Szeretem az angol nyelvű terheses könyveket, mert nem azt szajkózzák
folyton, hogy egyek vitamindús élelmiszereket és értékes összetevőkből
összerakott fogásokat (aki ilyen tanácsokat ír, valószínűleg sosem volt
terhes), hanem békén hagynak és megengedik, hogy a popcorn legyen a
barátom. Tiltott barátság ugyan ez, tudom én, az inzulinom biztos nem
örül neki, de ha nem szeretné, hogy elájuljak a kalóriahiánytól, akkor
nem sok választása van. Az ivás továbbra is nagyon nehezen megy, azt
eleve utáltam ugye, de most próbálom fegylemezni magam, és bediktálni
néha egy-egy kis folyadékot; csak mikor az embernek torkában ücsörög egy nagy masszaszerű valami, ami se ki se be, akkor nem mindig olyan egyszerű ez.
A
napi kajám úgy néz ki manapság, hogy reggel olyan öt darab Korpovit
keksz, ha jó nap van, akkor egy kefírrel kiegészítve, ha nem, akkor az
utóbbi a tízórai; aztán ebédre M.Apuka isteni levese (mentségemre legyen
mondva az egészséges és laktató is, tele van hatalmas
marhahúsdarabokkal és mindenféle zöldséggel), és uzsonnára két mandarin
vagy egy körte. Hat órai vacsorám már napok óta pattogatott kukorica
(kizárólag a vajas fajtából), akkor a legdurvább az émelygés és reggel a
legenyhébb, teljesen fordítva működök; és este fél kilenc körül, fénypontként egy mini méretű dupla csokis Magnum
fagyika, vagy ha még akkor sem vagyok nagyon jól, akkor egy hatalmas
bögre kakaó. Szóval szegény gyerek úgy születik majd, hogy edzett lesz a
junk food-ra.
Tegnap késő délután volt amúgy a legdurvább a
helyzet, már kezdtem reménykedni, hogy esetleg hányni is tudok,
valamiért úgy képzelem, hogy akkor megszűnne az émelygés, de gondolom ez
butaság. Minden esetre fogalmam sincs, hogy fogom én ezt titokban
tartani a kollegák előtt még egy hónapig, mikor minden nap zöld fejjel ücsörgök a helyemen, és néha majdnem lekoppan a szemem. (Ez a másik, a szokásos hat óra alvásom után baromi fáradt vagyok, ma reggel pontosan ötször nyomtam snooze-t, el is késtem jól.)
Amúgy nem panaszkodni akarok, tényleg, kizárólag dokumentálás céljából részletezem ezeket. Én imádom a tüneteimet, teljesen megnyugszom tőlük, olyan, mintha a Kissmalacz kommunikálna velem odabentről, és jelezné, hogy nyugi már, minden a legnyagyobb rendben van.
On another note, tegnap felhívtam az írásban kedves Istenhegyis pasit, aki telefonban is az; emlékezett a levelemre, ő is megpróbálta elmondani, hogy előbb kombinált tesztet szoktak javasolni és az eredmény függvényében szúrni, mondtam, hogy tudom, de én azt a lépést kihagynám, mondta, hogy semmi gond. Kell egy nyolcadik hetes ultrahang eredmény, ami megerősíti, hogy az embrió a korának megfelelő méretű, és akkor hívjam őket újra, adnak időpontot. Az ünnepnapok miatti hosszú szünet pótlását úgy oldják meg, hogy az új év első hetében kivételesen szerdán is vannak beavatkozások, tehát ha Kissmalacz ügyesen nődögél, akkor már akár január másodikán is mehetek, akkor leszek 11w5d. Kérdeztem, hogy de biztos beférek-e, ha csak két hét múlva telefonálok, azt mondta, hogy CVS esetén mindig megoldják, hogy legyen hely.
Amúgy azért töröm a fejem azon, hogy jövő héten még nem megyek el ultrahangra, mert minap rájöttem, hogy teljesen idióta módon én az inszem időpontját vettem a harmadik terhességi hét kezdetének, pedig nem így van: kivételesen hamar ért a tüszőm, és az inszem CD13 volt, egy szerdán, de a menzesztől számolt két hét az csak az azt követő pénteken telt el, tehát két nappal fiatalabb a terhesség, mint amit eddig számon tartottam. Nyilván volt hagyományos gyerekgyártási módszer inszem előtt meg után is, tehát elvileg bármi lehet, de az egyszerűség kedvéért én most ahhoz viszonyítok, és különben is mindegy, mert valamiért sehol sem az embrió korát tartják nyilván; azt csak észben tartom, hogy majd mikor megméricskélés alapján mondanak rá egy kort, tudjam, hogy stimmel-e a két szám. Persze simán lehet, hogy nem bírom kivárni a mához tíz napot, és jövő szerdán elmegyek - úúúgy szeretném már látni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mondd!