Nah megvolt az első BMC megbeszélés. Igazából semmi olyan nem történt, amin már ne mentünk volna keresztül: anamnézis készült, röviden végigkérdeztek mindent első menstruációmtól mindenféle köztes tünetemen át mostanáig, megnézték a spermaeredményt és a műtéti zárójelentésemet, és adtak egy csomó beutalót. Ami nagyon tetszik az az, hogy az eddigi konkrét hormoneredményeim nem érdekelték őket, mindent újra kell csináltatni náluk - ha azok meglesznek, akkor kell majd menni az ottani nőgyógyhoz az eredményekkel, vizsgálatra és kezelés kitalálására.
Azért én ma reggel még nézettem egy progeszteron meg ösztrogén szintet, csak úgy kíváncsiságból - holnap kiderül, hogy állok; a hőm szépen felugrott ma reggel, de volt már ilyen, simán visszacikk-cakkol, úgyhogy... meglátjuk, amikor meglátjuk.
A következő* ciklusom tehát stimulálatlan (értsd: esélytelen) lesz, de valahogy most nem érdekel, optimista vagyok és várakozós, érzem, hogy minden rendben lesz; M. is rögtön mondta, hogy itt minden megoldódik, úgy érzi - jó volt hallani. A BMC folyosói tele vannak hatalmas képkeretekkel, száz meg száz gyűröttke újszülött és dagatka kisbaba, öröm volt ülni a váróban. Amúgy meglepően kulturált körülmények vannak, semmilyen szempontból nem állami-kórházas fíling: kedves recepciósok, kényelmes fotelek, érdekes folyóiratok, és nem túl sok várakozás (két pár volt óránkénti időpontra, mi érkeztünk másodiknak, de így is végeztünk másfél óra alatt, adatfelvétellel és konzultációval egyetemben). A doki nagyon örült, hogy már megvan a méhtükrözésem és átjárhatóságim, és M. spermájára azt mondta, hogy "ragyogó"; és itt komolyan veszik az inzulinrezisztenciát is szerencsére, kérdezte, hogy mióta van és mit szedek rá.
Ezek követeznek:
- nekem el kell mennem következő ciklusban (CD3 majd 7DPO) szokásos hormonokat nézetni, ezen kívül rutin-labor dolgokat (vérből és pisből) meg egy csomó minden mást is fognak (HIV, hepatitis B meg C, toxoplazmozis);
- M. legutóbbi spermaeredményét elfogadják, mert nem régi, de mivel kettő kell, jövő hónap elején itt is ismételnek egyet;
- aztán én az én vérvétel eredményeimmel megyek a nőgyógyászukhoz melltapogatásra, bacit nézetni, chlamydia szűrésre (a rákszűrés eredményt szerintem nem viszem el, fél éves már, nem árt ha csinálnak egy újat), és UH követésre;
- meg kell csináltatnom még máshol egy bizonyos AMH vizsgálatot is, egy hormon, amiről csak annyit tudok egyelőre, hogy megmondja, hogy ha szükség lesz lombikra, alkalmas vagyok-e rá;
- és fontos elintézendőként a kezünkbe nyomtak egy viszonyunkról szóló nyilatkozatot, amit közjegyző előtt alá kell írni - elég WTF módon néztünk össze, hogy nemár, mi még a házasságban sem hiszünk, nehogy most valami gagyi élettársi szerződést kelljen itt kötnük... de aztán kiderült, hogy ez csak a standard irat, amit minden hivatalosan meg nem esketett pár férfi tagjától kérnek, ha elfogadja, hogy a születendő gyerek az övé, úgyhogy mosolyogtunk egyet inkább, hogy nicsak, ezek egészen komolyan gondolják, hogy gyártanak nekünk egy babát.
Hát így állunk; jó érzés így állni. És továbbá az is jó, hogy holnap éjjel indulunk a kis privát tengerpartunkra, ahol minden előrejelzés szerint végig gyönyörű időnk lesz, kivétel egy nyári záposokkal tarkított napot - aminél tökéletesebb már nem is lehetne a dolog, mert egyszer át akarunk ugrani Muggia isteni haléttermébe szörnyetegeket enni. Az élet szép.
* Igazából két ciklus lesz az elvileg, mert annyi hátránya van a várva várt nyaralásunknak, hogy az egész procedúra valószínűleg egy ciklussal odébb csúszik, a következő CD3 ugyanis lubickolás és napozás közepette várható. De most ez sem izgat különösebben, majd lazulás közben megálmodom, hogy mi legyen, az is lehet, hogy nem vesztegetek el semmit, és elmegyek még egy utolsó stimulált menetre a mostani dokimhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mondd!