Előreszámla

Lilypie Second Birthday tickers

2015. szeptember 3., csütörtök

"...s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg, befonták életét vad kényszerképzetek."

A mai poszt rendhagyó lesz. Készülök egy Kissmajmos összefoglalóval is, meg nem is annyira szoktam off témákkal foglalkozni, de ezt most muszáj kiírnom magamból. Szóval: a tegnap esténk és "ezek" a menekültek...
Igen, 2015, igen, Budapest...
Rögtön eloszlatom az esetleges kételyeket (már ha eddig nem jött volna le valakinek, hogy körülbelül hol is állok a jobb-bal/konzervatív-liberális skálákon): segíteni indultunk muszliméknak. Nem a fő pályaudvarokra, mert egyrészt épp stoppot kért a MigAid az utóbbi napok fejetlenségei miatt, másrészt ott azért valamennyire kontrolláltak a körülmények, ha nem is elegendő, de valamennyi kaja meg meleg cucc mindenkinek jut. Az első célpontunk a közeli Budafoki út lett volna, mert velük aztán tuti nem törődik senki, de mire elkészültek a szendvicsek tök sötét volt, így csak autókáztunk egyet a környéken, de miután nem láttunk senkit a benzinkút mellett, nem mentünk le fogalmatlanul bóklászni a Duna-partra, mert pontosan nem tudtuk, hogy hol kellene keresni a táborozókat. A Déli tranzit volt a következő állomásunk, de ott szerencsére tele volt a raktár egy csomó friss kajával, így végül felhívtam valakit az önkéntes csoportból, és ő kiirányított minket egy kevésbé ismert külvárosi helyszínre.
Nem fogom még csak körülírni sem, hogy merre mentünk, mert ami ott történik az gyakorlatilag erőteljesen illegális: a pályaudvarokkal ellentétben itt napi szinten cserélődnek az emberek, mert mindenféle úton-módon (értsd: többnyire embercsempészek segítségével) mennek is tovább Nyugatra minél előbb. Ennek megfelelően borzalmasan éhesek, hiszen minden pénzüket vagy már elköltötték az eddigi kalauzolóikra, vagy a jövőbeniek számára kuporgatják, akik majd az osztrák határon átsegítik őket. Egy lakótelep-széli utca mellett fekszenek, kinyúlva a poros fűben, fejük alatt kisebb méretű hátizsáknyi motyóval - annyira kimerültek, hogy legtöbbjük, bár ki tudja mikor lakott jól utoljára, meg sem moccant, amikor az önkéntesek által biztosított pokrócaikra (azaz konkrétan az ölükbe) helyeztük az élelmet. Volt olyan nyolcéves forma kisfiú, aki az első osztogatásunknál kincsként ölelte magához a kenyeret, majd letelepedett a földre, falni kezdte, és mire öt perc múlva visszaértünk a finomabb falatokkal is, kidőlve feküdt a szintén beájult két testvérkéje mellett. Az este olyan kétszázan lehettek, de hullámokban érkeznek és távoznak, nagy a fluktuáció, van majdnem üres nap és ezres nagyságrendű tömeg is; a társaság olyan fele volt 20-50 év közötti férfi, a többi öreg, nő és gyerek, csecsemőtől tizenévesig. Bevallom, nem mindig tudtam visszatartani a könnyeimet, szívszaggató volt nézni, hogy nekik ez jut, a mi gyerekünk meg közben otthon van a meleg ágyunkban, tele pocakkal... arról nem is beszélve, hogy miket láthattak ezek a kis ártatlan lelkek otthon meg útközben, mert én túl gyenge vagyok még a belegondoláshoz is. Csendesek, kedvesek, türelmesek, hálásak, nyugodtak voltak, akik nem pihentek épp, azok halkan beszélgettek egymás között, vagy csak nézelődtek fáradtan, szinte derűs volt a hangulat, valószínűleg nekik már ezek is csodakörülmények a háborúhoz képest, ahonnan jönnek. És mikor önkéntelenül elmosolyodtam egy-egy bóbiskoló vagy éppen szopizó picike láttán, az anyák, akikhez épp bújtak, pontosan ugyanazzal a szoros majmocska-kapaszkodással, amivel Kissmajom szokott hozzám, kivétel nélkül büszkén-boldogan (és szintén ismerősen), azonnal visszamosolyogtak.
Visszatérnék egy pillanatra az empercsempészet kérdésre. Az önkéntes, akik itt foglalkozik velük, meglepően matter-of-factly kezelte a kérdést, kérésünkre a procedúra lépéseit is részletezte, sőt arról is szó esett, hogy milyen összegek cserélnek gazdát egy-egy család biztonságos átviteléért cserébe; ő maga az első láncszemet ismeri, azt, aki erről a helyszínről elviszi a klienseket ahhoz, aki a határig utaztatja, és ott átadja egy következőnek, akitől később egy célba-juttatóhoz kerülnek. Nincsenek illúzióink, valószínű, hogy magának az önkéntesnek is leesik valami a profitból azért, amiért fogadja, és a várakozás időtartama alatt ellátja a menekülteket, de ez valahogy nem volt különösebben kiábrándító, hiszen semmi sincs ingyen, ő meg tényleg teljes munkaidőnyi plusz túlórázós időt szentel ennek, szünnapok nélkül on-call, koordinálja az adománygyűjtést, intézi az orvosi segítséget, megoldja a különleges igényeket (rossz időben a terhes nőket, kisbabásokat, betegeket például a saját lakásán altatja). Persze messze nem ideális ez, beteg világ az, ahol az embercsempész a good guy, sokkal jobb lenne, ha államilag szervezett, törvényes keretek között (yeahright) történne az a menekültekkel, amiért útnak indultak, de alapvetően az extra szerencsétlen és végtelenül szomorú eseteken túl (lásd: osztrák autópályán talált kamion) a végcél megéri a kockázatot. Ezzel tiszta véletlenül nem a levegőbe beszélek, a nyolcvanas évek második felében a szüleim vígan adták volna át a teljes vagyonunkat bárkinek, aki csak reasonable ígéretet mer tenni arra, hogy épen "kiszöktet" minket Romániából - és ha szükség lenne rá, gondolkodás nélkül fizetnék és mennék ma is, egyszerre kiszolgáltatott bábunak és félelmetes idegennek lenni valaki fővárosának a peronján.

Hazaúton, még mindig nagyon az események hatása alatt, elmélkedtünk a menekült-problémán globálisabb perspektívából is, történt ugyanis, hogy még aznap délelőtt volt egy virtuális szóváltásom az unokatestvéremmel (aki azóta rendkívül felnőttes reakcióként, törölt is a Facebook kapcsolatai közül, törtem is azonmód apró darabokra). Lájkolgatni szoktam, de nagyon ritkán reagálok hozzászólással ismerősök posztjaira, kritikus észrevételekkel soha, egyrészt eleve nincs túl sok bejelöltem, másrészt hál'Istennek nagyon kevés az, akivel nem egyezik a világnézetünk. A maradéknak az irományait meg időben letiltottam a feedemből, mert fél éve még szórakoztatott, ha valaki mondjuk minősíthetetlen helyesírással igaznagymélymagyarkodott, de mióta napi szinten szembesülnöm kell halott szír kisgyerekek fotóival a legvisszafogottabb hírportálokon is, nem veszi be a gyomrom még a legburkoltabb szalonnácizmust sem. Szóval az unokatestvérem, akinek minden második megosztása JézusKrisztusról meg hitről szól, kiírta, hogy őt megbámulták az arabok, amikor miniruhában átvonult a placcon, és most retteg, mert ezek bizony katonakorú férfiak, és napok kérdése, hogy parancsot adnak a biológiai szükségleteik, amikor is végünk lesz nekünk, fogamzásgátlásként alkalmazott abortuszok sorozatán átesett** erkölcsös, tisztalelkű keresztény asszonyoknak. És hogy ő igazán nagyon igyekszik jó ember lenni, de most mondjuk meg, hogy hogy ne féljen, mikor ezek ideözönlenek számolatlanul és hurcolják magukkal a komplett pereputtyot, plusz kétségtelenül még szaporodni is szándékoznak. Mondtam neki, hogy én is félek - az intoleranciától, a korlátoltságtól, a kirekesztéstől, az előítéletességtől, a gyűlölettől. És nem tudtam nem megjegyezni, hogy mielőtt tovább rémüldözne, sétáljon már egyet az aluljáróban leterített pokrócok között, és nézzen bele a sötét kölkök sötét szemébe, mert esetleg kiderülhet, hogy ugyanolyanok, mint az ő gyerekei, csak más színben; meg hogy engem meg derék magyar fiatalemberek bámultak meg nem egyszer, sőt lelkesen el is sorolták, hogy micsoda kedveskedő bánásmódban részeltetnének, és még miniszoknya sem kellett hozzá; meg hogy ugye nem gondolja komolyan, hogy az ő kiskamasz fia is automatikusan gátlástalan erőszakolóvá válik, amint rendszeresedni fognak a hajnali erekciói. Ő amúgy viszonylag normálisan reagált, valamilyen elkerülő-ködösítő Csaba-testvér (obviously) idézettel, viszont egy tipikus írásjelhalmozós kommentáradatban rámállt egy iszonyúan primitív fasiszta barom, aki nyomta a kurucinfós mantrát, miszerint ezek itten minket leigázni és Allah nevében honfoglalni jönnek, mekkorát fog koppanni hamarost, aki annyira naiv (ezt a szót nem ismerte, mást használt), hogy nem lát át a szitán.
És mert mi ilyen dumálni imádó társaság vagyunk, hazaúton az autóban ez a faszkalap és a fantazmagóriája is terítékre került. Hogy nyilván valamilyen csekélyke létjogosultsága egy ilyen kifacsart elméletnek is lehet, és a vita kedvéért tegyük fel, hogy van némi igazság a riasztgatásokban, azaz mondjuk ezer bevándorlóból egy valóban fanatikusan iszlamista, potenciális terrorista, életveszélyes. És akkor mi legyen, mi lenne a megoldás a menekült szituációra, mit tennénk másképp, ha (no pun intended) bombabiztos lenne ez az információ? Hát ciki vagy sem, az eredmény szinte gondolkozás nélkül rávágva született meg, és az lett, hogy a világ lúzerei vagyunk, mert ez az álláspontunkon nagyjából semennyire sem változtatna, ugyanúgy kivonulnánk egy újabb rakat kajával (csak most nem bajmolódunk szendvicskenegetéssel, mert a sima szeletelt kenyér is másodpercek alatt elfogy, és abból sokkal többet lehet vinni ugyanakkora erőfeszítéssel). Utána még egy ideig csűrtük-csavartuk a dolgot egy más perspektíváért, szinte mentegetőzve, hogy najó, oké, hogy igazságtalan a sors és aranyosak szegény megkínzott gyerekek, de tegyük fel, hogy emiatt omlik össze Európa gazdasága, és emiatt lesz háború, és emiatt fogunk szenvedni mindannyian évtizedek múlva, és Kissmajom és az unokáink is...
Aztán még mielőtt olyan hangzatos magyarázatok fogalmazódtak volna meg bennünk, hogy egyenlő esélybe vetett töretlen hit és egyetlen helyes út, az én velőig geek férjem előhúzott egy Tolkien idézetet:
“'I wish it need not have happened in my time,' said Frodo.
'So do I,' said Gandalf, 'and so do all who live to see such times. But that is not for them to decide. All we have to decide is what to do with the time that is given us.'”

Semmit nem tudunk tenni ellene, nem választhatunk, a helyzet adott. Itt és most nekünk ezt dobta a történelem: jönnek, és jönni fognak egyre többen, mert ahol voltak, és szívük szerint lenni szeretnének, nincs maradásuk, ahogy helyükben nekünk sem lenne. Igazából egyetlen egy döntésünk maradt: emberségesen viselkedni, és lehetőségeink szerint enyhíteni a mások által generált embertelen körülményeket. Vagy nem; és tagadni, tiltakozni, borzongani, védekezni, vagdalkozni, parázni, szemet hunyni, redukálni a kognitív disszonanciát úgy, ahogy tudjuk.
Én azt mondom, hogy a legjobb terápia a fenti out-of-our-hands okok miatt értelmetlen aggódásra az, ha fogtok tíz kiló almát, és széles mosolyokért cserébe kiosztjátok valamelyik vonatállomáson. Also, when in doubt, olvassatok Konokot, mondjuk ezt; vagy ha neki nem hisztek, Pilinszky is "megteszi":

Én tiltott csillagon születtem,
a partra űzve ballagok,
az égi semmi habja elkap,
játszik velem és visszadob.

Nem is tudom, miért vezeklek?
Itt minden szisszenő talány,
ne fusson el, ki lenn a parton,
e süppedt parton rámtalál.

S ne félj te sem, ne fuss előlem,
inkább csittítsd a szenvedést,
csukott szemmel szoríts magadhoz,
szoríts merészen, mint a kést.

Légy vakmerő, itélj tiédnek,
mint holtak lenn az éjszakát,
vállad segítse gyenge vállam,
magam már nem birom tovább!

Én nem kivántam megszületni,
a semmi szült és szoptatott,
szeress sötéten és kegyetlen,
mint halottját az itthagyott.

És nézzétek ezt a képet, mert az eredeti kibírhatatlanul fájdalmas, de elfelejteni nem szabadna...
A kisfiú neve Aylan Kurdi, ötéves bátyjával és további három gyerekkel együtt halt meg Görögország partjainál***

Fotó: Veres Viktor
** Továbbra is teljes mértékben pro-choice vagyok, és erősen próbálok nem ítélkezni, de felelős felnőttként és nem utolsó sorban meddő nőként azért nem mindig sikerül, egyaránt zavar a beleszaró hozzáállás meg a képmutató ájtatoskodás is.
*** Fotó: Zezo Cartoons

36 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Látom azóta levetted, de mélben megjött, és köszi! :)

      Törlés
    2. Igen, szerkesztettem volna utólag, de csak törölni tudtam, de a lényeg, hogy nagyon-nagyon, szívből egyetértek.

      Törlés
  2. Tokre egyet ertek... szokas szerint.
    Lehet, hogy a kenyelmes europai eletunk kicsit kenyelmetlenne valik. Ez van es kesz. Voltak kibaszott durva dolgok a tortenelem soran. Voltak nyugis idoszakok aztan jott egy legkevesbe sem kellemes. De az, hogy emberseggel gondoljunk ezekre az emberekre es esetleg meg segitsunk is, az kurvara a minimum. En innen reptettem az idei lejaratu panadolokat, egyeb gyogyszereket. Egy rakat ragtapaszt, mert sosincs nalam, ha feltor a cipo es minidg egesz dobozt veszek, de fene a jo dolgomat tavaly amerikaiban felfedeztem a legeslegjobb fajtat es mar tuti biztos voltam abban, hogy a salvequicket es tarsait mar nem fogom elhasznalni(de vehettem is volna csak ezert es azt is vihettem volna gyujtopontra) szoval ment ket kilonyi cucc az akkor meg nyitvatarto Arany Janos utcai gyujtobe. Itt meg tegnap olvasom a helyi lap cikket miszerint Luxemburg lakas kontenerekkel keszul... es bammeg kapja MO a penzt a helyzet jobba tetelere ugyhogy ne jojjon senki azzal hogy na de az milyen draga. Salzburgban meg ott vannak a katonia kinyithato agyak es a pokrocok. Pesten meg.... hagyjuk is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Itt lószarral se készül senki, csak az önkéntesek. Most várunk egy telefonhívást, egy félig eszméletlen szír fiút kell sürgősen bevinni a kórházba, mert életmentő dialízisre van szüksége. Hogy ezt miért nem mentő teszi, azt ne kérdezd. Mert értem én, hogy a TB-ét én fizetem, de az adót is én, és abból senki sem kérdezte meg, hogy stadiont kérek-e...

      Törlés
  3. Egyrészt megértek minden egyes menekültet, ha mi lennénk az ő helyzetükben, ugyanígy küzdenénk mi is, kötném a Lányt a hátamra és mennénk bármin is keresztül.
    Másrészt meg ebben az országban még élnek azok a lányok, asszonyok akiket az orosz katonák állatok módjára erőszakoltak meg. Többek között a saját 91 éves nagyanyámat is, akinek ez volt az első szexuális tapasztalata. Meg a 8 éves húgát is, aki belehalt ebbe. (Polcz Alain könyvéből úgy tudom, Erdélyben gyorsan mozgott a front, Mo-on viszont nagyon lassan vonult át, sokkal tobb szenvedést okozott.) Nagyon sok családban vannak ilyen fájó emlékek és szerintem ezért van félelem a jelentős számban megjelenő idegen férfiakkal szemben. Persze nincs most háború és én sem tartok tőle, hogy bántani akarnának. És hát ha az utcán utánam fütyülnek sem gondolnék ilyenre, csak azért írtam, mert az okot ebben látom, ezt használják ki hangulat keltesre.
    Pont gondolkodtam rajta, hogy összeszedem a Lány kinőtt meleg ruháit és elviszem valahová. Majd megbeszéljük hova érdemes:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, az idegentől/ismeretlentől való félelem jogos, azért is mondom mindenkinek, hogy oda kell menni fél órára a keleti aluljáróba... világos, nyílt tér, sok emberrel, rendőrökkel. Én éjjel mászkáltam közöttük, a világ fasz*n, és igen, bámultak, mert ilyent tuti nem láttak még, de én is bámultam őket, mert én sem - mindkét oldal egyformán volt veszélyes a másikra. :)

      És igen, beszéljük - sajnos nagyon sok helyre érdemes lesz, ők a mai időjárásban már sokkal jobban fáznak, mint egy európai.

      Törlés
  4. Teljes egyetértés minden szavaddal.
    Ezt a megerőszakolós dolgot egyébként nem nagyon értem: ki találta ki, hogy a menekültek hajlamosabbak a nemi erőszakra? Azt hiszem, én jobban félnék a drága magyar Fradi-drukkerek között miniszoknyában, mint az elgyötört, kimerült, jövőjükért aggódó menekültek között.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Amint az éjjel kiderült, lenne is okod rá... oké, nem csak Fradisok voltak, és valóban nem erőszakoltak épp, "csak" gyújtogattak...

      Törlés
  5. ez nagyon szép volt, köszönöm.
    a menekültügy miatt nekem is fogyatkoznak az ismerőseim a facebookon, és a szomszédokkal is volt már nem egy csörténk. pedig... pedig minket itt az ország közepén tényleg rohadtul nem érint ez az egész, legalábbis nem úgy, ahogy pl. a Budapesten vagy Szegeden élőket.

    a szívem szakad meg, tényleg.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem aki ember akar maradni, az érinti, bárhol lakik, akkor is, életében nem látott más bőrszínűt/vallásút/stb., és soha nem is fog...

      Törlés
  6. Azért ez nem ennyire fekete, vagy fehér, aki bevándorlóellenes, az nem feltétlenül kirekesztő neonáci és aki támogatja a bevándorlást, az sem biztos, hogy Teréz anyai magasságokból szállt alá, hogy segítse az éhezőket.

    A kérdésnek két aspektusa van:
    1.) Szociológiai, politikai, gazdasági és 2.) emberi/lelki

    1.) El kell fogadni, hogy sem Magyarországnak, sem az EU-nak nincs kapacitása arra, hogy megfelelően kezelni tudja a menekültkérdést. Mindig, mindenhol (a nagyra becsült nyugaton is) lesz párezer ember, aki a szabad ég alatt fog aludni, csak mert nem akart tranzitállomásra költözni, vagy a telítettség miatt nem tud. Nem igaz, sőt, aljas hazugság, hogy csak civilek segítenek a bevándorlókon. Az a néhányszáz rendőr (köztük nők is) nem jó kedvükből osztogattak (volna) ételt és italt Bicskén, a tranzitállomások felépülését is az állam finanszírozza, sőt, a menekültek napi ellátását is (mármint aki hajlandó a jogszabályokat betartva regisztrálni). Sőt, az itt szülő nőt és a maláriás beteget is állami pénzből látták el ingyen és bérmentve. Nem állami érdek, hogy itt maradjanak, nem bírja el az ország ezt a tömeges bevándorlást, de az EU-s jogszabályok kötik a döntéshozóinkat (ha nem engedik őket, az a baj, mert emberi méltóság, meg szabadságjogok, ha meg engedik őket, az a baj, mert magasabb rendű jogszabályt hágtak át). Mindeközben Merkel lányos zavarában össze-vissza hitegeti a migránsokat, amit megint csak a magyar állam szív meg, mert itt alakul ki patthelyzet a sok sületlenség miatt, amit beszél.

    Amikor meg toleranciáról beszélnek: Isztambulban volt a nászutunk, mert imádom a keleti kultúrát. Ha kérték volna sem vettem volna le a kendőt a fejemről, a mecsetek látogatási szabályit betartottam (és még élveztem is). Úgy gondoltam, ahol én vendég vagyok, ott illenék alkalmazkodnom. Rám aztán senki nem mondhatja, hogy kirekesztő dög lennék. Sőt, egy csadort viselő nő után még akkor is őszinte csodálattal fordulok meg, ha itt Budapesten látom. Ellenben - vagy talán pont ezért - elvárom (nemtől, bőrszíntől és vallástól függetlenül, hogy itthon engem is tiszteljen a vendégeskedő, tartsa tiszteletbe a biztonságos és kényelmes utazás iránti igényemet és jogaimat. Hogy ne kelljen a Bicskén áthaladó anyámnak félnie, hogy atrocitás éri. Nem érdekel, hogy fehér, fekete, nő, gyerek, muszlim, vagy zsidó ugyanazokat az elvárásokat támasztom velük szemben, mint amit én tanúsítok velük szembe (szerintem ez sokkal kevésbé kirekesztő, mint a mocskos neonáci megbélyegzés). Mindemellett a valódi menekültek száma minimális, nagy részük gazdasági bevándorló, ha tetszik, ha nem. Gazdasági bevándorló ugyanis az, akinek a jóléti országok elérése a célja és nem elsődlegesen a biztonság. Persze, ebbe is bele lehet kötni. A biztonság iránti igény is Maslow-féle: van egy alap biztonsági szükségletem (pl. hogy ne kelljen rettegnem) és van egy magasabb rendű (hogy jóléti társadalomban élhessek kvázi gazdagon). Mindegyik jogos igény, de az utóbbi esetében balgaság szegény, nyomorult MENEKÜLTEKRŐL beszélni, mert nem azok. A magasabb rendű szükségletek elérésének is van egy folyamata, de nem az, hogy sátrakat gyújtok és vonatot dobálok, meg öngyilkossággal fenyegetőzök sínre cibálva saját asszonyomat és gyerekemet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazából nem kellene reagálnom erre, mert egyrészt tök zagyva és szétszórt az egész, és nem igazán tudom követni, hogy mit pontosan miért/mire reagálsz, de főleg a világon SEMMIT nem mondtál, egyetlen értelmes bizonyítékot és normális érvet sem, csak elszajkóztad a jobboldal alaptalan és bugyuta proragandaszövegét. De ma boldog vagyok, mert az éjszaka annyi fantasztikus emberrel volt szerencsém együtt dolgozni (Igen, segíteni, fújjj, micsoda dolog az, nyilván kizárólag azért tettem, hogy megmentőként tetszeleghessek!), hogy mostantól még kevésbé érdekelnek a magadfajták.
      Szóval csak pár szóban, mert vannak benne dolgok, amiket a posztomban nem említettem, mert annyira közhelyesen egyértelműek, hogy eszembe nem jutott volna, hogy bárkinek kérdésesek lennének ilyen alapok:
      1. Az EU, és vele Magyarország öregszik, ez tény és való, csak azért nem hangoztatják, hogy nekem és neked már nem fogja futni nyugdíjra, mert konkrétan pánikhangulatot kelthetne, ha kiderülne, hogy mennyire tényleg nem. Valakinek dolgozni és szaporodni kellene errefelé 2050-ben is, de nem úgy tűnik, hogy lesz ki. Fel kellene végre fogni, hogy egy ember, aki a gyerekeit és öregjeit a nyakában cipelve, éhezve-fázva legyalogolt hatezer kilométert, az ÉRTÉK - pár száz éve ilyen bátor, többre vágyó emberek építették fel Amerikát, és még száz múlva a most ésszel befogadottak és odafigyeléssel integráltak fogják tovább építeni azokat az EU államokat, akiknek nem idióta a kormánya.
      2. Az állam kurvasok EU-s pénzt kapott, hogy segítsen, amiből kábé szar se látszik. Nyilván a királyi tévéből tájékozódsz a menekülttáborok állapotáról - hát én megsúgnám elsőkézből: ott is a földön alszanak, csak a Keletivel ellentétben nem polifoamon, mert ott nincsenek önkéntesek, akik ilyent biztosítsanak; és nem, napi kajáltatás sincs, legalábbis nem szervezetten és emberhez méltó mennyiségben-minőségben.
      3. Most már tényleg ne menjünk át abszurdba: malária... serioulsy...? :D
      Szülő nők valóban voltak, és néhány kórházra szoruló beteg is, sokkal kevesebben, mint egy ekkora tömegnél indokolt lenne, főleg ilyen fizikai erőfeszítések után, mivel legtöbben féltek az intézményesítéstől, ezért csak az önkéntes orvosoktól fogadtak el segtséget. A már említett EU finanszírozásból meg azért csak futotta már pár baba világrahozatalára meg pár stadionra... oh wait...
      4. Kirekesztő vagy pedig. Ezt a "de hát én elmentem oda" maszlag a kirekesztők tipikus dumája, ismered a klasszikus viccet a feketékkel übertoleráns mamival: "Nahát, beszél!" :) Nem csodálni kell őket, hanem emberként kezelni, ennyi. A Bicskén áthaladó anyukád nem tudom konkrétan mitől félt - ha attól, hogy az állam agyatlan politikája miatt még tovább kínzott szerencsétlenek merészeltek tiltakozni, a birka magyar néppel ellentétben, akkor megértem, félelmetes helyzet lehetett... képzeljétek el együttes erővel, milyen lehetett annak, aki egy szót sem értett belőle, csak azt tudta, hogy átmászott a fél világon szakad cipőben gyaloglva, hogy itt civilizált európai emberek lepaprikagázazzák a kétéves gyerekével együtt.
      5. Ha szerinted gazdasági menekültség az, hogy a házamat bombázó repülőgépek elölről ki akarom menteni a családomat, akkor tényleg nincs miről beszélnünk; persze nem mintha eddig lett volna, ez is nagyjából annyira nevetséges, mint a többi állításod... :)
      6. Arra a vonatdobálásra gondolsz esetleg, ami a neonáci elvtársaid, izé ultra focidrukkerek ellen történt tegnap este? Mert az visszadobálás volt ám, miután nem átalltak kisgyerekes családokat sörösüvegekkel meghajkurászni. But nevermind, M1 híradó rulez! :)

      Törlés
  7. 2.) És ott van az emberi oldala. A bicskei esetet látva a zokogtam, amikor az édesapa az alig pár hónapos gyerekét rángatva akart célt érni. Ugyanakkor haragszom is. Haragszom a szülőkre, akik ezt művelik a kizárólag csak szeretgetésre és ölelésre vágyó gyerekükkel. Amúgy is borzalmas helyzetben vannak, még öt lapáttal tesznek rá (tisztelet a kivételnek), mert ő – jogtalanul – menni akar. Haragszom azokra a háborúkat támogató, magukat liberálisnak hazudó országokra, akik demokrácia-export címszó alatt saját gazdasági érdekeik elérése érdekében háborút szítanak a világ másik végén nem kímélve afgánokat, szíreket, irakiakat, akiket a saját hazájukban lőnek agyon szövetséges katonák. És haragszom azokra az álszent adakozókra, akik a nagy hajcihő közepette hirtelen osztogatni kezdik javaikat, de az átlagos hétköznapok során egyszer sem kerestek fel egy magyar civil szervezetet sem az elhasznált ruháikkal. Haragszom továbbá azokra is, akik követelik az államtól, hogy fordítson milliárdokat a menekültügy megoldására egy kultúrájában, értékrendjében és mentalitásában is teljesen eltérő népcsoportot (illegális határátlépőket, kvázi szabálysértőket) illetően amellett, hogy pl. egy büdös szó nem esik azokról a kárpátaljai magyarokról, akik saját fiaikat küldik a háborúba az oroszokkal szemben és halnak meg ukrán fronton. De gondolom, az ő életük, lelkiviláguk ezredleges.
    És összességében nem azért haragszom, mert a helyzet így áll, sőt, örülök az eltérő véleményeknek, ugyanakkor egyre többször érzem úgy, hogy a velem nem egy véleményen lévők kirekesztőbbek nálam (én ugyanis soha senkit nem töröltem azért, mert az eltérő véleményét így, vagy úgy tálalja, ellenben….)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. 1. Valóban szörnyűséges szülő az, aki ki akarja menteni a gyerekét egy pokoli háború kellős közepéből. Valóban jókedvükben adják el mindenüket, és pakolják fel a családot egy lélekvesztőn a tengerre, és direkt megkönnyebbülnek, ha meghal a háromévesük, mert majd a gazdasági bevándorlásban szerzett pénzeket kevesebb személy között kell elosztani. Mondd, nem vagy te egy kicsit előítéletes, azt feltételezve, hogy te minden információ hiján egy másik kontinensől elég okos vagy eldönteni, hogy a te gyerekük mikor van életveszélyben, de egy buta muszlim erre nyilván képtelen...? Retorikai a kérdés, ne fáradj válasszal.
      2. Az álszent adaakozós fröcsögés kapcsán megint csak Konok bejegyzését tudom ajánlani, ott a link a posztban, annál több hozzáfűznivalóm nincs. Akkor gyere ezzel légyszi, ha kérhetem, mikor te hazavittél már magyar hajléktalant.
      3. Csak direkt erre a célra küldött milliárdokról van szó, nem saját zsebből elővettről, épp elég, ha azt arra fordítják, amire kapták, nem szögesdrótra. A az igazi magyarok adóforintjai (ha jól tudom, így szeretitek hívni) mehetnek stadionokra... :)
      4. A kárpátaljai magyaroknak saját döntése, ha más háborjújában akarják harcoltatni a fiaikat. Ha inkább menekülnének helyette, én nekik is szívesen vinnék adományt, és értük is pont ilyen lelkesen állnék ki a fröcsögők ellen.
      5. Az utolsó bekezdésedet nem tudom értelmezni. Igen, vállalom, hogy a fasisztákat ki szeretném rekeszteni az életemből, sőt lehetőleg a világból is. ha ettől leszek intoleráns, I can live with that.

      Törlés
    2. Egyetlen egy dologban egyetértek veled: én is haragszom a nagyhatalmak nemtörődömsége miatt, az általuk gazdasági érdekekből szított konfliktusok miatt. de ahogy szintén említettem: ezen nem tudok változtatni, mert sajnos engem személy szerint senki sem kérdezett meg, hogy kérek-e arab kőolajat, vagy inkább fektessünk be baszottsok pénzt a napenergia-hasznosítás fejlesztésébe. Ettől kezdve meg visszakanyarodunk oda, hogy a helyzet adott, és mi csak annyiban tudunk dönteni, hogy együttérző emberként vagy állatként akarunk-e viselkedni ebben a kialakult szerencsétlenségben...

      Törlés
  8. Minden szavaddal egyetértek most is. Szép volt tőletek, hogy elmentetek segíteni. Kár, hogy a magyarok többsége nem így áll a témához. Én a Facebook-on pár napja folyamatosan posztolgatok, próbálom megértetni az ismerőseimmel, hogy tévednek, de nem sok sikerrel...Olyan oldalakat osztanak meg, amiket csak a like gomb lenyomása után lehet megnézni( természetesen mind kamu), olyan fotókat osztogatnak, amikről nem is lehet tudni hol készültek, mégis ráfogják a menekültekre( https://www.facebook.com/photo.php?fbid=1639705652971846&set=a.1405613789714368.1073741828.100007972805510&type=1&theater). Felülről van fotózva ez a kuka, nem látszik hol készült,semmi nem bizonyítja, hogy a migránsok dobták bele a szendvicseket, mégis az összes hozzászóló elhiszi..(Persze, ha disznóhús van bennük, akkor akár érthető is lenne, mert a vallásuk tiltja ezt a fajta húst.) Anyák tegnap egy hordozós csoportba kiakadtak amiatt, hogy az egyik tag adományokat szeretne gyűjteni a menekülteknek. Fáj a szívem, hogy ilyen emberek élnek ebben az országban. Mellesleg apám sem más, mint egy menekült orvos, aki 89-ben Romániából szökött át...Ráadásul van jó pár szír ismerősöm és barátom is, akik teljesen normális emberek, az ő nevükben is szégyellem most magam...Viszont abban az esetben is így állnék ehhez a témához, ha nem ismerném őket nekem bőven elég lenne ezt a cikket elolvasni: http://mindenamianglia.co.uk/sokkolo-valosag-a-bevandorlas-mogott-csak-eros-idegzetueknek-video-es-kep/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bocsánat, rosszul fogalmaztam. Nem a szír ismerőseim nevében szégyellem magam, hanem a fasiszta magyarok helyett...

      Törlés
    2. Hú, van ahol ez a szendvicses kép még mindig kering, komolyan?! Akkor nem csak butuskák az említett ismerősök, de még csak nem is up-to-date a kamukészletük... :)

      Törlés
    3. Az a legnagyobb problémám, hogy ezeknek az embereknek több mint a fele diplomás ember...

      Törlés
    4. Jaj, miért nem lehet szerkeszteni. Törölném az "embert" a mondatom végéről...

      Törlés
  9. Szia! Ajánlhatok egy írást? Kicsi hosszú, de hátha... Ebben azért van némi igazság. Mi a véleményed erről? https://www.facebook.com/photo.php?fbid=10153680547692009&set=a.126302082008.125236.582812008&type=1&fref=nf&pnref=story

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ajánlhatsz többet is, de a linkeltet köszi, nem fogom elolvasni - a nagyon eredeti és elmés képről valahogy sejtem, hogy mi van benne, és ha tizedennyire lenne hosszú, akkor is sajnálnám rá az időt, mert elvakult neonácik agymenéseire nem vagyok kíváncsi.
      Ha vannak normális premisszákon alapuló felvetéseid/kérdéseid is, megpróbálhatunk beszélgetni, mert értelmes vitáktól nem zárkózom el, de ezek hiányában inkább ne fárasszuk egymást. :)

      Törlés
    2. Fárasztani semmiképpen sem szerettelek volna....
      A képpel én sem értek egyet, vagyis inkább... na, mindegy...
      Rólam csak annyit, hogy bennem sok félelem van a menekültekkel/bevándorlókkal kapcsolatban, ezért (úgy tűnik, veled ellentétben) mindkét oldalról informálódom/olvasok cikkeket. Sok kérdést vet fel bennem az előző alkalommal linkelt írás, elgondolkodtatott. Ezért gondoltam, hogy talán érdekes lehet számodra, mert úgy éreztem, szívesen gondolkodnál még a témával kapcsolatban, és tényleg kíváncsi lettem volna a véleményedre. Sajnálom, hogy megint nácizni kezdtél... A legkevésbé sem érzem magam pl. neonácinak (tudom, nem ezt írtad...). Ha esetleg el tudsz vonatkoztatni a képtől, és csak 2-3 részt elolvasnál belőle, már ennyi is elég lenne ahhoz, hogy megértsd, nem mindenki rossz, mert nem úgy gondolkodik ebben az ügyben, mint te.
      Én pl. adományoztam hordozót egy menekült/bevándorló családnak, mégis bennem van a félelem, hogy mi lesz, ha itt maradnak egy-kétezren Mo.-n, és köztük lesz 1-2 iszlám terrorista is (egészen biztos, hogy van... sajnos...). És megyek messzebbre is, mi van, ha pont az én hozzátartozóim vesztik majd életüket egy esetleges terrortámadásban, ne adj' Isten, a saját gyerekem. Valljuk be, hogy ezek jogos félelmek. Sajnos. És ettől még sajnálom őket, hogy pl. a fél világon átgyalogoltak - akármi miatt, és fáznak, éheznek, félnek, fáradtak. Milyen életük lesz ezeknek a gyerekeknek pl.? De félek. Te nem???

      Törlés
    3. http://azapillanat.blogspot.hu/2015/09/hovahogyan-tovabb.html?showComment=1441619199280#c5712304762460769134

      Törlés
    4. Hát azért olyan nagyon jól talán nem ismersz három blogbejegyzés alapján, hogy tudd, miről milyen és mennyi információt olvasok... :)
      Ezt például elolvastam, pedig nagy részével egyáltalán nem tudom azonosulni: http://m.mandiner.hu/nyomtatas/20150831_lanyi_andras_a_zurzavar_fele_migracio_es_mi_vii
      Amit te linkeltél, azt továbbra sem vagyok hajlandó, mert nem, a képtől nem akarok/tudok elvonatkoztatni, normális, civilizált ember ilyen hányadalomhoz nem folyamodik, még akkor sem, ha általa az okos szavaira próbálja felhívni a figyelmet; vagy főleg akkor nem.
      Igen, én is félek - de van egy félkész poszton, amiben ez is benne lesz, úgyhogy nem írom le még egyszer ide is, hogy miért és mitől és hogyan. Cliffhanger... :D

      Törlés
    5. Pillanat posztját elolvastam, és többnyire értem, mondhatni egyet is értek vele. Most meglepődtél? :)

      Törlés
    6. Hááát, nem is akarlak ennél jobban megismerni, elég volt belőled ennyi, még sok is.
      Te egyébként mindenkivel ilyen undok vagy, aki kedvesen "szól" hozzád?
      Azért kíváncsi vagyok, pár hónap/év múlva miként fogsz erről gondolkodni.... Ja, nem, mégsem vagyok kíváncsi. :)
      És még annyi, ahogy Piros is írta, inkább te vagy kirekesztő. És lenéző, gyűlölködő. (Jöhet a nagyképű és cinikus reakció, várom :) De engem ez sem zavar, it's your problem. :)

      Törlés
    7. Alapból elég mizantróp vagyok, az tény, de ezzel együtt nem tudom, az miért undokság, hogy nem vagyok hajlandó elolvasni egy magát gyomorforgató képpel reklámozó posztot. De nem is fontos - én nem vagyok kíváncsi arra, te sem erre, megbeszéltük, szia. :)

      Törlés
    8. én elolvastam, az egész légből kapott, természetes tényként közölve mindent, csak egy kiragadott vérlázító mondat: "Amúgy maláriást, szifiliszest, hepatitisest és AIDS-est már bőven találtak köztük, arányaiban jóval többet, mint a magyar lakosság körében." - MI VAN?

      jesus.

      Törlés
  10. Ősrégi duma, hogy ha nem tolerálod az intoleranciát, te is intoleráns vagy. Hányszor vágták már a fejemhez, hogy ha olyan nagy liberális vagyok, miért nem fogadom, ha valaki homofób/cigánygyűlölő/antiszemita.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ...és mérnem öleled kebledre az asszonyverőt/állatkínzót/pedofilt? :) Jah, hogy a disztingváláshoz ismerni kellene a liberalizmus alapelveit, úgy igazán, nem negyedinfók alapján...? Az luxus, kéremszépen.

      Törlés
  11. Vera, ez így igaz és nehéz is elfogadni, hogy az igazi liberálisnak keblére kéne ölelnie minden gyűlölködőt (vagy legalábbis elfogadni), de ez pl mégis nagyon visszatetsző: http://mandiner.hu/cikk/20150906_miklya_anna_kitagadlak_nem_vagy_a_honfitarsam_nem_vagy_ember

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én megértem a kifakadását (gondolom hetek-hónapok tűrése van mögötte), de érdekes, engem semennyire sem hatnak meg a környezetem náculós megnyilvánulásai. Csodálkoztam is, hogy vajon miért, mert nem jellemző rám az ilyen fajta nyugalom, és arra jutottam, hogy talán azért, mert engem nem értek különösebb meglepetések ebben a válsághelyzetben sem. Illetve értek, de kizárólag kellemesek. Megismertem csomó (tényleg csomó, nagyoncsomó, hihetetlen, hogy mennyit) hozzám hasonlóan gondolkodó, tettrekész és ténylegesen tevő idegent, aki meg ismerősöm, az mind embernek bizonyult. Na jó, nyilván nem, vannak idióták, de róluk eddig is tudtam, hogy azok, úgyhogy nem törtem össze ettől - cserében csomó olyanról, aki eddig semmilyen módon nem nyilatkozott, kiderült, hogy normális, nyitott, elfogadó, stb. Szóval én nagyon jól jöttem ki ebből...

      Törlés
  12. a menekültkérdésről nekem a Ha ölni kell című film jutott eszembe, annak is a legvége.....amikor elmondja az ügyvéd, h képzeljük el...és elmeséli a szörnyűséget.....és képzeljük el,h a ez a kislány fehér...Szóval kíváncsi lennék, ha a menekültek fehérek lennének, akkor is ömlene-e ez a szenny a sok gyűlölködő szájából...Sajnálom ezt a világot....Én mondjuk alapból törlöm az ismerőseim közül a fb-on, aki nácis-jobbikos-gyűlöletes dolgokat megoszt, nem érdekel,h meggyőződésből v butaságból. ennyi.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, az a záróbeszéd nekem is sokszor is eszembe jutott, miután elkezdtem a ténylegesen is segíteni - addig csak egy arctalan massza voltak valahogy, mint minden, amit csak a híradóból lát az ember. De mikor Röszkén, a semmi közepén ölbe vettem egy Kissmajommal nagyjából egyidős sovány és hullafáradt kisfiút, akkor az olyan volt, mintha gyomorszájon vágtak volna, mert a szőkekékszeműséget leszámítva... hagyjuk, mert bőgök is... :(

      Törlés

Mondd!