Előreszámla

Lilypie Second Birthday tickers

2014. június 21., szombat

A félig tele pohár

Az utóbbi pár éjszakánk nagyon nehézkes volt, vacakolt a soron következő bal felső fog, már egy jó hete ott virított jól láthatóan, de semennyire sem haladt. Ahhoz képest Kissmajom egész simán kidőlt a rendes lefekvési idejében, de első ébredés után már nem tudott visszaaludni a fájdalomtól; ilyenkor az a baj, hogy nem éled fel teljesen, ki sem nyitja a szemét, csak átmenet nélkül elkezd keservesen sírni, végül már talán nem is emlékszik, hogy miért, de tutibiztosan abbahagyni csak akkor tudja, ha szó szerint felrázom álmából, hogy haló, vajon biztos-e, hogy olyan szörnyen nagy a baj. Azért nyilván próbálgattam mindent: ha kivettem, ölben ringatva azonnal abba is hagyta, ha a kiságyában fekve bújtam hozzá, akkor majdnem mindig elcsendesedett (ha már nagyon ordítós fázisban volt, akkor persze nem), ha csak behajoltam és simogattam, akkor néha elhallgatott, de leginkább üvöltött tovább, mintha ott sem lennék. Viszont ha sikerült is valamennyire megnyugtatni, csendesen akkor is nyüsszögött-nyöszörgött tovább, párszor vissza is szenderedett, de leginkább csak úgy tűnt, mintha, aztán öt perc múlva megint felsírt.
Ehhez nekem nagyjából fél óráig van türelmem, fáradt vagyok, frusztrált vagyok, de főleg nagyon-nagyon sajnálom... addigra már M. is régen fel van zavarva álmából, úgyhogy gyorsan lezárjuk a dolgot: egy gyors pillantásváltás (látom, hogy neki is szakad meg a szíve a kis legörbülő száj látványától), majd kikapom a gyereket a helyéről, és pakolom be közénk a franciaágyba, ahol természetesen elájul még mielőtt matracot érne. Éjjeli háromtól reggel nyolcig aztán olyan egy-kétszer még megébred, olyankor kap cicit és ölelést, és alszunk tovább mindannyian; majd arra ébredünk, hogy előbb halkan, aztán egyre határozottabban mondja a magáét, és ha nem sikerül felverni senkit, akkor valamelyikőnkhöz odaforgolódik, és meg is csipkedi - és amint kinyíló szemet lát, akkorát vigyorog, hogy majd kiesik a kétfogú száján.

Ma talán, ha nagyon akarom, ujjal is érezni véltem a fenti ínyen egy minimálcsücsköt, úgyhogy remélhettük, hogy ennek a menetnek is vége egy darabig, erre most tegnap reggel óta nem volt kaka. Manapság ez ritkaságnak számít, minden délelőtt jön a napi adag like clockwork, ráadásul az utóbbi két nap kajája (céklaléval higított gesztenyepüré) sem hasfogós elvileg, szóval nem tudom, mi történt, reméljük hamarosan megoldódik, mert még csak szélcsövünk sincs itthon.
Mióta megy a foci világbajnokság, úgy néz kis az esti program, hogy M. megnézi a hat órás meccs első félidejét, szünetben fürdetünk, majd én altatok, ő tévézik tovább. Kissmajom ma is elaludt tíz perc alatt, de közben kegyetlenül szenvedett, erőlködött vörös fejjel, és a világ legaranyosabban panaszkodó nyögdécselésével. Letettem, és jöttem ki a nappaliba beszámolni, hogy lehet, hogy a fogzós mizérián túl vagyunk, de most a változatosság kedvéért itt van ez a hülye szorulás, szóval lehet, hogy ezúttal sem lesz egyszerű az éjjel. M. kicsit ráncolta a szemöldökét, megeresztett egy őszinte óIstenemnaszegénykisbabánk sóhajt, majd egy kis csend után, ugyanolyan őszintén elmosolyodott: "Ó, de akkor legalább ma is odavesszük hozzánk!" There's atyai szigor for ya. :)

4 megjegyzés:

  1. cukiapuci reakció! :)

    kitartást fogzáshoz, szoruláshoz!

    VálaszTörlés
  2. Oh szegény picike, remélem hamar túl lesz rajta.
    Amúgy kérdésem: azért vagytok óvatosak a ti ágyatokba vitellel hogy ne szokja meg nagyon? Vagy féltek vele aludni hogy nehogy összenyomjátok?
    Totál laikusként (sajna) sokat gondolkodtam én is ezen hogy hogy lenne nálunk, mert a hálószobánk elég kicsi, oldalazva lehet csak az ágy körül járni (tehát nincs esély bölcső vagy ilyesmi betételére) és az ágyunk sem a 200x200-as sajna, hanem olyan 175cm széles csak.
    Na mindegy, bárcsak ott tartanék...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Is-is.
      Nem vagyok kötődés-nevelés ellenes, de szexelni azért szeretnénk még alkalomadtán, szóval imádok/-dunk vele aludni, de azt nem akarjuk, hogy annyira megszokja, hogy ez legyen a default állapot minden éjjel lefekvéstől reggelig. Most az alap az, hogy a hajnali ébredéséig (5-6 óra körül) egyedül alszik a kiságyában, akkor meg átveszem közénk; kivétel ha valamiért szomorú/nyűgös napot tart, mert olyankor kivételesen már az első ébredésekor (12-1 óra körül) költözhet.
      A kiságy beférése nálunk is nagyon határeset volt, így hogy betettük, maradt olyan max. fél méter mindkettőnk oldalán; az ágyunk viszont szerencsére hatalmas.

      Érdekes ez az összenyomás-félés amúgy… Én magam miatt nem aggódtam, örök életemben úgy ébredtem, ahogy elaludtam, semmi álombéli forgolódás (vagy ha igen, akkor tudatosan) - meg egyébként is, akkora lúzer vagyok, hogy ha a macska rámfekszik, akkor képes vagyok összevissza zsibbadni, csak el ne menjen. Ennek megfelelően Kissmajom is rajtam aludt élete első két hónapjában - imádtam, csak kezdett nagyon mocorgós lenni, és tartottam tőle, hogy lemászkál.
      Ellenben M. amióta ismerem egy nagyon nyüzsgős alvó, egy idő után a macskák se közelítették már meg, hiába a kedvencük amúgy, mert álmában mindig lerugdosta őket. Ezért miután rólam lekerült Kissmajom, de még nem volt szívem áttenni egyedül a kiságyba, kívül aludt mellettem (volt leesésgátló), hogy nehogy az apja kilapítsa. Aztán amióta megy az a különalvás, de hajnalban áttelepítés dolog a gyerekkel, azóta észrevettük, hogy M. is tök másképp laszik, nem helyezkedik annyit, és amikor megteszi, félig ébren, nyitott szemmel szokta csak - szóval most már simán merjük közénk tenni a babát (persze inkább az én ágyfelemre, de az inkább azért van, mert én ölelni is szeretem közben), eszükbe sem jut, hogy baj lehetne. Azt mondják, hogy az anyák ösztönösen védik a gyerekeiket álmukban is, de ezek szerint az apákra is átragad ez egy idő után…

      Amúgy gondolkozgass csak ezeken, mert egyszer csak tényleg ott tartasz majd - tök gyorsan bekövetkezik, és eltelik az idő, és egyszer csak azon fogsz pánikolni, hogy akkor most itt van, hova fektesd…? :)

      Törlés

Mondd!