lesz rá szükség, mert basszus annyit ordított az alatt a háromnegyedóra alatt, amíg ott voltunk, mint az utóbbi fél évben összesen. Mindezt úgy, hogy semmilyen módon nem okoztak neki fájdalmat, kizárólag olyan mozdulatsorokat végeztettek vele, amiket előzőleg már csinált, sőt némelyiket kifejezetten szereti (biciklizés, mászkálás, álldogálás, felültetés, járkálás, oldalra borítás, stb.). Szakadt meg a szívünk, olyan keserves sírással tiltakozott a kötelező feladatok ellen, őt kéremszépen ne vegzálják, hagyják békében felfedezni a termet, és a szájában körbehordozni minden egyes tárgyat. Fél percekre el lehetett vonni a figyelmét, de Kissmajom egy dolgot utál az életben, és az a műveltetés* - amint megunta az újabb és újabb játékokat, és észbe kapott, hogy ő itt tulajdonképpen fogoly, és rá akarják venni dolgokra, máris görbült lefele a szája, és nézett ránk kétségbeesetten, hogy segítsünk. (Nem tudom, hogy bírják azok a szülők, akiknek a gyerekét ténylegesen "bántják", gondolom megállás nélkül mantrázzák, hogy muszáj, mert gyógyít… borzalmas!) Néha tartottunk egy kis szünetet, és összebújhattunk vigasztalásra, olyankor átmenet nélkül elhallgatott, és az ölelésemből forgolódott, hogy megfogjon ezt-azt, de ha letettem, és a nő közeledett feléje, rázendített megint. A legviccesebb meg az volt, hogy amikor lejárt az idő, és már csak beszélgettünk, anélkül, hogy bármelyikünk felállt volna, tudta, hogy vége: azonnal kipattant az ölemből, és szélsebesen felfedező körútra indult, mászott, állt, járt, konkrétan mindent megcsinált, amire előtte hiába igyekeztünk rávenni.
Szóval hajrá csüccsögés!


* Képtelenség például megtanítani tapsolni vagy integetni, mert azt ugye úgy szokás, hogy megmutatjuk magunkon, majd fogjuk az ő kezecskéit, és elvégezzük azokkal is a mozdulatot. Hát, azt a felháborodást, amikor az utóbbival bepróbálkozunk, elmondani nem lehet...

8 megjegyzés:

  1. Hát szerintem nyújtott lábbal ülni, egyenes háttal támaszték nélkül: nehéz. Bizony kell hozzá hátizom és combizom is. Én kiskoromban híres voltam arról hogy se ülni, se mászni, se kúszni nem tudtam és sajna gyenge is maradt a hátam. Furcsa hogy Kissmajom csak ülni nem szeret.
    Jó hogy semmi problémát nem találtak, én annyira örülök hogy ma már vannak ilyen csecsemőgyógytornászok. És kiváncsi vagyok hogy vajon ennek a generációnak kevesebb gerincproblémája lesz mint pl. a miénknek?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyszer csak felálltál, az volt az első mozgásfejlődős akciód? És tanulási nehézségeid nem voltak később?

      Törlés
  2. Ákos is 4 hete tömény hisztivel nyomja a tornát, pedig előtte semmi baja nem volt. Az első 5 percben beveti a krokodilkönnyeket, miközben láthatólag figyel és nézi a környezetét, a játékokat és csinálja a feladatokat, aztán átvált metálfiúba, vagyis hörög és néha amikor eszébe jut, akkor visít is. Eközben vígan nézelődik, figyel engem és szorgalmasan tornázik. Amikor vége és átveszem, abban a pillanatban abbahagyja és játszani akar, mindent megfogni, szóval egyértelmű, hogy semmi fájdalmat nem okoznak neki. Ez csak nekem rossz, mert minden kedd reggel mantrázom és próbálom megbeszélni vele, hogy nem fog sírni ma, ne sírj Kisfiam :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem is tudtam, hogy jártok… írjál már a blogra, nah!

      Törlés
  3. Nekem két nem ülős gyerekem volt és mindegyiknél gond volt...Az egyik minden mozgást későn csinált, szóval vele már előtte is jártunk Dévényre. A másik viszont minden mozgást korán, vagy időre csinált. Aztán kiderült, hogy egyensúlyi problémája van (vesztibuláris rendszer éretlensége), ezért ült úgy, hogy a lábai közé berakta a fenekét és ezért nem járt. A vesztibuláris rendszert stimuláló feladatokat kaptunk itthonra, és aztán elkezdet "normálisan" ülni és járni is (még így is időben voltunk).

    Fella!
    A gyerekek jó része nem is úgy ül, mint a felnőttek, hanem "Z" alakban, az nagyon stabil és könnyű belőle indítani a mászást.

    VálaszTörlés
  4. Na a lényeg lemaradt, mert siettem, szóval ha Dévényesnél voltatok, akkor én ezzel mást keresnék fel, mert itt nem izomtónus probléma lehet/van és ők abban jók. Ha a te fiad is a sarkára ül, meg a lábai közé ül be (M-be), akkor elég gyanús nála is a vesztibuláris rendszer éretlensége, azért ülnek így, mert így hozzák létre a megfelelő egyensúlyt, amit simán ülve nem tudnának. De persze lehet még várni, mert rendeződhet magától is ez az éretlenség.
    Engem már nagyon idegesített, hogy így ül (ő már 1 éves volt), és a többi tornázós gyerekem miatt tudtam, hogy ez nem jó.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát egy kicsit még várunk, 3-4 hónapot maximum (december közepén lesz egy éves), hogy lássuk, változik-e az itthoni gyakorolgatás hatására, meg merre fejlődik a járás dolog (késik-e az önálló elindulás), mert ugye ott tényleg kiderül, hogy van-e egyensúly gond, vagy csak túlóvatoskodja… De ha nem rendeződik, nem akarjuk homokba dugni a fejünket, visszük, és segítsenek.
      Hova kell egyébként, ha esetleg ugyanaz a probléma, mint nálatok?

      Törlés
    2. Egyet értek!
      Igazából engem ez az ülés zavart nagyon, bár pont mielőtt elvittük kezdte már néha kirakni Z-be a lábát, de elég ritkán. És már nagyon régen állt és ment a bútorok mentén, ennek ellenére 1-2 lépést tett csak meg önállóan és az is hát hmm, nagyon béna volt a többi gyerekemhez képest. Persze a járás igen tág határok között indul (10-18 hónapos kor), de ez így mind együtt már gyanús volt és nagyon nyugtalanított.
      Mi a Gézengúz alapítványnál voltunk. Kaptunk itthonra feladatokat és azokat csináltuk. Azt mondták, hogy ha 3-4 hónap múlva sincs javulás menjünk vissza. De nem lett rá szükség.

      Törlés

Mondd!