Előreszámla

Lilypie Second Birthday tickers

2014. február 26., szerda

Days of our lives

Ez a gyerek csúcs: esik le a feje olyan álmos, belassulva nyűglődik, namondom milyen jó, alszunk egy nagyot kettencsén, festménybe illő napsütéses délutáni idill. Amint ledőlök mellé a kanapéra, azonnal feléled és elkezd "szeletelni" - így hívja M. azt a soha meg nem szűnő négyvégtagos tornagyakorlatot, amit az ébrenléte minden pillanatában, sőt néha álmában is előad. Olyan öt percig bírja, utána megint kezd leragadni a szeme, és megint nyöszörög közben, mert nem tudja mi a baja; megint bepróbálkozok az összebújással, megint aktivizálódik tőle. Újabb öt perc múlva már sírdogál a fáradtságtól, de én akkor se feküdjek oda, mert akkor ugyan ki hajol föléje egy kis álom előtti arctanulmányozásra - maradjak csak szépen haptákban megfelelő magasságban, de el se távolodjak, ha nem akarok bömbölést; jah, és ha lehetne, ringassam is, köszöniszépen. Hát imádom na! :)
Ha napközben már végképp nem tud elaludni, de ásít és szemet dörzsöl és minden baja van (Már megint alvás... már készül a nagy alvós összefoglaló poszt is, csak még kivárok, nehogy elkiabáljak valamit…), akkor felöltöztetem (ezt rendszerint végigüvölti), bedugom a hálózsákjába (ekkor már csak hüppög), berakom a pihenőszékébe (itt már a szeme is le-lekoppan), és mire kiviszem a teraszra már rajtaütésszerűen el is alszik, olyan mélyen, hogy a nagy robajjal a korlátra ugráló macskák sem tudják felébreszteni. Most is ott van közel két és fél órája, azért érek ennyire rá; rálátok, de annyira mozdulatlan, hogy néha aggódva közelebb megyek, hogy biztos jól van-e, és szomorúan állapítom meg, hogy egyre hosszabb időközöket bír ki két kajálás között, már nem is picibaba, ó. Mondjuk ezt a mai sziesztát megelőzően, a két mell kiürítését egy röpke óra múlva megtetézte kerek száz milli tápszer benyakalásával, szóval van tartalék - harmadik hónapos fejlődési ugrás, here we come!

Tegnap már dolgozott a gyerekorvosunk, úgyhogy elvittem a Kissmajmot oltásra, hogy holnapra már csak az ultrahang maradjon - a múlt heti szabadság miatt nagy tömegre számítottam, de végül szerencsére csak hárman voltak előttünk. Elégedetten konstatáltam, hogy továbbra is megfelelően antiszociális vagyok, attól tartottam ugyanis, hogy a bezártság miatt desperate leszek, és amint a család kivételével más felnőttek is a társaságomba kerülnek, szívesen elcseverészek majd bármilyen unalmas témáról, csak hogy emberi szót halljak; de nem, a váróban is többnyire füleltem csak, nem nagyon volt giényem bekapcsolódni a szopibüfi-kakipisi-bölcsiovi tárgyalásokba. Amúgy egészen szimpatikus anyukák álltak sorban, semmi baj nem volt velük, és igazából pont olyan dolgokról eszmecseréltek, amikkel itt a blogon én is foglalkozom, szóval nem lenézem őket, de én itt kiélem minden baba-related bizonytalankodásomat, csakúgy barátkozni meg nem sok kedvem van, too old for this shit.
Kissmajom amúgy itt is hódított, akár a múltkor a fül-orr-gégészeten. Azt nem is meséltem: az elhúzódó nátha miatt küldött oda a doki olyan két hete, hogy teljesen takonymentesüljön a gyerek, mire aktuális lesz a kéthónapos oltás. Bementünk a Fehérvári úti szakrendelőbe, és a recepción beálltunk a sorba, hogy útba igazítsanak, amikor is az ott tartózkodó három hölgy annyira el kezdett olvadozni a gyerektől, hogy hangos sápítozásukra odagyűlt még két kolleganő, és további sorukra váró emberek léptek elő a hátunk mögül, megnézni hogy vajon tényleg olyan kivételesen szép-e ez az agyondicsért valaki (természetesen az). Aztán az ottani orvosnő meg az asszisztense is elájultak, hogy jaj ez a szabályos arcocska és a kis pisze orrocska és a húsos száj… mondjuk tény, hogy néha M. meg én is megállunk bámulni, hogy mi a jóégtől lett olyan tökéletes ez a gyerek, mert nem vagyunk ugyan bányarémek mi sem, de azért szépségversenyeken sem sok eséllyel indulnánk. Tegnap a gyerekorvos és a segédkező védőnő a karakteres állától és a dundi pofijától volt oda - és arra külön büszke voltam, hogy a tetőtől talpig egőpirosba öltöztetett Kissmajomról kivétel nélkül mindenki rögtön tudta, hogy kisfiú, merthogy igazi pasis feje van (amit meg kell zabálni)...

Közben úgy látom ébredezni kezd, úgyhogy a maradékot gyorsan elhadarom…
Iszom a görögszénamag teát. Hát, aki úgy érzi, hogy kecskeszart is szívesen vacsorázgat, csak végre teherbe essen, esetleg már sikerült, és azért teszi ugyanezt, hogy jól fejlődjön a magzat, annak üzenem, hogy a szüléssel sem ér véget a hajsza. Ez jó eséllyel a legrosszabb ízű valami, amit valaha is megittam, nekem messze felülmúlja a cickafark-palástfű kombót, amit gyűlötem - de ha több tejem lesz tőle, persze nem érdekel. Nagyobb gyerekes anyukák igazán szólhatnának, ha ez a továbbiakban is folytatódik, és van vallami speciális főzet, amit pár év múlva azért vedelhetek, hogy ne viszkessen a himlős kiütése vagy fájdalommentesen cserélődjenek a tejfogai vagy mittudomén, csak hogy időben fel tudjak készülni lelkileg.
Tegnap vettem egy Medela Calma cumisüveget. Észrevettem ugyanis két pici fehér pöttyöt Kissmajom szájpadlásán, amiről kis utánaolvasással kiderült, hogy afta lehet (szerencsére még nem volt ideje szétterjedni, és azóta egy napos ecseteléstől már el is múlt), és ami fájhatott szegénynek, mert már M.-től sem akarta elfogadni a fecskendőt. És mivel arra úgyis kellett valami megoldás, hogy én is tudjak pótlást adni neki, gondoltuk, hogy egy próbát megér, mert nem olcsó ugyan, de annyira nem vészesen drága, hogy ki se derítsük, működne-e. Elfogadási gondok nem voltak, nem fuldokolt tőle, és szívni is azonnal tudta, de néha azt hiszi hogy hagyományos cumival van dolga (ezek szerint azt sem felejtette el), mert a nyelvével ide-oda tologatva próbálja kinyerni belőle a cuccot, és mikor nem jön semmi, elég döbbent fejet vág, borzasztó aranyos. Szóval most keeping our fingers crossed, és izgatottan várjuk, hogy összezavarodik-e ettől is.
Elvileg ma hozzák át a babakocsinkat, úgyhogy holnaptól egy napot sem hagyunk ki sétából. Neki is jobb, mint a teraszon ücsörögni, mert a pihenőszéket nem alvásra találták ki, nekem meg… hízok, mint egy disznyó, a sok rohanva magamba tömött kaja, és a szénhidrátmentes diéta hiánya megtették a hatásukat - az utóbbira is vissza akarok állni, csak elég nehéz, mert csomó mindent, amit imádtam enni (karfiol, brokkoli, káposzta, stb.), nem lehet a szoptatás miatt, ha nem akarom, hogy fájjon Kissmajom hasa. Sétálni eddig hordozóval jártunk, egy Close Caboo volt nálunk bérbe, ő imádta, azonnal elaludt benne, de öt kilós súllyal nekem már fájt a derekam tőle a sok dombon fel és le - lehet hogy azért, mert használt volt és kinyújtották, de a hátamon rögzített keresztkötés mindig felcsúszott, és már ötven méter után is kényelmetlen volt. Később, ha megerősödik a háta és stabilan tartja a fejét, venni fogunk egy Manduca-t, de egyelőre nem szabad, hiába hirdetik úgy, hogy újszülött kortól jó, maga az eladónő is figyelmeztetett, hogy még semmiképpen ne használjuk.
Végezetül: mivel a terhességi ticker elefántnak nézett, és negyvensokadik hét után is kitartóan tovább számolt, végre lecseréltem egy Kissmajom korásra; a rajta megjelenő Stinky Poo senkit se tévesszen meg, ez ugyanis az uraság egyik fő művészneve. Az apjával egy saját nótát is írtunk róla, két nyelven, ha egyik este bekonyakozgat munka közben, megpróbálom rávenni, hogy adjuk elő, úgyis rég volt videó itt…
Most meg megyek, behozom a békát, mert már erősen magyaráz.

5 megjegyzés:

  1. Sima cumikrol :D

    https://www.youtube.com/watch?v=PDHdK55Hgfc

    Budi babarol :D

    https://www.youtube.com/watch?v=vixGR4zhT-o

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mustachifier! :D
      Mennyire édes már az a kiskölök! :)

      Törlés
  2. A karfiol-kaposzta-brokkoli kombot erdemes am tesztelni!!! Csak egy kicsit egyel probakepp, az en fiam hasa csak a huvelyesektol fajt (az elejen egy bableves miatt ket napig szenvedtunk, most hogy elmult fel eves ujra megprobaltam es mar nem faj ettol sem a hasa)

    VálaszTörlés
  3. Ja es majd megirod, hogy miert epp Manduca? Nagyon erdekelnek ezek a hordozo temak, szivem szerint mind kiprobalnam...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Főleg azért Manduca, mert egy nagyon derékfájós ismerősöm mondta, hogy neki ez volt az egyetlen kényelmes hordozó, ami rendesen megtámasztotta a hátát, és még másfél éves babával menetelve sem fárasztotta ki ájulásig. De azért is, mert végigkíséri a babát, nem kell újabbakat venni ahogy nő, elvileg húsz kilós koráig jó lesz. Meg mert előre-oldalt-hátra is lehet benne pakolni a gyereket. És nem utolsó sorban, mert egyszerű magamra szerelni, nincs hajtogatás, bogozás, simítgatás - ezekhez ugyanis erősen béna vagyok.

      Karfiolt meg akkor kipróbálom, köszi, hogy mondtad!

      Törlés

Mondd!