Előreszámla

Lilypie Second Birthday tickers

2015. január 4., vasárnap

Parenting fail

Ma az egyéves gyerekünk két kerek órát játszott tiszta egyedül, miközben mi, mint két hanyag, gondatlan, drogos szülő, aludtunk. M. zavarban van, én egyenesen szégyellem magam; Kissmajom vidáman csicsereg, mint mindig...

Hétvégenként azt szoktuk csinálni, hogy nagyon későn fekszünk (mármint mi, Kissmajom az a megszokott hét óra körül), miközben egyébként maximum egykor el szoktunk vonulni, pénteken és szombaton nem ritka a hajnali három sem. (És hát ez az elmúlt két hét igazából egy nagy hosszú hétvége volt, mert M. egyáltalán nem járt be munkába, és itthon is mindketten is csak a legszükségesebbeket dolgoztuk... amúgy lazultunk, családultunk, csudajó volt.) Ilyenkor az a leosztás, hogy szombaton reggel egyikünk felkel a babával, a másik meg alszik, amíg kedve tartja, vasárnap meg cserélünk, így mindenki pihenhet egy jót. A felkelés rendszerint úgy zajlik, hogy Kissmajom nyolc körül ébred, akkor még egy fél órára átvesszük magunk közé, mert az elején nagyon bambóca lassúzombi, esik-kel, szaggatott ritmusban mászkál rajtunk, bújik, ölel, puszit ad… szóval semmi pénzért nem hagynánk ki, még akkor sem, ha egyikünk, vagy mindketten hullafáradtak vagyunk az éjjeli dorbézolás filmnézés/olvasás/szerepjátékozás/Xboxozás miatt. Mikor vége az éledezős fázisának, és Kissmajom begyorsul, és veszélyes kísérletezésekbe kezd az ágytámlán való átugrás kérdéskörében, akkor az épp szolgálatos szülő kimegy a nappaliba, előkészíti a terepet (habtapi a földre, játékos dobozok ki), majd magával viszi a gyereket, tisztába teszi, felöltözteti, megeteti, és játszik vele addig, amíg a lustizó párja nem csatlakozik.
De néha, amikor Kissmajom viszonylag későn (mondjuk csak hat óra után) ébred fel elfogyasztani a tápszeres reggelijét, akkor egy ideig más ellátást nem igényel, úgyhogy ilyenkor csak előkészítjük a játszóterét, és mindketten visszabújunk az ágyba egy kicsit beszélgetni, elolvasni a reggeli híreket, vagy épp heverészni még egy sort. A hálószobaajtó természetesen nyitva marad, a teljesen childproof szomszédos nappaliban Kissmajom lenyomja a változatlan napkezdő rutinját (üdvözlésül megkergeti a macskát, szétgurítja a labdáit, szétszedi a tornyait, szétdobálja a formabedobóit, megénekelteti az összes zenélő kütyüjét egyenként és különböző kombinációkban is), majd mikor már unatkozik, ami rendszerint úgy húsz perc múlva következik be, visszajön hozzánk, aranyos mosollyal meglátogatja az ágyunk egyik, majd másik oldalát, és hangos magyarázkodás közepette asszisztál az öltözködésünkhöz, hogy megkezdődjön a közös bandázás.

Ma reggel fél kilenckor, miközben a gyerek az apja fején térdelve kapcsolgatta az éjjelilámpát, előszedtem a cuccait a nappaliban, bekészítettem M. kávéját a főzőbe, majd felöltöztettem Kissmajmot, és engedtem kicaplatni játszani. Miközben visszazuhantam a párnámra, hallottam, hogy kint elkezdődött a macska- és labdakergetés, láttam, hogy M. takaróval a fején fekszik, és gondoltam, hogy egy pillanatra még én is lehunyom a szemem, aztán amint szól a baba, megyek is állatkás könyveket nézegetni. És, ahogy vártam, egyszer csak szólt is a baba: felállt a fejem mellett, megtekergette az orromat, és elhadarta, hogy: "Hm-hmmm... Tádá-degüm. Ku-kóóó!" Már pattantam is fel, hogy okéoké, máris húzom a papucsomat, mikor feltűnt, hogy szokatlanul pihent vagyok. Megnéztem az órát és… fél tizenegy volt!
Le vagyok döbbenve. Eddig is tudtam, hogy átlagon felül önálló gyerekünk van, elég gyakran csinál ugyanis olyant, hogy mindketten leülünk vele a szőnyegére egy családi hancúrra, aztán az lesz a vége, hogy M. meg én magányosan dobáljuk egymásnak a lufikat, mert Kissmajom otthagy, elmászkál, és a saját dolgait intézi. De egyévesen két óra játékidő úgy, hogy még eszébe sem jut bevonni minket, egy kicsit túlzásnak tűnik - főleg úgy, hogy nem egy kényszerhelyzetről beszélünk, hiszen minden eddigi példából tudja, hogy még csak nem is kell sírnia, egy szavába kerül, és rögtön rohanunk hozzá.
És bevallom, szarul érzem magam, mert basszus, hát elaludtunk nah! Persze elvileg tökéletesen biztonságos a lakás általa bejárható része, sehova sem tud felmászni, semmit sem tud magára borítani, semmivel sem tud ártani magának, nincsenek elölhagyott kábelek, bedugaszolatlan konnektorok, megehető apró- vagy sérülést okozó éles kacatok. Nyilván eleshetett vagy felborulhatott volna, vagy beüthette volna magát, de ezek akkor is elkerülhetetlenek, ha fél méterre vagyunk tőle - a bármi miatti panaszkodást meg azonnal meghallottuk volna, mert legalábbis én minden szokatlan hangra felriadok. (De még ilyent sem csinált, csak hablatyolt és muzsikálgatott, mint mindig, és néha kisebb-nagyobb csattanással ledobott különböző tárgyakat, de az már mindennapos háttérzajnak számít nálunk.)

M. szerint ne lelkizzem túl a dolgot, ennél beszédesebb bizonyíték nem kell rá, hogy Kissmajom biztonságban érzi magát, tudja, hogy nem kell folyton a seggünkben lennie ahhoz, hogy szükség esetén figyelmet, támogatást, segítséget, vigasztalást, szórakoztatást kapjon. De miközben logikusnak tűnik, és bólogatok is szépen, máris azon agyalok, hogy amint befejezem ezt a posztot, és abbahagyom a kompenzálást (értsd: engedem végre fellélegezni Kissmajmot, és nem üldözöm tovább azzal, hogy kicsim, gyere csak anyához, építsünktáncoljunkgurítsunkolvassunk), azért csak rákeresek már a kötődéstípusokra és jellemzőikre, hogy lássam, mit rontottunk el és hol, és vajon szociopata lesz-e a kisfiunk… Pf.

19 megjegyzés:

  1. Szerintem semmit nem rontottatok el, es M.nek meg igaza van :) Bizony,bizony egyre onalobb a lelkem, es mar csak akkor fog hisztikezni ha tenyleg baja van vagy eppen szar napja :) Ma jo napja volt oruljetek neki :D Szerepjatekozas :D Betojok :D Olellek sokadszor is <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tündérke, csak nem te is nővérke vs. karbantartó szerepjátékra gondoltál, ejnye… :D

      Törlés
    2. Ò már pedig olyan jól elképzeltelek ilyen mini nővércuccban :D

      Törlés
  2. Ha már leírtad, a szerepjáték a beköltözős szerepjáték? (nővérke vagyok Te meg a karbantartó, vagy ilyesmi :-D?) Vagy ez valami online játék, amiről nem hallottam még? :-D bocsi, tudom, indiszkrét vagyok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D Hát nem egészen olyasmi. Inkább csak ez: http://en.wikipedia.org/wiki/Role-playing_game
      Sorry to disappoint… :)

      Törlés
    2. Áhhá, akkor ez nem olyan :-D

      Törlés
  3. hehe, a hétvégi egyik nap anya, másik nap apát mi is így szoktuk:)
    Na,de látom, nem csak én paráztam a kötődés miatt...ha a mi menetrendünkhöz továbbra is hasonló lesz, ne aggódj, pár hónap múlva a szoknyád/nadrágod mellől el nem fog mozdulni egy jó darabig hála a szeparációs szorongás csúcsának. Járással hogy "áll"?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Állás-ügyben egyelőre ennyi van csak: állás - szépen, stabilan, de max. 10 másodpercig érdekes, utána megy dolgára, legfeljebb egy-két lépést tesz meg, ha épp ott vagyunk előtte, és a karjainkba vetheti magát. De nem foglalkoztat különösebben, gyönyörű a mindenféle mozgása és egyensúlyérzéke amúgy, csak óvatos nagyon… ráér… :)

      Törlés
    2. nem is kell, hogy foglalkoztasson, a tökéletességre törekszik, nem baj az :)

      Törlés
  4. Ez annyira cuki volt, hogy csak na, már ne is haragudj. Bár elhiszem, hogy azért "megijedtél" az óra láttán. De egyébként meg milyen nagyon fej Kismajom abból a szempontból is, hogy így hagyott Benneteket pihenni:) Én mindig az ellenkezőjét hallom általában a szülőktől. Mellesleg nagyon tetszik ez a hétvégi rutin is (ügyeletes szülőség), szerintem átvesszük majd mi is, remélem hamar itt lesz ideje.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ő ebben is egy végtelenül "könnyű" gyerek, ilyent legmerészebb álmainkban sem mertünk volna remélni. Nektek meg nagyon drukkolok a mielőbbi példakövetésért - a jó alvó, mindig jókedvű, önálló mégis bújós babaság meg… legyen a hab a tortátokon! :)

      Törlés
  5. Ezért is szeretlek olvasni , mert itt nem az van , hogy jajistenemfoglakoznom kell a gyerekemmel , jön a foga és nem aludtam , milyen szar nekem vagy netán nyűgös és semmit nem tudok egész nap csinálni , mert végig ölben van . Te a terhességet és a babázást is örömmel élted/éled meg és ez tetszik .
    Tudom , hogy vannak nehéz pillanatok , de nem mindegy , hogy hogyan állunk hozzá.
    Néhány anyát szívem szerint jól megtépnék, hogy észhez térhessenek mekkora csoda is történt velük, hogy a karjaiban tarthatják az egészséges gyereküket .

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát ebben biztos annak is van szerepe, hogy Kissmajom a világ legnyűgtelenebb-hisztitlenebb gyereke… meg annak, hogy én a világon senkinek sem akarok megfelelni, csak neki meg M.-nek. Az a fontos, hogy mi hárman vidámak és elégedettek és boldogak legyünk, semmi olyant nem csinálok/-lunk, amihez nincs kedvem/-ünk: nem suvickolom napestig a lakást (heti egyszer jön takarítónő, amúgy csak szintentartok), ritkán főzök (kapunk M.Apukától vagy rendelünk), mosni és mosogatni ott vannak a gépek; jó, napi egy-két órát dolgozom munkailag, de azt is úgy osztom be, hogy elég időm és egy kis kedvem is legyen épp. De értem, amit mondasz, én is legszívesebben megtéptem volna a folyton rinyáló anyákat, amikor én még csak álmodoztam ezekről a napokról.
      A jó hír az, hogy mikor végre nektek is ott lesz a baba, valószínűleg ő is annyira agyon lesz ölelgetve-szeretve, mint Kissmajom. :)

      Törlés
  6. Elképzeltelek titeket, mikor magányosan egymásnak dobáljátok a lufikat :) Édesek lehettek :)
    Csuda önálló Kissmajmot pusziljuk!

    VálaszTörlés
  7. Én is szerepjátékoztam egy jó ideig, csak most nincs kivel, így egy ideje nem játszottam. Mi nem neten csináltuk, hanem 4-5-en mesélővel, dobókockákkal, úgy imádtam! :) Lehet körül kéne néznem a neten majd.
    Én is elképzeltem, ahogy dobáljátok a lufikat egymásnak és Kissmajom körülöttetek mászkál és nem érdekli a lufi, de minden más. :) Szerintem mivel Kissmajom ennyire nyugodt, ennyire megbízik bennetek, s mivel az ajtó is nyitva volt, látott titeket, biztonsággal töltötte el és ezért nem zavart fel titeket. Biztos az összes kombinációt lejátszotta már a játékokkal és unatkozni kezdett, azért keltett fel, bár nem semmi mennyire önálló tud lenni egyévesen. Milyen érdekes, hogy hozzád ment és nem M--hez, ergo tudta, hogy te vagy a soros aznap.
    Nagyon tetszik ez a szülős beosztás, remélem egyszer mi is bevezethetjük. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez sem netes, sima összeülős, igazi karakterlapos meg dobókockás… ha valaha hazaköltöztök, be lehet szállni! :)
      És én is nagyon remélem-kívánom-drukkolom, hogy minél előbb bevezethessétek a hétvégi szolgálatot. :)

      Törlés
    2. Köszönöm mindkettőt! :))

      Törlés

Mondd!