M. fordította, évekkel ezelőtt... A ma ilyen.
Megállj óra, telefon, feledd a csöngést,
csontot a kutyának, cserébe a csöndért.
Hallgass zongora. Kísérje tompa dobszó,
s ti, gyászolók. Jöjjön a koporsó.
Repülők, az égbe föl sírva szálljatok
s onnan üzenjétek a világnak: halott!
Ma minden galamb nyakán gyászszalag legyen,
s minden menyasszony ma feketét vegyen.
Nyugat volt ő, Kelet, s ő volt Dél és Észak:
Dolgos hetem s hozzá a nyugodt vasárnap.
Ő volt nappalom, éjjelem, szavam és énekem;
Hittem -- de tévedés -- hogy örök a szerelem.
Csillagok, Nap, Hold: most mind aludjatok,
szereljétek le hát az égi színpadot.
Folyjon el a tenger, az erdő tűnjön el,
mert jó már soha többé nem lesz semmi sem.
Nagyon szép.
VálaszTörlés(csak nem mondod, hogy ez a Te M-ed fordítása?)
Szépigaz, annyira, hogy reméltem, soha senkinek sem kell megmutatni...
VálaszTörlés(Amúgy de, ő. Egyik legszebb vers, és nem ismertem magyar verzióját, akkor adta.)
Úristen, milyen jó fordítás. És milyen szomorú, hogy aktualitása lett.
VálaszTörlés