Előreszámla

Lilypie Second Birthday tickers

2016. július 14., csütörtök

Hogyan tanítsunk szobatisztaságot egyetlen nap alatt...?

Nem mintha eddig olyan nagyon szorgosan jelentkeztem volna, de amióta úton van M. munkájának betanulása, még kevesebb az időm, mert rutin hiányában, a hibáktól való félelem és a sok kérdésem miatt egyelőre kétszer annyi időmbe telik jól elvégezni, mint egy szakmabelinek. De szerencsére sikerélményes a dolog, és érzem, hogy menni fog, illetve élvezem, hogy megint hasznos tagja vagyok a társadalomnak (gihi), szóval jó lesz ez.
Jelenleg úgy működünk, hogy heti három napban (kedden és péntek-szombaton) Apunál van Kissjamom, amit mindketten imádnak, de mivel itthon velem már nagyon unatkozik (illetve ugyanazt a totális figyelmet követelné, amit a tatájától kap, én meg már csak a házimunka miatt sem vagyok képes megadni neki, hogy a többi teendőmről ne is beszéljünk), és egyre egyértelműbb, hogy szüksége lenne gyerektársaságra, el-elmegyünk közösséglátogatóba, hogy szeptemberi kezdéssel hátha akad valami jóféle lehetőség. Egyelőre elég gyatra, és helyenként ijesztő* a felhozatal, egy hely volt nagyon szimpatikus (gyönyörű kertben csomó szabadbanlevés minden évszakban, tök nyugis légkör csendes gyerekekkel, kedves és valóban odafigyelő személyzet), de két bajom azzal is volt: az egyik, hogy mivel csana, csak egy évig járhatna oda, aztán kiszakadva a biztonságból oviba kellene mennie, a másik, hogy az összes csoportbeli gyerek legalább fél évvel kisebb lenne nála, ennek megfelelő értelmi színvonallal, szóval nem tudom mennyire lenne fejlesztő a környezet. Nagyjából két hét múlva megnézünk majd még egy helyet, ami a honlap alapján nagyon puccos, és hát brutál drága is, de ez most nem fontos, az viszont annál inkább, hogy telefonban nagyon az jött le, hogy maximálisan válaszkészen állnak a neveléshez, szóval fingers crossed.

De ahogy a címből is kiderül, tulajdonképpen mást akartam most feljegyezni, és az érdekessége miatt kicsit részletezni is: Kissmajom gyakorlatilag egyik napról a másikra teljesen megbízhatóan szobatiszta lett nappalra, beleértve a délutáni alvását is. A büszke anya mindentudó válasza a megfogalmazott kérdésre: sehogy.
Az úgy volt, hogy ezt a témát én tényleg semennyire nem akartam erőltetni, kis utánaolvasásból és több ismerős kudarctörténetéből tudom, hogy mennyire káros lehet, ha egy fizikailag és/vagy lelkileg éretlen kisbabát minden áron megpróbálnak megtanítani a bilizésre. Tudtam, hogy sürgetésre nincs ok, hiszen ovikezdés nem várható, a saját kényelmem és az esetleges menőzés meg nem motivált. Volt egy örökölt bilink, Kissmajom tisztában volt vele, hogy mire való, és mikor a saját kérésére rátettem, élvezettel ült rajta, miközben könyveket nézegettünk - de mivel eredményt nem produkált (azaz kiderült, hogy még nem tudja szabályozni az ügyeit), gyorsan eltettem szem elől, mert arra végképp nem akartam trenírozni, hogy addig várunk, amíg előbb-utóbb belesikerül, és akkor a hosszas ücsörgéstől kipirosodott combokkal örülünk a véletlennek.
Voltak olyan terveim, hogy mikor eljön a durvameleg nyár, akkor majd leveszek róla minden ruhát, hogy jobban megfigyelhesse a teste működését, és esetleg rájöjjön, hogy befolyásolni is tudja, de végül nem került rá sor. Egyrészt június közepéig még nem nagyon volt kánikula, főleg ebben a hegyi klímában és kiemelkedően hűvös házban, és aggódtam, hogy megfázna, másrészt mikor olyan kéthetente tettem egy-egy próbát (ha késő délután lett aktuális a peluscsere, akkor az esti fürdésig már nem adtam rá újat), minden alkalommal túl későn szólt, amikor már jócskán csurgott a pisi - ebből én azt a következtetést vontam le, hogy magát az aktust már beazonosítja ugyan, de irányítani még nem képes, szóval még nem jött el a mi időnk, nem frusztráljuk ezzel, visszatérünk rá később.
Apunál viszont sokkal melegebb van, mint nálunk, és sajnálta pelenkában aszalni a kis majomsegget, úgyhogy egy szép napon (pontosan Kissmajom kettő és feledik évfordulójának hétvégéjén, olyan két héttel az én utolsó ezirányú kísérletem után), anélkül hogy beszéltünk volna erről, és igazából anélkül, hogy előre eltervezte volna, levetkőztette a gyereket csak bodyra, és kérte, hogy ha jön a pisi, szóljon - az meg szólt. Mikor másnap Apu visszaadta az unokát, mintegy mellékesen megjegyezte, hogy jah, szerinte elég lesz csak bugyit használni. Igazából ki lehet jelenteni, hogy attól a naptól kezdve balesetmentesen szobatiszta; most (majdnem egy hónap után) gyakoroljuk, hogy az inger után minél több ideig képes legyen visszatartani, így néha előfordul, hogy egy foltnyi helyen nedves lesz az alsója, mire lehúzom róla, de ő mindig időben szól, és szépen megvárja, amíg lehet csurgatni. Amikor a kánikula miatt extra sokat itatom, néha én is rá szoktam kérdezni, hogy nem kell-e kimenni, de ha nem teszem, akkor sem szokott baj lenni, legfeljebb hirtelen eszmél rá, hogy helyzet van, és olyankor aranyosan taposva ismételgeti, hogy: "Kell-a-bili, kell-a-bili!" Érdekes, hogy pont kakaügyben egy ici-pici késéssel álltak be a dolgok, pedig azt már legalább egy éve érzi, és szokta is mondani közben, hogy na most; első napon a bugyiba sikeredett, másodikon teljesen elmaradt, de azóta rendben van az is, maximum néha tévesen riaszt, mert pukázáskor is azt hiszi, hogy anyag jön. Összesen kétszer volt baki: egyszer egy szökőkutas pancsoláskor, egyszer egy homokozós mezítlábazáskor engedte el a pisit, nem is annyira játékbamerültségből, hanem mert valamiért természetesnek tűnt neki, hogy ott abban a helyzetben lehet. Értelemszerűen negatív reakciót, kritikát, szidást, megszégyenítést ilyenkor sem alkalmazunk, csak annyit mondunk, hogy ez van, mindenkivel megtörténik, de ilyent szándékosan nem szabad, aztán gyors ruhacsere, és kész.
Azt mondják, hogy az éjszakai szobatisztaság ezek után már csak idő kérdése, szintén nem érdemes beleavatkozni, mert megy magától, és onnan ismerszik fel, hogy reggelre egyre csökkenő mennyiségű pisi gyűlik a pelusba, majd semennyi sem... de itt még messze nem tartunk. Apu viszont már megint megelőzött és szintet készül lépni: nála már azt gyakorolják, hogy a gyerek elegyül vetkőzzön, pisiljen, majd álljon fel a biliről, és húzza fel a bugyit.

Másik érdekesség, hogy az első napokban indokolatlanul sokat aggódtam azon, hogy hogyan oldjak meg addig egyértelmű szituációkat, például mi legyen, ha a gyerekre egy áruház kellős közepén tör rá a szükség, meg ehhez hasonlók. Szerencsére elég hamar megnyugodhattam, de ehhez persze ismételten meg kellett győződnöm róla, hogy megy minden, mint a karikacsapás, és nem fogja elereszteni sehol váratlanul... szóval így utólag szégyellem is, hogy nem bíztam meg benne teljességgel első pillanattól fogva. Mivel azt egyelőre nem tartom valószínűnek, hogy ha helyzet van, vissza tudja fogni magát, amíg például végigmegyünk egy hipermarketen, sorba állunk, fizetünk, összepakolunk, aztán elrohanunk a vécéig, jelenleg az a megoldásunk, hogy mindig van nálam egy pelus, és ha akció indul, gyorsan ráadom, aztán végeztével leveszem, ennyi. Persze azon is agyaltam, hogy hogyan fogja megszokni a különbséget, és értelmezni, hogy néha mégis van pelus, és direkt csinálja bele, de máskor meg nincs, és nehogy - de természetesen ez is csak az én fejemben létező probléma volt, őt sosem zavarta meg.
A következő, inkább illem- és etikettbeli dilemmám az volt, hogy játszótéren mi a kívánatos viselkedés, el kell-e battyogni az autóig (a csomagtartóban van egy utazós bilink), vagy ér csak elhagyni a bekerített részt, és egy távolabbi fánál vagy bokornál elintézni a dolgát. De aztán arra jutottam, hogy ahol a kutyavizelet alap, ott talán a Kissmajom pisije sem számít súlyos szennyezésnek; kakálást pelusba vagy az említett bilibe oldjuk meg, ahonnan zacsiba zárva szemetesbe dobom, szintén úgy, mint az ebtulajdonosok.
És végül kezdő fiús anyukák megnyugtatására írom le azt, amit nekem sajnos senki sem mondott el: türelem és kitartás, bele lehet jönni az állva pisiltetésbe, első pár alkalom után már nem lesz egy méteres körzetben minden csupa húgy, beleértve a gyerek összes ruháját és a mi cipőnket, a titok a megfelelő előredöntés. Sőt, kevesebb mint egy hónap alatt, szakszerű férfiúi útmutatással elérhető az is, hogy a gyerek maga pisiljen állva, és ennek a hadműveletnek csak a legutolsó lépése legyen kritikus, amikoris már nem hetyke sugárban süvít kifelé a cucc, hanem lekónyult csöpörészésé szelídül. Az előbbit saját udvaron, az utóbbit kádban érdemes gyakorolni.

Nem tudom, milyen mérföldő következik még, de borzamas, hogy ennyire nagy fiú a mi pici fiunk. Ha egyszercsak elkezdi helyesen kimondani az r hangot, szerintem belepusztulunk...


* Voltunk egy helyen, ami hidegrázósan szürreális volt... Már telefonozás alapján nem volt sok kedvem hozzá, mert kiderült, hogy épp egy felnőtt van csak jelen, és hát ez az üvöltözős háttérzajon meg is hallatszott, de M. rábeszélt, hogy egy próbát megér, hátha csak kommunikációban vannak hiányosságaik, hiszen a weboldalon az intézményvezető gyerekpszichológusként hirdeti magát, mindenféle extra módszerrel és foglalkozásokkal. A ház a település legszélén volt, konkrétan egy szavanna közepén: a kertben rövdre nyírt száraz-szúrós gazok, a csúszdán tükörtojást lehetett volna sütni, a környék egyetlen árnyékos foltját a homokozó fölötti szakadt nádfonat adta, ott tömörült három négyzetméteren hét kiskölök, és pár törött, koszos játékon marakodtak szegények. Elég hamar egyértelműsödött, hogy itt a személyzet mindig egy darabból áll, így nyári időszakban 5-8, de év közben 11 darab gyerekre; a nő úgy nézett ki, mint egy idült alkoholista, puffadt arc, vörös hajszáleres orr, és majdnem biztos vagyok benne, hogy keményen be volt nyugtatózva, mert hatalmas pupillái mögül olyan vontatottan beszélt, hogy néha azt hittem, elbóbiskolt közben. Jah, ne hazudjak, ott volt még "felügyelőként" az ő tíz év körüli kisfia, aki a vakációs unatkozás közepette homokvárat épített, és folyamatosan üldözte maga mellől a kizárólag általa használt kerti slag iránt nyilván élénken érdeklődő kicsiket. A pszichológusnő egyetlen kérdést sem tett fel, és egyetlen semmit sem mondott el magukról az én érdeklődéseimre adott tőmondatos válaszokon kívül, az ott lévő gyerekekhez egyszer sem szólt, nem csak hogy nem próbálta őket bevonni semmilyen tevékenységbe, de még az általuk kezdeményezett dolgokra sem reagált, jó hangos könyörgésükbe került, hogy egyáltalán toljon kettőt a hintán, ahova felmásztak. Konkrétan olyan volt az egész, mint egy humán csomagmegőrző... megszakadt a szívem a picikért, nem tudom, egy szülő hogy képes ilyen helyen otthagyni a gyerekét (arról nem is beszélve, hogy még fizetni is érte), én minden esetre öt perc után fogtam a közvetlen közelemben tanácstalanul ácsorgó Kissmajmot, és eljöttünk. Láttam, hogy nagyon össze van zavarodva édesem, hogy ilyen hamar távozunk, és mondtam neki, hogy ide nem fogunk visszajönni, mert itt a néni, akinek az lenne a dolga, hogy a gyerekek jól érezzék magukat távol a szüleiktől, nem is foglalkozik velük... "Hááát... kicsit meglökte őket a hintán..." - védte meg hosszas gondolkodás után az én drága empatikus csodatündérem, azt hittem, hogy megzabálom.

25 megjegyzés:

  1. Hú ez nekem is olyan nehéznek tűnik.
    Pláne hogy az én romantikus elképzelésem az hogy nem bilire hanem wc-re akarom majd rászoktatni, ugyanis még csak elképzelésem sincs hogy hogy (és főleg hol?) lehet egy kakás bilit naponta többször kimosni. Pedig sokszor scrutinizolom a pelust kaka esetén de valahogy a bilimosást nagyon undorítónak gondolom. Mennyi gumikesztyű szemetet termelnék a világnak?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez nem annyira elrugaszkodott ötlet, lassan én is tervezem átszoktatni kakálásilag, pont a bilitisztogatás nehézségei miatt; de a jó hír, hogy egy szobatisztaságra érett gyerek nem kakál napi hatszor, általában a kettő a maximum. Amúgy én nem gumikesztyűs-hipós menetet nyomok ám, a pisit például csak kiöntöm, majd bő vízzel két-háromszor kiöblítem a bilit, viszont ehhez hozzátartozik, hogy nálunk az is vécékefe kategória, azaz csakis rendeltetésszerűen használjuk, nincs vele játszogatás, pakolgatás, fogdosás, stb. A bilis fázist állítólag azért nem érdemes kihagyni, mert egyrészt egy gyereknek sokkal érdekesebb, motiválóbb, és nem utolsó sorban tanulságosabb, ha pontos részleteiben láthatja, hogy mi honnan és hogyan jön ki - sok helyen olvastam, hogy összezavarhatja, sőt néha traumatizálhatja, ha direkt vécére ültetve érzi, hogy valami kijön a belőle, aztán hirtelen eltűnik, azaz hiányzik a testéből. Mi mindig alaposan szemrevételezzük az eredményt, és közösen dobjuk ki, amiben rutinunk van, mert Kissmajom gyűlöli az orrszívást, ezért már pici kora óta komoly színdarab kísérte a procedúrát fikaügyileg: kivisszük és bedobjuk a vécébe, lehúzzuk a csatornába, úszik le a Dunán, siet a Fekete tengerbe nyaralni a halakkal... jó móka. :)

      Törlés
    2. Igen ez közismert dolog a hugomeknal viszont gond nelkul bejott a sajat wc szukito nem biliztek a gyerekek. Hat majd meglátjuk.
      Meg van időnk szerencsere.

      Törlés
    3. Erre sincs recept. ;) A kisfiam 3,5 éves. 2,5 éves korától egyik pillanatról a másikra lett napközben szobatiszta (nyár volt, ő is decemberi), pár hét múlva éjjelre is ment. Vártam ugyan, hogy száraz legyen az éjjeli pelus, de nem volt, ezért gondoltam egy merészet, és legközelebb nem adtam rá éjjelre. És láss csodát, nem pisilt be, egyetlen egyszer sem. Soha nem volt hajlandó bilire ülni, abba is max. állva pisilt, "mert Apa is így szokott pisilni" (persze nem a bilibe :P). A kakihoz szintén kellett pár hét, pedig nálunk is az volt az, amit korábban kezdett jelezni, de az szerintem csak azért volt, mert sokkal "jelentősebb" ("látványosabb", nem lehet nem tudomást venni, mint pl. egy kacagás közben becsurranó pisiről. Kapott egy csinos WC-szűkítőt, kakihoz azt használja (most is), pisiléshez pedig ikeás (kicsi) fellépőre áll. Szóval nálunk szinte teljesen kimaradt a bili, klasszikus értelemben sose bilizett.

      Törlés
    4. Én ezt a nem adok éjszakára pelust dolgot nem merném meglépni, mert Apu pl. a délutáni alváshoz ad rá, ő úgy nyugodtabb, míg én csak betegalátétet teszek alá, és nekem mindig mondja, hogy megpróbál nem mélyen aludni, hogy nehogy jöjjön a pisi. Mindezt úgy, hogy mi sosem elmítettük neki a mélyen alvást (fogalmam sincs, kitől tanulhatta a kifejezést), vagy hogy olyankor könnyebben jöhet a pisi, azt meg főleg nem, hogy ha jön, akkor gond lenne. Szóval nagyon érzékeny a témára, nem kockáztatnám, hogy ha esetleg baleset lesz, kudarcként élje meg.

      Törlés
    5. Laposöblítésű wc-nél is látszik az eredmény, meg lehet szemlélni. Én is finnyásnak érzem magam a bilitisztogatáshoz, akárcsak FElla. :D Férjem fintorgott régen (meg mostanság is), ha kakik pelus az ő reszortja, én meg volt, hogy mondtam már, hogy hááát, szerintem ha majd a fenekét is ki kell törölni, meg még a bilit is, na a jóból is megárt a sok. :D

      Törlés
    6. Én még a hányástól félek. Attól az igazi "répás"-tól nem amik még most vannak. Emlékszem nekünk gyerekkorunkban Apukám reszortja volt a hányás feltörlése mert Anyukám nem bírta gyomorral. Viszont egyszer belehánytam Anyukám tenyerébe máig is emlékszem én szégyelltem magam pedig gyerek voltam és beteg de már akkor is tudtam hogy ez nagyon undorító a másik embernek.

      Törlés
    7. a hányás az jajjjj , nekem is, pedig nem vagyok finnyás alkat, de ha hánynak, akkor aztán jön az arcmaszk és a hipergyors feltakarítás

      (amikor meg épp terhes voltam, nem is mentem hányós gyerek/hányás közelébe, nehogy bajom legyen)

      Törlés
    8. A hányással nekünk eddig szerencsénk volt, kivétel nélkül olyankor jött csak, amikor este nagyon bevacsorázott, és utána még lcsúszott a teljes egy üvegnyi tej is (350ml): bement az utolsó korty és öt percen belül visszajött minden. Vagyis az én tapasztalatom a hányásról az, hogy állagra kicsit undi, de szagilag gyakorlatilag ugyanolyan, mint a friss kaja - én meg a szagjától undorodnék, szóval ha engem kérdeztek, a kaka rosszabb. :)

      Törlés
    9. Est, Ti milyen tejet adtok a kisfiatoknak, tehén tejet vagy növényit vagy junior ital port?

      Törlés
    10. Többnyire sima bolti 3,8%-os tehéntejet, vagy Apu néha vesz piacit, és azt felfőzi meg leszűri, mert az úrfi panaszkodik a "gubancokra" (zsíros földarabkák). Kétévesen váltottunk erre tápszerről, miután pár héttel a második szülinapja előtt először kapott tehéntejet, és nem lett tőle allergiás.

      Törlés
  2. pontosan EZÉRT, amit Te is leírtál, nem szabad sürgetni a szobatisztaságot,meg kell várni, míg a gyerek valamilyen úton-módon jelez (akár úgy,hogy szól, akár úgy, hogy letépi magáról a pelenkát /állítólag én ilyen voltam anno/, vagy úgy, hogy minden reggel és este fürdetés előtt bilibe wcbe pisil, máskor meg pelenka van rajta...
    mert ha idő előtt kezdi el a szülő a biliztetést, sokszor nem vezet jóra, vagy kényszerhelyzetet hoz létre a gyereknek, ésvagy sokáig balesetes lesz a szobatisztulás folyamata. Lásd sógornőm... 1,5-2 évesek voltak az ikerlányai, és boldogan mesélte hogy biliznek. Aztán eltartott a folyamat 3,5 éves korukig, amíg biztonságosan minden élethelyzetben és napszakban szobatiszták lett. Második kisfiam a lányokkal egyidős, nála megvártuk a 2 év9 hó körüli időpontot, durván 3 hónap alatt lett balesetmentesen szobatiszta, éjjelre is.

    nekem nagy szerencsém van az eddigi 3 sráccal (kiváncsi vagyok h a 4. gyerek milyen lesz ilyen téren?!), én ugyan nem vártam meg a "jelzést" (de, talána nnyi volt h néha bilibe pisilt), egyik napról a másikra eldöntöttük, akkor most pelus le, gatya fel. És tádááám, nagykönyvet meghazudtolóan 2 napig tartott a szobatizstaságra való "ráérzés". :)

    Az biztos h nem szabad görcsösen akarni és sürgetni. :)))

    Ügyes Kissmajom! A Hármaskám is 2,5 évesen (tavaly ilyenkor) lett fullra szobatiszta, ezért kezdhettük el 2 év 7 hónaposan az óvodát szeptemberben.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most hogy mondod, tényleg volt nálunk is ilyen előjele, hogy fürdetéskor M. kérte a pisit, és Kissmajom képes volt produkálni - viszont csak valami érettség-kezdemény lehetett, és kész még nem volt rá, mert ezzel egyidőben ha meg napközben levettem róla a pelust, akkor már csak csurgatáskor szólt, túl későn. Olyant meg nem akartam, hogy félóránként én szóljak neki, és ilyenkor mindig próbálkozzunk, mert az egyrészt kicsit túl idomítós nekem, másrészt nem valódi szobatisztaság, hiszen ugyanúgy nem ismeri fel az ingert, és nem tudja kontrollálni magát, csak épp a szabályaimhoz igazodott volna. Ebből születik az általad is említett hónapokig elhúzódó kínlódás, ami komoly kudarcélmény a gyereknek, mert hiába nem cseszed le balesetkor, de abból, hogy alapvetően elvárásod a bilizés, ő simán megérti, hogy nem kívánatos dolog a bepisi, kvázi elcsesz valamit vele.

      Törlés
  3. Nagyon ügyesek voltatok! Nálunk a szobatisztaság-mint minden más- is késik. Mi is már többször futottunk neki, de még érdemleges eredményt nem értünk el. Balázs imád kint a fánál pisilni, de már volt arra is példa, hogy a fűbe kakilt (ő kérte, én meg hagytam), de ha bent vagyunk a lakásban akkor simán bepisil, bekakál a bugyiba. Minket sajnos sürget az idő az óvoda miatt. Fogalmam sincs hogy oldjam meg. Természetesen én sem szidom le és próbálok nem rágörcsölni. Lehet, hogy megint szüneteltetem aztán óvoda előtt 2 héttel újra kezdjük, hátha addig érett lesz rá. Nehéz ügy, na!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát látod, Kissmajomnál sem volt semmilyen reménnyel kecsegtető előrelépés jó sokáig, aztán egyszercsak hirtelen jött csőstül. Szóval teljesen kiszámíthatatlan az egész, napról napra fejlődnek ebben a korban, én finoman próbálkoznék heti egyszer, de nem erőltetném helyedben. Akikkel hasonló ügyben beszéltem, mindenki azt mondta, hogy az ovik rugalmasak szoktak lenni ebben, főleg akkor, ha már oviköteles gyerekről van szó, tehát kvázi nincs választás, három éves, mennie kell, ahogy épp áll a helyzet, úgy, szülőként nem tudsz fejreállni, hogy haladjon a dolog. Plusz a legtöbb gyerek szobatiszta, 2-3 tisztábatétele nem nagy ügy nekik, meg hát azt is tudják, hogy közösségben már csak a többiek utánzása miatt is nagyon hamar változni szoktak a gyerekek.

      Törlés
    2. Nekem azt mondta a bébiszitterünk hogy új törvény szerint kötelezőek az óvodák a nem szobatiszta gyerekeket is felvenni ha betöltötték a 3 évet. Igaz, nem szeretik.

      Törlés
  4. ...azzal próbálnak takarózni, hogy nincsenek meg a megfelelő feltételek a pelenkázáshoz... vagy pl. nincs zuhanyzó... Nem tudom, hogy ezek mennyire állják meg a helyüket, nem első kézből van az infó.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Zuhanyzó?! Miért, a bölcsiseket lefürdetik minden kaki után? (Ezt most komolyan kérdezem, nem ironikusan.)

      Törlés
    2. Elvileg igen. Legalábbis nekem ezt mondták annak idején. Meg azt is, hogy ha nem ragaszkodok ehhez, akkor beírják hogy a gyerek fél a zuhanytól (vagy valami ilyesmit, már nem emlékszem pontosan) és ezért szülői kérésre nem csinálják.
      Bogyó későn lett szobatiszta, már 3,5 is elmúlt akkorra. Tavaly nyáron történt. Mivel későn kezdte az ovit, ráért. Bár azért paráztam hogy összejön-e szeptemberre. Aztán elég hirtelen következett be, éjszakára is szinte rögtön. Ovikezdéskor volt pár éjjeli bepisilés, de attól az ovitól nem is csodálom. Ő pisilni csak állva, csak vécébe volt hajlandó. Kakálni meg csak bilibe, engem ölelve. Ültem előtte a földön, és összeborulva szorongattuk egymást. Te jó ég, mennyire utáltam bilit takarítani. :)

      Törlés
    3. OFF: Mivel nagyon foglalkoztat a téma manapság, a félmondatod alapján visszakerestem a blogodon a beszámolót "arról" az oviról. Borzalmas-borzalmas, majdnem bőgtem, ilyenkor annyira aggódom Kissmajomért... :/

      Törlés
    4. És mennyi borzalmas dolog volt amiket le sem írtam. Meg amik azóta történtek, amióta nem oda jár Bogyó. Egy kedves anyukával tartom a kapcsolatot. Amiket mesél... El sem hinném, ha nem járt volna oda a fiam. Első gyerek, azért aggódom túl ezt az egészet, mondták az okosok. A másodiknál már máshogy leszek ám, csak nevetek majd én is ezen az egészen, be fogom látni hogy én voltam túl parás. Hát, még most sem nevetek. Igaz, még mindig nincs második gyerek, és sajnos nem is lesz. Miért hiszik hogy az egy gyerekes szülők paranoiás idegbetegek? Bocsi, az emlékek hatására megint felhúztam magam. :(

      Törlés
    5. :/ Ezt az egy gyerekes beskatulyázást én is keményen éreztem minden helyen, ahol a beszoktatás rugalmasságáról kérdezősködtem: jaj, azért féltem, mert ő az elsőszülöttem/mindenem, ó, ha lenne nagytesója és ezáltal nekem tapasztalatom, vagy kistesója és ezáltal nekem kevesebb türelmem, bezzeg nyugodtan hagynám ott sírva is, stb. Nem todum, mi köze a többgyerekességnek ahhoz, hogy leszarod-e vagy nem az igényeit és jólétét, én szeretem azt hinni, hogy ha öt lenne, akkor is igyekeznék túlszeretni és agyonkényeztetni őket.

      Törlés
    6. Igen. Az oviban az első reklamációimra kapott reakciók: első gyerek ugye? Hát akkor azért nehéz anyukának elengednie a szoknyája mellől. Túlfélti, mert még sosem járt közösségbe. Hát, mondtam én, egy évig járt bölcsibe, és gond nélkül hagytam ott. Hiába jósolták hogy ott fogok majd sírni, ahol senki sem lát. Kicsit sem aggódtam. Ovikezdésre meg nyilván megőrültem. Bahh. Ezt amúgy nem értem, a második gyerekre meg legyintenék hogy sebaj, üssék csak, legalább felkészül az életre? A harmadikat meg már eleve postán küldeném be az oviba biztos.

      Törlés
    7. szerintem ez akkora hülyeség. Tök mindegyik hányadik gyerekét szoktatja be az ember intézménybe, nem fogja az x-edik gyereknél sem félvállról venni! csupáncsak a gyerek miatt sem...
      4 kisfiamból 3 oviba jár(t), mindegyiknél bőgtem szeptemberben :) :(

      Törlés

Mondd!