Előreszámla

Lilypie Second Birthday tickers

2014. április 17., csütörtök

Cicizavar

Létezik ilyen vajon, vagy a mi fiunk alkotta meg…? A fiú, aki cumisztrájkba fogott. Elkezdtem utánaolvasni angol nyelvű fórumokon, de mikor eljutottam a feeding tube javaslathoz, mint végső megoldás, gyorsan abba is hagytam, nem akarok tudni róla, épp eléggé idegbajos vagyok anélkül is. Szóval nem tudom, hogy ez hivatalosan is létező dolog vagy sem, de Kissmajomnak ez van bizony. Egyelőre csak pár napja csapott át ebbe a fogzásos fájáskor (vagy már előtte, amikor nem akart elfogadni fecskendőt és pipettát se) kialakult keveset evés, és reméljük, hogy nagyon gyorsan túllendülünk rajta, mert így etetésnek nem is nevezhető műveletekkel kínlódunk.
Nagyon röviden: kizárólag álmában hajlandó normálisan enni üvegből - nappali próbálkozásnál tízből kilencszer vagy elfordítja a fejét, vagy kilökdösi a nyelvével a cumit, vagy elfogadja az első kortyot, és 1. széles mosoly kíséretében hagyja kifolyni a szája szélén, 2. gargarizál vele egy sort, aztán röhögve kiberregi, 3. nemes egyszerűséggel szembeköp vele. A maradék tíz százalékban elkezdi szívni, és általában az első pihenésig mindent le is nyel - ez rendszerint csak 20 milli, mert pár korty után észbekap, hogy hoppá, engem itten táplálnak, és megáll, de volt már 80 milli is, amikor addig szivolázta, amíg ki nem fáradt, és ott határozottan pontot tett az akció végére. For additional excitement: képtelenség megtippelni, hogy mikor várható az egyik, és mikor a másik alkalom, óránként átlagban tízszer kínáljuk fel neki a cumit, néha egymás után háromszor is összejön egy-egy kis adag, néha fél ébrenléti ideje is eltelik, és semmi. Ez egyaránt igaz lefejt anyatejre és tápra, kisebb és nagyobb lyukú cumira, hanyattfekvős és ölben kitámasztott pózra, virágos jókedvre és nyűgis hangulatra, you name it. És közben persze legtöbbször éhes, cuppog, szopja az ujját-kezét, és ha már nagyon sok ideje nem sikerült semmit belejuttatni, sírdogál is.

Ugyanakkor… figyelem, nem csalás, nem ámítás: amióta ezt a butaságot kitalálta magának, a cicit szinte minden alkalommal gondolkodás nélkül elfogadja! Ami csak látszólag jó hír, mert persze továbbra is csak addig eszik belőle, amíg jó erős sugárban folyik a cucc, utána elkezdi minden korty után elengedni, újra nekiveselkedik, újra elengedi, stb., és közben ellenállhatatlanul csibészesen vigyorog, hogy navajon ki unja meg hamarabb, ő vagy én. Mivel újból csak akkor tehetem mellre, ha már elég gyűlt ahhoz, hogy dőljön, és az az én feltöltődési sebességemmel pár órát jelent, mindenképpen oda lyukadunk ki, hogy változatlanul fejnem kell utána, ha nem akarom, hogy lassanként elapadgasson a tejem - a kínkeservvel kiküzdött eredményt aztán meg nem akarja megenni cumiból... Namost bárcsak az lenne a fő problémám, mint a fórumokon tanácsokat osztogató amerikai anyukáknak, hogy van tej bőven, de azért erőltetik a cumit, mert el akarják választani a babát; de erről szó sincs, két mellből továbbra sem tudok 160 millinél többet kihozni (ezt csak 5-6 órás szünet utáni állapottal, és negyven perc mellhúzgálással érem el), és ez a mennyiség azonnal látványosan csökken, ha egy nap nem fejek legalább háromszor vagy nem iszom eleget, szóval igencsak labilis.
Mindennek tetejében pár héttel ezelőtt a bal mellemben észrevettem egy csomót, amiről a szonográfus nem tudta megmondani, hogy gyulladás vagy fibroadenóma (az ultrahang képen ezek egyformán néznek ki), de a laktáció miatt az előbbit valószínűsítette, úgyhogy a lelkemre kötötte, hogy csak nagyon finoman nyomkodjam, mert jó eséllyel megtörtem egy tejcsatornát, és fejcsóvált, hogy miért is nyüstöltem olyan erősen. Azértbaszdmeg, mert a kórházban mindkét kirendelt szoptatási tanácsadó egymástól teljesen függetlenül azt válaszolta ezirányú kérdésemre, hogy bármilyen erőteljesen fejek, amíg megfelelő mozdulatokat alkalmazok, addig nem tudok kárt tenni a mirigyeimben - hát ennyit a profizmusról, ilyenek miatt nem voltam többet hajlandó a segítségüket kérni az egész szoptatós mizéria során. Egy hónap múlva visszamegyek kontrollra, ha csökken a kétcentis átmérő, akkor valóban gyulladás volt, ha nem, akkor valószínűleg jóindulatú daganat, amivel a családi anamnézis miatt el fogok menni biopsziára, és bármit is mutat, kiszedetem.

Visszatérve Kissmajomra, nagyon-nagyon remélem, hogy nem csesztünk el semmit a túlzott igyekezetünkkel és a mindenféle alternatív etetőeszközös kísérletezgetéssel, és főleg azt, hogy négyhónaposan még nem tud evészavar kialakulni egy kisbabánál. Egyelőre nagy gáz nincs, mert szépen hízogatott az elmúlt hónapban is, de persze ez a probléma még újkeletű ahhoz, hogy befolyásolni tudja a megint felszedett több mint fél kilót. Kajamennyiségben természetesen még mindig sokkal kevesebb jön össze, mint ami hivatalosan a szükséglete a mérete alapján (a negatív rekord fél liter körül volt, huszonnégy óra alatt - ez a javasolt mennyiségnek alig a fele), de ez legutóbb is így volt, a gyarapodás mégis több mint megfelelőre sikeredett a gyerekorvos szerint; jövő héten majd megyünk hozzá is a szokásos havi karbantartásra, ha még fennáll a probléma, majd megemlítem neki, hátha tud okosat mondani.
És valószínű, hogy ezek után kicsit előrehozom a hozzátáplálás öt hónap környékére tervezett időpontját - de erre hamarosan visszatérek egy segítségkérős posztban. Addig is, ha valaki hallott már ilyenről, vagy van ötlete, hogy mit tehetnénk, ne fogja vissza magát!

15 megjegyzés:

  1. Én tudom jól, hogy a Szoptaníttal szemben komoly ellenérzéseid voltak (nekem is anno, én nem is vettem, mert nálunk inkább az ellenkezője fordult elő), de most, hogy így alakult, nem próbálod meg bevetni a home made változatát? Nem tudom már, ki linkelte be, hogy etetőszondából+aventes pohárból ragyogóan kivitelezhető.
    Kicsit becsapás a babának, de egyrészt szopik, másrészt eszik is közben.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most már bármire kapható vagyok, itt már nem csak az én ellenérzésemről van szó - úgyhogy venni fogok etetőszondát, és megpróbálom...

      Törlés
  2. Nálunk mind3 fiúnál előfordult ilyen időszak, mint nálatok: nem evett, vagy csak alig, és ritkán, mégis jól elvolt, hízott... Ha utóbbi megvan egy babánál, addig no para. Szerintem. :)))
    (bár nagyon jól tudom, könnyű mondani)

    Ha éhes a baba, előbb-utóbb úgyis ki fogja szívni a cumisüvegből a kaját, nem fog éhezni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A hízásról érdemben még nem tudok nyilatkozni, mert eddig is kevesebbet evett, mint amiket előírnak, és hízott valóban, de ezt a konkrét sztrájkot, és vele együtt az ijesztően kevés mennyiségeket, csak három napja csinálja még. Legalább egy hétnek el kell telnie gondolom, hogy kiderüljön - de még a gondolatra is borzongok, hogy egy hétig, vagy akár tovább tartani fog ez az állapot… :/

      Törlés
  3. Szia! A Fiaim ugyanezt csinálták ugyanennyi idősen. Kinyílt a világ, minden sokkal jobban érdekelte Őket, mint az evés. Ettek, amennyit muszáj volt, de azt is csak nagy küszködések árán. Én azt tanácsolnám, ne próbálkozzatok óránként 10x. Mi is így kezdtük a kisebbiknél, mert Ő ráadásul mini-súllyal született..de azt vettem észre, ettől csak még romlott a helyzet, már-már zaklatásnak vette, ha etetni próbáltuk. Végül 2-3 óránként megkínáltam, hol cicivel, hol tápszerrel, semmi egyéb "fakszinis" megoldással nem nyüstöltem, cumiból azzal a lyukmérettel, ami a korának megfelelő volt, így aztán egyszer csak rájött, hogy nem is akarom én feltétlenül nyüstölni az evéssel és lassacskán elértük a nagykönyvi mennyiséget. A hízása végig jó volt, még a nemevős időszakban is. Ha mindemellett többnyire jókedvű és nyugodtan alszik, szerintem baja nem lehet.
    Kitartás! :)
    Zs.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az a baj, hogy ránk nem igaz, hogy ha éhes, úgyis enni fog. Ma például olyan négy órától (akkor már kb. három órája nem evett semmit) egész lefektetésig nem fogadott el semmijen ételt, a változatosság kedvéért ciciből sem. Ez összesen körülbelül hat óra, amit végignyűglődött, sírt, ordított (amúgy szinte soha nem sír semmiért) - attól függő intenzitással, hogy mikor mennyire lehetett elterelni a figyelmét. Közben cuppogott, szopta az ujját és a kezét, és egyértelmű volt, hogy baromi éhes… :(

      Törlés
  4. Igen, ezt én is akartam mondani, csak lemaradt, hogy: szerintem is felesleges 1 óra alatt annyiszor megkínálni, mert csak egy ördögi kör lesz, ezáltál folyamatosan telítve lesz a pocakja, soha (vagy csak jó hosszú idő múlva) nem fogtok megint a régi ütemben élni (3-4 óránkénti etetésekre gondolok).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát attól ugyan, ami a mi kínálásunk eredménye, sajnos nem lesz telítve semmije, max. a gallérja, ahova beleköpködi még azt az egy kortyot is, amit véletlenül a szájába enged...

      Törlés
    2. :( uhhh :( drukkolok hogy ne tartson sokáig ez az állapot, de addigis: kitartást!

      Törlés
  5. Nem röhög! :) Babakocsira pattintom a mózest, és azt ringatva kapja a kajcsit. :o Kb. olyan idősen kezdte a lány, mint a ti fiacskátok, most 7 hónapos, és már ritkán kell ehhez folyamodni. Sajnos nálunk a hozzátáplálás sem jött be, ő tejet kérne és punktum, de abból meg nincs elég....
    Drukkk, tudom milyen idegőrlő!
    Ági

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi az ötletet, elteszem ínséges időkre - időközben egy aggódós álmatlan éjszakán megoldottam a rejtélyt: a mi hibánk volt, nem büfiztettük elég alaposan, a benntragadt levegő által okozott fájdalom miatt nem akart enni szegény drágám… :/

      Törlés
    2. Mi az "alapos" a büfiztetésben? Erről majd írj lécci, ezzel kapcsolatban tele vagyok kételyekkel...

      Törlés
  6. Gyorsan írtam, nem mózest, hanem hordozót...

    VálaszTörlés
  7. Remélem hamarosan javul. Most, hogy a cici ok, a medela etetőfej esetleg? Nekünk most 4 van és sokkal kevesebbet használjuk, mint pár hete.. adok egyet próbázni pár napra.. Macó szereti, pont úgy cuppan rá, mint a cicire..

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oda-vissza tápitesókat csináljunk a fiúkból…? :) Sajnos nem lenne értelme, úgysem lesz már annyi tejem, hogy elég legyen neki csak az, és mivel nem szívja ki teljesen, mindenképpen fejnem kell - így nincs értelme alternatív okosságokkal kínozni, most épp annak is örülök, hogy egyáltalán hajlandó enni sima cumiból…

      Törlés

Mondd!