Előreszámla

Lilypie Second Birthday tickers

2014. február 23., vasárnap

Kilenc és fél hét

Kicsit előrehozom a tízhetes jelentést, mert ma ráérek, szerdán ki tudja mi lesz, elég sok múlik manapság a naccsás úrfi szeszélyein... De leszögezném, hogy hangulatingadozások ide meg oda, ez a gyerek még mindig a legideálisabb partner mindenben, amit teszünk: jókedvű, türelmes, alkalmazkodó, mindent megkönnyít, pont ilyen béna kezdő szülőknek találták ki, mint amilyenek mi vagyunk - egy csoda... :)

Szellemileges lépések:
- Olyan két hete szinte egyik napról a másikra elkezdett gőzerővel gügyögni. A kezdeti szomorú glááá (általában hasfájást jelent, vagy valami egyéb komoly bánatot) előbb kiegészült az örök klasszikus heőőő-vel és annak rövidített változatával, az áőőő-vel (mindkettő amolyan "aztanemjóját"-féle rácsodálkozás az élet mindenféle dolgaira), majd gyors egymásutánban követte a gááá vagy mááá (méltatlankodás moderált bánat esetén), valamint az ágűűű és a gőőő, és rengeteg különböző betűkombináció többnyire vidám, néha csücsöri ajkú rosszalló kurjongatása. Az időzítés és gyakoriság elég változó, de olyan óra ritkán van, amikor csendben marad; monológokat is előad, ha magára hagyjuk pár percre, és velünk is szívesen beszélget, aztán van amikor sokáig bámészkodik és alig mond valamit, és van amikor komplett magyarázkodó mondatokkal osztja meg a véleményét.
- Fejét hangosan beszélő vagy lassan mozgó tárgy/ember irányába fordítja, és szemmel is követi azt; a szemkontaktust hosszasan tartja, hozzábeszédre és éneklésre nagyon figyel, néha az ő nyelvén vissza is válaszol.
- Ismerős dalokra vagy mosolyra reagálva nevet, M.-re sokkal gyakrabban, mint rám, de ha olyan kedvében van, bárkire, aki közel hajol és kommunikálni próbál.
- Egyre gyakrabban találja meg az öklét; először a vállunkon pihenve véletlenül találkozott vele, akkor még azt hittük, hogy az éhség miatt rágja, de azóta rájöttünk, hogy csak szórakozásból is. (Cumi nálunk nincs, nem elvből, egyszer hasfájós síráskor megkínáltuk vele, de nem kérte, azóta meg nem próbáltuk, mert nem akarjuk, hogy azzal nyugtassa magát csak azért, hogy nekünk jó csend legyen; állítólag anno én is rögtön rájöttem, hogy átverés, semmi sem folyik belőle, és kiköptem.)

Fizikai kunsztok:
- A születéskori önmagához képest teljesen más gyerek már, felismerhetetlenségig változott az arca, hatalmasat nőtt, ami látszik a ruháin, meg azon is, ahogy rajtunk fekszik, illetve ahogy rólunk mostanra már minden oldalon lelóg. A mi mérlegünk szerint 5240 gramm, kíváncsi vagyok a gyerekorvos mennyit mér majd.
- Fejét minden irányba könnyedén forgatja, ölben és fekve is.
- Hason fekve fejét felemelgeti (ezt már kéthetesen is próbálgatta, de most már egész sokáig tartja is), könyökölve kinyomja magát, ha a lábait kitámasztjuk, elrugaszkodik és kúszva kicsit haladni is tud. (Amúgy elképesztő ereje van, a karjait például képtelenség teljesen mozdulatlanra lefogni, és függőleges pozícióban ölben tartva, ha épp befeszíti a lábait, simán meg bírna állni, ha engednénk.)
- Hanyatt fekve egyik lábát begörbítve megtámaszkodik és oldalfekvér felé tolja magát (ezt most találta ki, és egyelőre csak jobbról bal oldalra csinálja, és még nem sikerül neki teljesen), állítólag ebből lesz majd a hasrafordulás.

Más:
- Evésről csak pár szót, mert már részleteztem az előző posztban: stabil háromóránként kér enni, ha nem lakik jól (mert mondjuk nem gyűlt elég tej a melleimbe), akkor gyakrabban, éjszaka inkább négyóránként, de néha összejön az öt is. Nagy változás, hogy legtöbbször már nem üvölt, ha nincs tele a hasa, meg tud állni fél adagnál, és kicsit később visszatérni a következő félért. Ha nagyon éhes, akkor nincs pardon, üres mellen próbálkozva vagy fecskendős pótlásra várva egyaránt azonnal dühösen visít, utóbbinál konkrétan annyi ideig sincs türelme csendben maradni, amíg egy új adagot felszívunk.
- Felső fertály: Nagyon ritkán bukik, azt is leginkább közvetlenül kajálás után, tehát nem hányás állagú, hanem sima visszafolyó tápszer (az anyatejjel spórol, az gyakorlatilag soha nem jön vissza). Olyan napi egyszer csuklik, amit továbbra is szívből gyűlölök - ő inkább csak meglepődik a rándulásokon, és kíváncsi pofit vág. Nyáladzik - először azt hittük, hogy jön a foga (nekem négy hónaposan már négy volt), de a védőnő mondta, hogy ez normális akkor is, ha még nem; szép többkarikás buborékokat tud fújkálni a produktumból (ezt az olimpia ideje alatt fejlesztette ki, szerintem nyilván tudatosan).
- Alfél: Előszeretettel fingolászik, sokszor kajálás közben is ereget, és amikor kaki van készülőben, akkor annyira büdöseket, hogy bármelyik babkonzerv-zabáló kamionosnak becsületére válna. Széklete inkább csak minden második-harmadik napon van, de egyszer volt egy hat napos kimaradás is, amit szélcsővel kellett megoldanunk; ez állítólag az anyatej miatt van, aminek nagyon nagy százaléka hasznosul, ezért a kevéske maradék sokáig van bent, és pasztás állagúvá szárad.
- Az alvásról külön poszt lesz hamarosan, mert épp kísérletezünk: ma van a harmadik napja egy új rendszernek, amivel egyelőre csak moderált sikereket értünk el, de optimisták vagyunk, mert már most egyértelmű, hogy neki is és nekünk is kellemesebb lesz az élet némi szabályozás után. Alapvetően szeret aludni, csak az elalvás ellen küszködik szegényem mindig - elvégre millió felfedeznivaló van a világban, pazarlás minden nem ébren töltött perc. Autóban azonnal elalszik, friss, hűvös levegőn szintén, úgyhogy legtöbbször el sem jutunk a parkolóig, máris kidől.
- Többek szerint rám hasonlít, de ez szerintem igazából csak azért van, mert a leglátványosabb elem az arcocskáján a vastag ajak, és mivel azt tőlem örökölte, rögtön feltűnik mindenkinek; amit viszont szerintem is egyértelműen tőlem kapott, az a helytelenítő homlokráncolás. Én egy csomó mindenben M.-et vélem felfedezni benne, a jókora toka alól is kisejlő éles álla például tagadhatatlanul az övé (ez már a huszonvalahányadik heti ultrahangon is látszott), a sötétszőke haja meg a szemöldök-íve szintén, és persze a szeme - még nem tudjuk, milyenre áll majd be a végleges árnyalat (állítólag harmadik hónap végére dől el), de annyi már most tutibiztos, hogy hatalmas és kék lesz.
- Vannak dolgok, amiket inkább az apjával szeret csinálni, ilyen például az elalvás nyűgösség esetén: M. hátradől az irodai székében, Kissmajmot a mellkasára fekteti kifele nézősre, simogatja a hasát, és hintázik vele - szinte nincs olyan sírás, amit ne tudna így megszüntetni. Amint írtam, ő nevetést is sokkal többet kap, mint én, hiába vagyok egész nap vele, elég sokat kell bohóckodnom egy fogatlan vigyorért, míg M. csak rámosolyog, és máris szalad fel a szája széle, és bújik elő a rózsaszínű ínye. (M.Anyuka szerint nem valami szép dolog, hogy hazajön az apa, és rögtön el vagyunk felejtve, mert érdekes újdonságot képvisel, de hát a gyerekek értékítélete nem valami kifinomult, így hát ez az anyák sorsa, szokjam meg.) Van egy másik érdekes kötelék is közöttük, éspedig a szinkronalvás: a kiságy elhelyezéséhez képest M. a franciaágyunk másik végében alszik, tehát jókora távolság van közöttük, plusz M. nagyon mély alvó, és igazából Kissmajom is nehezen ébreszthető ha már elaludt, mégis többször megfigyeltem, hogy teljesen egyszerre kezdenek el mocorogni vagy forgolódnak éjjel - elvileg a baba és az anya alvásfázisainak kellene egymásra hangolódniuk, de nálunk úgy tűnik én kimaradtam a mókából, hiába aludt hetekig rajtam, és hiába nem tettem sose közvetlenül M. mellé az ágyba, attól félve, hogy rágurul.

Mégmásabb: csütörtökön megyünk majd megkapni a két hónaposan kötelező oltást (múlt héten lett volna aktuális, csak elutazott a gyerekorvos), és megyünk ultrahangra is, ahol a csípőjét, a koponyáját és a hasüregét vizsgálják majd. Ezt még a kórházban javasolták a kevés magzatvíz miatt, mi meg nem tiltakoztunk - igazából esetünkben semmi szükség rá, mert ilyenkor genetikai betegségeket szűrnek (azok okozhatnak rendellenes magzatvíz mennyiséget), nekünk meg volt ugye CVS, tehát ezek kizárhatóak, de igazából nem szoktuk soha említeni, hogy elvégeztettük, pont azért, mert nem árt ha annak ellenére ránéznek.
Most ezt kirakom, mert evés-idő közeledik, és majd kiegészítem, ha valami még eszembe jut.

4 megjegyzés:

  1. Ez a heőzve és más hasonló hangon magyarázó időszak annyira édes :)

    VálaszTörlés
  2. A szemszín sokat változhat, nálunk egy évesen még mindnek kék szeme volt, méghozzá nagyon kék, most már egyiknek sem az. (Van amelyiknek zöld, van, amelyiknek zöldes kék, és van amelyiknek most éppen a szürke és a zöld között helyezkedik el.) A kicsinek még kék, hát kíváncsi leszek neki marad-e, vagy sem. Ahogy én tudom a barna vagy kék dolog dől el 6 hónapos korig, a többi még változik.
    Itt minden babának kötelezően csinálnak csípő és hasi UH-t és objektív (gépi) hallásvizsgálatot, A CVS a kromoszómákban lévő rendellenességet vizsgálja, de vannak génszintű eltérések is, amit csak akkor vizsgálnak, ha erre kifejezetten ok van, és tudják melyik gént kell vizsgálni (pl. cisztás fibrózis, vagy policisztás vese). Ezen kívül meg még bármi más lehet, nem rossz az a vizsgálat, engem legalábbis megnyugtatott.

    VálaszTörlés
  3. Nekünk azért javasolták a hasi uh-t, mert a jobb fülénél van egy kis borsónyi valami (szerintünk sexepil) ami a kórházi gyerekorvos szerint utalhat veseproblémára, de ehhez hozzáfűzte, hogy ez egy városi legenda!?

    VálaszTörlés

Mondd!