First base

Nem írtam, mert mást sem tudtam volna csak az óbégatást, és ahányszor ez eszembe jutott, sült a képemről a bőr, hogy most komolyan én, pont én rinyáljak, és pont azoknak, akik éveket adnának az életükből azért, ami nekem most csak úgy jött...?! Úgyhogy elvoltam itt, az utóbbi hétben a gyomrom egyre fennebb kúszott a torkom felé, ma délben tartottam ott, hogy már fullasztó kezdett lenni; munka közben nagyjából hárompercenként néztem az órára, és mikor végre öt óra körül megérkeztem a rendelőbe, és megláttam, hogy hatan várnak előttem (ennyien eddig még sosem voltak), majdnem sírva fakadtam a csalódottságtól, idegességtől, félelemtől, you name it.
Szerencsére a dokim krízishelyzetben nem egy szófecsérlős típus, rögtön küldött vetkőzni, már asztalramászás közben kérdezte meg csak, hogy van-e panaszom - mire mondtam, hogy nincs, sőt tünetem se, úgyhogy aggódok. Alig kapcsolta be a monitort, láttam, hogy valami jóság van, mert megjelent a várva várt nagy sötét folt a fehér-háttér-méhem közepén, amire ő is és az asszisztense is elismerően bólogatott. Aztán ráközelített a nagy sötét folt szélén a kis fehér foltra, és már láttam is a pici lüktető valamit, amitől a sajátom majdnem kiugrott a mellkasomból... Hát igen, van bennem egy élő kisbaba... :)
Természetesen most is van furaság - mutatom a görbét, amiről minden adat fokozatosan elmaradt a gyógyszereken kívül, de a lényeg látszik:
Namost, én eddig teljesen egyetértettem a FF okoskodásával, miszerint ma 29DPO illetve 6w1d, ennek megfelelően arra számítottam, hogy az embriócska akkoraféle lesz, mint Kissmalacz volt az első ultrahangon (őt napra pontosan négy héttel inszem után nézték).
Ehhez képest gyerekünk már 7 milliméteres, vagyis 6w3d, vagyis nagy cula. És én úúúúúgy szeretem!

Tüneteim továbbra sincsenek, de tényleg, szinte semmi... viszonylag sokat pisilek, és éjfél helyett már tizenegykor elalszom, de ennyi az állandó csak; ezen kívül párnaponta émelygek egy-egy minimálisat, általában kajálás közben, és nagyon ritkán, ha nagyon-nagyon akarom, egy picit talán érzékeny a mellem - de tizedannyira sem, mint a tavaly. Viszont ezek szerint a babácskát ez legkevésbé sem érdekli vagy zavarja, so we're good.
Jövő kedden reggel megyek vérvételre, megnézetni mindenféléket, aztán két hét múlva megint bekukkantunk egy mérés erejéig, hogy még jobban pontosítsuk a korát, és megtudjam, hogy mikorra kell bejelentkezni CVS-re.
Ezek a tények. A lelk ezúttal is más tál tészta... Elértem az első kapaszkodót, és igazából mégis visszalépésnél tartok csak - a múltkor ilyen korán még eszembe sem jutott rosszra gondolni, mentem boldogan a pozitv teszt után két héttel, és egyetlen gondolatom az volt, hogy meglátom a kisbabát, aki nyáron majd megszületik nekünk. A második lépcsőfok a tizenkettedik hét lesz, a kromoszómavizsgálat eredménye, és mondanám szívesen, hogy harmadik már nem lesz, mert akkor képes leszek megnyugodni, de túl jól ismerem magamat ahhoz. Ha majd karácsonykor-szilveszterkor itt szuszog az ölemben egészségesen, akkor elmondom, hogy hazaértem...