Ahogy itt ültem amúgy, nagyjából Kissmajom háta volt bal oldalon, az alsó érzékelő alatt (a felső az a méh aktivitását méri); akkorra már zsír nem nagyon maradt rajtam, a magzatvíz alsó határon mozgott, a hasam viszonylag kicsi volt, tehát szűkös volt a hely… mikor kinyomta magát annyira feszítette a bőrömet, hogy szerintem látszott volna rajtam, ha pattanásos. Mégis, mikor egyik reggel kezdő védőnőket hoztak be ránkpakolgatni a cuccot, és hogy minél többet tanuljanak a dologból, nem szabadott semmilyen infót adnom nekik segítségül (például azt a kicsit sem lényegtelent, hogy Kissmajom farfekvésű), legalább tíz percig szerencsétlenkedtek, és folyamatosan csak az én szívhangomat sikerült befogni. Ha nem tudtam volna, hogy hogyan működik a dolog, menten elájultam volna, de akkorra már volt némi tapasztalatom, és egyértelmű volt, hogy teljesen rossz helyen tapogatóznak.
Ami biztos, hogy a következő terhességhez sem vennék saját masinériát, pont eleget rémüldöztem mindenfélén anélkül is...
| View |
Köszönöm a megnyugtatásomra berakott fotót+sztorit. :-))
VálaszTörlésNekem tanulókkal a Fertility Clinic-en volt szerencsém találkozni párszor, és egyszer egy "kisfiú" ultrahagozott. Úgy mozgatta bennem az UH fejet hogy csillagokat láttam és alig bírtam visszafogni magam hogy ne mondjam neki hogy "practice this on your girlfriend first".
:D Lüke vagy.
Törlés