(Csak szólok, hogy creepy arctalan képekkel fogok illusztrálni, de tulajdonképpen van szemem meg orrom meg szám.)
Így kezdődött tehát, a kerek egy évvel ezelőtti pénteken, az a kilenc fogságban és három kimenőn töltött nap, ami végül Kissmajom születéséhez vezetett. Ennyi idő távlatából is csak azt mondhatom, hogy soha semmit nem vártam annyira - és soha semmi nem érte meg annyira a várakozást…
| Kórházba érkezős liftes selfie |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mondd!