Előreszámla

Lilypie Second Birthday tickers

2013. január 11., péntek

Mai hálám (szintén rendhagyó)

Egy héttel ezelőtt épp alászálltam a pokolba. Ha akkor valaki azt mondja nekem, hogy valaha újra felkel a nap, és alig pár nappal később akár még mosolyogni is tudok majd, képtelenségnem tartom, és érzéketlennek titulálom. Most meg csak azért is megpróbálom ilyen formában megfogalmazni a korházazást, mert úgy érzem, képes vagyok rá. Sok mindenre képes vagyok most már, amire azelőtt még gondolni sem bírtam volna. Mert velem már történt egy csoda: van egy kislányom.
Nyilván bármennyire is próbálnám, nem fog menni csak pozitív dolgokkal, hiszen életem legszörnyűbb napjairól van szó, de igyekszem, mert igenis voltak apró pilláncsoló fénypontok a nagy sötét tengeren, és én emlékezni akarok rájuk életem végéig (mert a sok rosszra úgyis mindenképpen fogok).

Mindenek előtt és fölött, végtelenül hálás vagyok a dokimnak; szinte ismeretlenül, és minden érdektől mentesen, annyi emberséget, elfogadást, empátiát, támogatást, nyugalmat, segítséget adott nekem ebben a pár napban, amennyire ilyen nehéz percekben csakis a legközelebbi családtagoktól számíthat az ember.
Hálás vagyok a korház teljes személyzetének, akikkel kapcsolatba kerültem általa - neki köszönhetően mindenki tudta, hogy miért vagyok ott, és mindenki hihetetlenül megértő és kedves volt; egy-egy apró gesztussal, mosollyal, szóval, kézszorítással, öleléssel (igen, azt is kaptam), olyan pillanatokban rángattak vissza a mélyből, amikor azt hittem, sosem jutok többet levegőhöz.
Hálás vagyok Editnek és Janinak, akik úgy döntöttek, ahogy, legalább némi értelmet adva ezzel a világ legértelmetlenebb borzalmának; az őket összekötő melegség hitet ad abban, hogy pont akkor, pont ott kellett lennünk ahhoz, hogy a kislányunk nyomában, egy váratlan csoda által, új utat nyerhessen egy egészséges kis élet.
Hálás vagyok a szülészeten oákoló csecsemőknek - mikor befeküdtem, a főnővér nem győzött elnézést kérni, hogy sajnos helyhiány miatt nem tud a nőgyógyászati osztályra rakni, így körül leszek véve nagyhasú kismamákkal és zajos újszülöttekkel; akkor még én sem tudtam, de ennél jobb terápiát nem is biztosíthatott volna megtépászott lelkemnek: imádtam, ahogy a boldog fáradt anyukák és a büszke friss apukák tologatták őket a folyosón, a zörgő fém bevásárlókocsikban, és ahogy nagyjából a reggeli műszakváltással egyidőben előbb ébredősen, aztán egyre határozottabb kétségbeeséssel követelni kezdték a tejadagjukat.
Hálás vagyok a szobatárs cserélődős és hazasietős véletleneknek (bár már nem tudom, van-e egyáltalán olyan, hogy véletlen), azért az utolsó álmatlan éjszakáért, amit csak kettesben tölthettem a kislányommal; hogy gyönyörűen esett a hó, hogy együtt hallgathattuk Yundi Li Chopin-jét, hogy elmondhattam neki ezredszerre is, hogy mennyire szeretjük, és mennyire szeretni fogjuk mindig.
Hálás vagyok a testemnek, hogy fizikailag gyakorlatilag teljesen fájdalommentesen múlt el ez a két nap; bár akkor minden porcikámmal azt kívántam, hogy szenvedhessek, minél elviselhetetlenebbül, az agyammal felfogom, hogy hosszú távon mennyi rossztól kímélődött meg a szervezetem így.
Hálás vagyok a kislányunknak, aki szeretetszigetté varázsolta nekem azt a kegyetlennek ígérkező elkerülhetetlen ultrahangot; hogy rám vigyázott meglepően lelassult növekedésű nagyonpiciségével, és hogy álmos mozdulatlansága ellenére felemelte a kis kezét, és még integetett egy utolsót a képernyőről.
Mindenen keresztül és túl, hálás vagyok édes M.-nek, akiről mindig is tudtam, hogy a világ legelképesztőbb embere, és a világ legeslegjobb apukája lesz valamikor, valaki által, de azt sosem mertem remélni, hogy ennyire; amíg ő van nekem, addig nincs lehetetlen.

És nektek is hálás vagyok, de azt remélem tudjátok.

3 megjegyzés:

  1. Én pedig köszönöm neked, hogy írsz. Valahogy szeretettel töltődöm a soraid által.

    VálaszTörlés
  2. Minden egyes mondatból, szóból, betűből árad a mérhetetlen szeretet!

    VálaszTörlés
  3. Kedves Est, egy csöndes, szomoró ölelést küldök virtuálisan, és kívánok Neked mihamarabbi felépülést fizikailag. A lelki egyensúlyod megvan, ott jó úton jársz. Nem kívánok most sok erőt, mert van Neked. Pihenj, és regenerálódj,minden értelemben.

    VálaszTörlés

Mondd!