Ba-dum, tsss!

Tegnap pár óra leforgása alatt kettőt is villant a kétéves Kissmajom-logika - az elsőnél még csak elmosolyodtunk, mert napi egy hasonló gyöngyszem azért rendszerint akad, de a másodiknál titokban fuldokolva röhögtünk... egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy lesz ennél mulatságosabb korszaka a gyerekségének, pedig nyilván a java még hátravan...

Újabban nagyon szeret énekelgetni, két-három ismétlés után körülbelül bármilyen dalból megtanul egy szakasznyit, még a szülei saját költésű, értelem nélküli és rímtelen bugyutaságaiból is. Pár napja mindenki jó szórakozását megalapozva, úton-útfélen Csárdáskirálynőt kornyikálgat; ma szövegértelmezésbe kezdett a kis fejében, láttam a szemén, hogy valamit latolgat, aztán rosszalóan megszólalt:
Kissmajom: Ezek a lányokangyalok semmit sem csinálnak!
Én: Semmit sem csinálnak...? Hogyhogy?
Kissmajom: Csak médiáznak a férfiakkal.

Mióta gyerekünk született, tudatosan igyekszünk nem különösebben káromkodós párosnak lenni, de persze szentek sem vagyunk, azaz indokolt esetben (as in: hirtelen fizikai fájdalom, véletlen ügyetlenség, idióták a forgalomban, stb.) alkalomadtán elengedünk egy-egy randaságot. Sajnos a tágabb családra ismételt kéréseink ellenére semmiféle hasonló visszafogottság nem jellemző, most, hogy van oka feltűnni az ilyesminek, már számunkra is zavaró, hogy mennyire korlátlanul ömlik a faszozás és kurvázás. Persze Kissmajom sem Apuhoz vagy M.Anyukához igazodik, hanem azokhoz, akik kötőszó-gyakorisággal szórják a trágár kifejezéseket, szörnyű az ártatlan kis szájából undormányokat hallani. Szerencsére kezelhető a helyzet, és mivel nem nevetünk rajta, csak ritkán jut eszébe ezzel szellemeskedni; megérti, hogy nem szabad csúnya szavakat használni, illetve miután használja őket, azonnal kötelességtudóan hozzá is teszi, hogy "Ez butaság, ilyent nem mondunk!"
Ma épp hármasban autóztunk, mikor M. mesélt valakiről egy elég gyengus, de az illető szerint borzasztó vicces sztorit, majd a végén gúnyosan hozzátette, hogy: "Ba-dum, tsss!" Nevetgéltünk egy sort azon, hogy tényleg milyen ócska tréfa volt, majd M., mint mindent, ezt is oktatólag megmagyarázta az utódnak:
M.: Kisfiam, reméljük mindig ilyen jó marad a humorérzéked, mint most, de ha esetleg nem, és majd valami butaságot találsz előadni, sokat javít rajta, ha azzal zárod, hogy: "Ba-dum, tsss!"
A gyerek szeme szinte rögtön felcsillant a csodálatos lehetőségtől, és diadalmasan rávágta:
Kissmajom: Bassza meg! Ba-dum, tsss!

Hátígy.