Nem valami jól kezdtük az új évet sajnos, M. az utolsó előtti napon délután már érezte, hogy valami nem lesz rendben, és estére be is igazolódott a szokásos, úgyhogy a napot urológia ügyeleten zártuk, mert az előzőleg jól bevált antibiotikum (vészhelyzetre mindig tartalékolunk otthon egy-egy adagot, vagy legalább receptet) kiváltotta élete első allergiás reakcióját. Durva viszketéssel kezdődött a kaland, aztán tíz óra körül telefonálgattunk és indultunk - én évi egyszeri piakortyolgatásomon voltam épp túl, úgyhogy ő vezetett, keringtünk egy csomót a kórház területén a nagy sötétben, de végül nem bántuk meg: várni egyáltalán nem kellett, a doki jófej volt, éjfélre haza is értünk az új gyógyszerrel. Azóta fekvés van, néztünk csomó filmet, dumáltunk, kajáltunk... nem egészen erre vágytunk Szilveszterkor, de igazából semmilyen különös tervünk nem volt, úgyhogy nagyjából ugyanígy telt volna a mellékheregyulladástalan év vége is, mínusz a nagyra nőtt és fájós jobb here jegelése meg a lázcsillapítás.
Valamit mindenképpen ki kell találnunk erre az egészre, mert már nagyon aggasztó ez a gyakran visszatérő fertőzés... Teherbeesős tervek előtt is az volt persze, mert ha krónikussá válik a dolog, akkor meddőségtől veseelégtelenségig bármit okozhat, de most gyerekügyben különösen keresztbe tesz mindennek, hogy egyrészt ilyenkor legalább egy hétig kizárt a szex, még ha véletlenül épp ovulálok is kivételesen, és ami még szomorúbb: ki tudja hogy maga a gyulladás plusz a beszedett antibiotikumok milyen hatással vannak a spermaképződésre, meg a képződmények minőségére. Az a baj, hogy higiénia kapcsán nem sok mindenen lehet már javítani, fertőtlenítős folyékony szappantól orvosi törlőkendőkig minden be van vetve... azt mindenhol írják, hogy a cigizés nagyon sokat ront a dolgon, de bár szeretné elhagyni persze, az ilyen betegséges periódusok pont nem segítenek a dolgon, mert mikor egész nap ágyhoz van kötve (amit nagyjából mindennél jobban utál), akkor pont a leszokás-projekthez nincs kedve, teljesen érthető.
Csütörtökre amúgy be vagyunk jelentkezve az Országos Gyermekegészségügyi Intézet Családtervező Központba (én előtte ultrahangos mellvizsgálatra is), az első elbeszélgetésre, amit állítólag védőnő vezet. Rákérdezünk majd persze erre is, bár sok reményt nem fűzünk a dologhoz, M. általában még orvosok között is olyan fura teremtménynek számít, hogy kétlem, hogy egy hozzá nem értő valaki tudna valami okosságot mondani, vagy akár csak annyit is, hogy mikor érdemes spermatesztet végeztetnie tekintettel a mostani állapotára. Mindenképpen kérjük majd, hogy küldjön tovább szakrendelésekre, és mondja meg, hogy kezdetnek milyen vizsgálatokat érdemes elvégeztetni, aztán ha már specialista dokikhoz kerülünk, reméljük több minden kiderül.
Szóval 2012-re határozottan nem kérünkszépen több altáji meg egyáltalán semmiféle egészségügyi problémát. Oké, taknyosság meg torokfájás belefér, meg azt sem követelem, hogy a hormonjaim két évtized után csodás módon maguktól helyreálljanak... tulajdonképpen megelégszünk azzal, ha mellékheregyulladás nem lesz több, legalább egy évig, minden mást megoldunk, ahogy eddig is.
Tegnap éjfélkor is ezt kértük, egészséget úgy általában, mindenkinek, akit szeretünk; meg azt, hogy jó áron tudjuk eladni a lakást, hogy elkezdhessük az építkezést; meg persze azt, hogy kerüljön egy gyerek a hasamba. Köszönjük előre is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mondd!