Előreszámla

Lilypie Second Birthday tickers

2016. december 6., kedd

Félelmetes...

Nincs két hét a harmadik születésnapjáig. Ma este Mikulás-buli után későn jöttünk haza, egy egész kicsi zenélgetés után tereltük volna fürdeni - kérte, hogy olvassunk egy könyvet, nemet mondtunk, mert holnap korán kelés, bölcsi-nap. De olvassunk, de nem, de igen, de nem, DE IGEN - és már görbül is lefele könyörgően-mérgesen a gyönyörű szája.
- Jól van, kicsim, kössünk kompromisszumot. - javasolja az apja. - Most azonnal elmegyünk fürdeni, aztán ha kész vagy, bebújunk a jó meleg ágyba, és ott elolvassuk, amit szeretnél.
- Így van! - próbálok lelkesedni én is. - Egy kicsit te is engedsz abból, amit szeretnél, egy kicsit mi is engedünk, és akkor mindenkinek egy kicsit igaza lesz. Ezt hívják kompromisszumnak.
Hosszan hallgat, látszik, hogy nagyon dolgozik a kis agya valami kedvezőbb megoldáson. Aztán nagy komoly fejjel magyarázni kezd, néha meg-megállva, hogy egész biztosan az legyen belőle, amit kitalált:
- De Apa... én azt szeretném, hogy az egész könyvet olvassuk el... és akkor, ha nem olvassuk el az egész könyvet, hanem csak a felét, akkor Apa... az is kompromisszum!
Nincs két hét a harmadik születésnapjáig. Néha komolyan rémisztő ez a gyerek...

15 megjegyzés:

  1. Mutattam anyának a bejegyzést. Nagyon mosolygott, mert azt mondta, olyan mintha rólam olvasna....harminckét évvel ezelőtt :)
    Én 10 hónaposan kezdtem a beszédet, és két évesen már szabatosan, választékosan, komplett meséket adtam elő.
    Na, a verbális eszközökkel azóta sincs baj:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nálunk az az érdekes, hogy Kissmajom egyáltalán nem kezdett hamar beszélni, másfél évesen még csak pár szót volt hajlandó szégyenlősen elismételni, meg is voltunk győződve, hogy nagyon későn fog érthetően kommunikálni. Aztán fél év alatt behozott mindent, és előreugrott még másfelet - most meg itt tartunk...
      Én is azt remélem, hogy megmaradt illetve folyamatosan fejlődik ez az eszköztár, még akkor is, ha az nekünk nagyon sok kompromisszumba fog kerülni... :)

      Törlés
    2. Nálam így volt. Nyilván a rengeteg olvasás, a könyvek és újságok szeretete ráerősített és fejlesztet a mai napig. De nem lettem se zseni se semmi különös.

      Törlés
  2. És milyen kompromisszumra gondolsz? Mert a szüleim szerint azon kívül hogy minden ébren töltött percemben beszéltem, és embertelen mennyiségű könyvet vettek mindig, nem emlitettek mást.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kizárólag olyan kompromisszumra, amiről a posztban beszéltem, és amihez hasonlókra gondolom rávesz majd egy-kétszer még élete során, ha már ilyen korán elkezdte. De amúgy se zsenit se semmi különöset nem akarunk nevelni belőle, pontosan az lesz belőle, amihez neki kedve lesz, annyi tudással, amennyit saját indíttatásból és kedvtelésből megszerez majd...

      Törlés
    2. Az tuti:)
      Ilyen jó fej anyával boldog a gyerekkor is.

      Törlés
  3. Miket olvastok most? Én nagyon nehezen találok jó könyveket a Lánynak. Minden héten felforgatjuk a könyvtárban a gyerekkönyveket, de annyira bugyuta vagy nem egyezik a mi elveinkkel a nagyobbik része, hogy visszük is vissza. Pl nagyon szeretem Beatrix Potter könyveit, de időnként elvernek benne egy haszontalan nyuszit, amitől mi idegenkedünk.

    (vasárnap este 6 körül nem voltatok véletlenül Óbudán a Fő téren?)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hááát... szégyenszemre elég sok Bogyó és Babócát... :) A bölcsikezdésig megúsztuk, de ott ez megy, úgyhogy feladtam az elveimet, és megvettem neki a teljes sorozatot - 2-3-4 olvasás után már kívülről fújja, de olyan szinte, hogy ha egyetlen szót félreolvasok, kijavít... szóval minimum memóriatréningnek jó... :D
      Aminek a szeretetét mi neveltük bele, mert M. is én is imádtuk felnőtt fejjel is, az Rotraut Susanne Berner Böngésző sorozata (www.goodreads.com/author/show/91182.Rotraut_Susanne_Berner) és Sarah Harrison hasonló nézegetője (www.goodreads.com/book/show/7067947-time-goes-by). Ezekben pont az a lényeg, hogy nincs kötött szöveg, csak képek és meselehetőségek. Egyéves kora óta nézegetjük, az elegén csak tárgyfelismerésre és -megnevezésre használtuk, aztán lassan felfedezte, hogy ismétlődnek a szereplők és lapozgatva minden lépésnél mást csinálnak, mostanság meg saját történeteket kreál a rajzokra alapozva.
      Aztán olyan is van néha, hogy lekap egy kötetet az ifjúsági irodalmas polcunkról, és jön, hogy olvassuk - van, ami sok még neki, de meséket (Piroska, Három kismalac, stb.) meg Fekete Istvánt (Vuk, Téli berek) hallgatott már végig félóráig egyhuzamban, és alig hagyhattuk abba. Én ha olyant látok valamiben, amivel nem értek egyet (lásd: nyusziverés), kíméletlenül cenzúrázom, eddig nem panaszkodott, hogy elcsesztem volna a kontinuitást... :D

      De igen, voltunk Ódubán vasárnap, tiszta véletlenül láttunk egy csudajó koncertet is... Ti is voltatok? Hogyan ismertél fel? És miért nem jöttél oda, hogy hahó? :)

      Törlés
    2. Bogyó es Babóca? Nem mondod komolyan! Mi már túl vagyunk rajta, nyugi, pár hónap alatt lecsengett:) A böngészőket nagyon szereti, az elsőt nem ismertem, köszi! Nagyon sokat mesélek neki saját magamtól is, most a legújabb inspiráció az ikea katalógus, mindenféle történeteket találok ki a képek alapján. Viszont azt nagyon érzem rajta, hogy minden, de tényleg minden érdekli! Par napja pl fürdés közben megkérdezte, hogy tudom-e mi az a pisztráng, majd közölte, hogy az egy halfajta. Fogalmam sincs róla, hol hallotta. Újabban nagy képeskönyvekkel próbálkozunk, pl national geographic. A Vukon gondolkodtam én is, csak az nem túl szomorú nekik?
      Óbudán oda akartam menni hozzátok, csak éppen benne voltunk egy módszertani vitában. L bemászott a bárányok közzé, ami szerintem teljesen OK, J viszont úgy gondolja, hogy egy kisállat domestosszal áttörölve jöhet csak a közelünkbe. Mire ezt megoldottuk, eltűntetek a tömegben. L-nak 2 nap múlva lepkehimlője lett, így utólag nem baj, hogy nem fertőztünk meg benneteket:)

      Törlés
    3. Hú, nem is tudtam, hogy létezik lepkehimlő... az nagyon gáz? Jobban van már, hogy viselte?

      A Bogyó és Babóca minket is meglepett, mert ugye elég bugyutácska, de végülis mindegyik történetnek van egy kis tanulsága, így baja nem lesz tőle alapon ráhagytuk - most adventi kalendáriumban megkapta a plüssfigurákat is, azóta csomót szerepjátszik meg bábozik meg saját történeteket sző velük (illetve ezt előbb is csinálta, eleve azért vettük meg őket), és tök kreatívan kalandozik el a konkrét sztorikra alapozva, úgyhogy ez a része remélem nem cseng le, csak a könyvek uncsik már.

      Saját történetek nálunk is vannak, az apja egy teljes kis világot talált ki neki visszatérő állatszereplőkkel, esti mesének mindig azokat követeli; én meg néha kreálok olyanokat, amikben ő maga a főszereplő, és mindenféle kalandba keveredik, azt is imádja.
      Ami még eszembe jutott: ilyen hogyan működik az emberi test, a természet körforgása, stb. könyvsorozatok, próbáljátok ki, de ne a bébi verziót vegyétek, hanem sokkal nagyobbaknak (6+ évesek) valót, az részletgazdagabb, szebbek/élethűbbek benne a rajzok, Kissmajmot nagyon foglalkoztatja, hogy pl. mi lesz a kajával, ha lenyeli, miért dobog a szíve, hogyan közvetítiti a gerinc az ingereket, stb.

      A Vukon mi is aggódtunk, de végül túltettük magunkat rajta, mert Apu másfél évesen már Hófehérkét mesélt neki, complete with szívkivágás meg mérgezés, és nem hatotta meg különösebben. Azóta már a Némót is megnéztük együtt... mozdulatlanul üli végig a másfél órát, eredeti hanggal, úgy hogy amúgy nem néz mozgóképet zenén kívül, rengeteget kérdez közben, élvezi, résztvesz, egy élmény bámulni őt közben... Az első tíz percét átugrottuk az elején, de mivel könyvben is megvan, és ott felolvastuk neki már a halirtást, pont múlt héten megnézhette elölről - elég matter-of-factly vette tudomásul, hogy elpusztult a család nagyrésze, és azóta sem foglalkoztatja. Régen olvastam gyerekpszichológustól, hogy felolvasás esetén vagy ha filmen nem explicit a jelenet, akkor egy gyerek pont olyan módon szűri meg azt, ahogy a kis lelke el bírja viselni, és gond nélkül feldolgozzák ezeket, ha a szülő nem próbálja túlmagyarázni, azt, amire magától eszébe sem jutna gondolni.

      Törlés
  4. Bocs, hogy belekotyogok, de az olvasás nálunk is menő. Hároméves a nagyobbik gyerekünk. Szereti az "Amíg utazunk" és "Amíg zötyögünk" könyveket Gévai Csillától, "A nagy utazás" címűt Paulovkin Boglárkától, és a régiek közül "A sün, akit meg lehetett simogatni". Böngészők ugyanúgy kedvencek, főleg a "Nagy járművönyv".
    Szuper a blogod, örömmel látom, ha írsz! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezek közül szégyenszemre egyiket sem ismerem - a jó hír viszont az, hogy akkor van amire vadászni. Köszi! :)

      Törlés
  5. Ja, és kimaradt a Pettson és Findusz sorozat, az nekünk is friss felfedezés, nagyságrendekkel jobban szeretjük mi, felnőttek, mint a Bogyó és Babócát 😁

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pettsonékat M. olvassa neki, és igaz, hogy csak csak a sátorozós kötet van meg, de valamiért egyikük sem rajong érte...
      Bogyó és Babóca már kifulladt azóta, újabba az ismeretterjesztő könyveket hozza mindig, amiknél régen inkább a fotókat elemeztük ki, most meg az információs szövegeket olvastatja fel (pl. mit tud a testünk, milyen az erdő belülről, stb.).

      Törlés

Mondd!