És akkor okosan kellene értekezni arról, hogy néha a szülők is meghalnak, miközben én hálás vagyok minden napért, amikor nem hozza ezt szóba, pedig régebben már megbeszéltük, hogy nekem is volt anyukám, és ő meghalt.
Manapság egyre gyakrabban foglalkoztatja a halál, és félni kezdett a szörnyektől is (az oviban a nagyfiúktól hall dolgokat), meg a sötéttől. Volt ma egy ilyen párbeszédünk, miután felvitette magát Apuval a vécére azzal a szöveggel, hogy kakálni kell (ilyenkor, a pisilős alkalmakkal ellentétben, kísérjük, mert szükség van seggtörlő személyzetre), és persze csak pisilt.
Én: Kissmajom, igaz, hogy igazából pontosan tudtad, hogy nem fogsz kakálni, de szándékosan füllentettél, hogy ne egyedül kelljen felmenned az emeletre?
Kissmajom: Igen.
:D
És akkor a vers:
Mekkora átéléssel hangsúlyoz. Elképesztő! Pontosan tudja, hogy ez a szegény cinegemadár mennyire szomorú. Nagyon kis kedves. :)
VálaszTörlésMondjuk az árvaságot meg lehet közelíteni arról az oldalról, hogy az árva az, akiről nem gondoskodik senki. Viszont a halál nagyon durva, még nekünk is. Mi is csak kb megtanultunk együttélni a ténnyel, hogy van... :/
:) Igen, mindenki csodálkozik, hogy ilyen szépen elő tudja adni, nem csak elhadarja a szöveget, még sokkal nagyobb gyerekek is ritkán képesek erre állítólag... kicsiszínészem! :)
TörlésAz árvaság definíciójáért meg hálás vagyok, ilyen formában egy vidám gondolat, de én már azzal is kiegyezek, ha nem társítja a halálhoz, mivel az most egy fő-fő félelem - szóval használni fogom a megfogalmazásodat, ha rákérdez, köszi! :)
SEM egy vidám gondolat, nah
TörlésHát, árvának lenni egyikfajta értelemben sem jelent jót.
TörlésA halál kérdésköre miatt meg szó szerint részvétem, nem is értem, hogy mi felnőttek hogy tudunk _együttélni_ a tudattal, hogy egyszer mindenki meghal. :/
Szerintem konkrétan ebben a versben az árva azt jelenti hogy szegényke nem pedig azt hogy meghaltak a szülei.
VálaszTörlésAmi persze a fő kérdést nem oldja meg, én magamra is kiváncsi vagyok hog hogyan fogok majd erre megfelelni, akármit is készítek elő.
Érdekes, Apukám pl. egyáltalán nem agyal ezen, ő simán elmondja a gyereknek, hogy a róka megöli a nyulat, mert kell az étel a kicsinyeinek, meg hogy Tata meg fog halni mire ő felnőtt lesz, mert idős már - és ezektől soha nem szorong. A titok az, hogy Apunak teljesen természetes (nem jut eszembe jó magyar szó rá, de románul "senin") viszonya van a halállal, nem retteg tőle, még csak nem is bánja, hisz Istenben és a világlegnagyobb nyugalmával fogadja el - ezt a nyugalmat sugározza, és ennyi. Én azért szintén aggódok az élet végessége miatt, és gondolom ez is látszik/érződik...
TörlésDerűs? Igen, jó is az, amikor valaki nyugodt, békés szívvel fogadja az öregedést, majd a halált. Pont ma olvastam Sámuelről, amikor visszavonult, mondjuk úgy, h nyugdíjba vonult, és pontosan erről volt szó benne.
TörlésIgen-igen, pontosan, derűs! :)
TörlésJézusom, de édes...! Egész nap hallgatnám :) jó hogy feltetted, mindig kíváncsi voltam rá. Kár, hogy nem látom, de persze megértem :)
VálaszTörlés(az árva, nekem is inkább a szegénykét jelenti ebben, mint Fellának.)
Mondtam én, hogy gyere FaceBookra! De az örömhíred örömére küldök neked meglepit... :)
TörlésTünemény
VálaszTörlés