Nem is tudom, mikor jártam utoljára a saját blogon úgy tüzetesebben körülnézve, így sajnos most sikerült észrevenni, hogy van több mint fél éves komment is, ami fölött teljesen átsiklottam, mert ez a szar apparently mélben már nem jelez, ha bárki ír... bocsánat! :/
De jaj, rengeteg dolog történt, amit nagyon szeretnék leírni legalább rövidtett változatban, hogy el ne felejtődjön, annyira jó visszaolvasni réges-régi bejegyzéseket, és rájönni, hogy mennyi részlet van, ami elveszett volna a blog nélkül. De rengeteg dolog történik most is, és csak szaporodnak az emlékeztető célzattal elkezdett, de félig-se megírt posztok a piszkozatok között.
Azt hiszem talán a legegyszerűbb és gyorsabb Kissmajom zenei dolgairól befejezni az irományt, mert az előrehaladottabb - de voltunk mindenféle (gyógypedagógiai és pszichológiai) felmérésen is, ami megerősítette az IQ szintjéhez kapcsolódó gyanúinkat, illetve világokat jártunk be szociális téren is, mesterségesen felépítgetett, majd mindenféle kalandos utak végén hirtelen lezárt barátságok közepette, és bakker lassan aktuális az iskolaválasztás, hát kisgyerek-kisgond, majdnem öt és fél éves gyerek, a világ aggodalma, I'm tellin' ya.
Nem ígérem meg, hogy visszatérek, mert már annyiszor megtettem betartatlanul, hogy én sem hiszek magamnak, csak azt akarom mondani, hogy nagyon szeretnék... :)
De jó lenne, ha sűrűbben írnál. Nagyon kíváncsi vagyok rátok. Érdekel az iskolavalasztas is, igaz még mi messze vagyunk tőle, bár ha így repül az idő, akkor kettőt pislogok és nem is annyira.
VálaszTörlésÖt és fél éves, ez vmi hihetetlen :)
Nézd, már ki is raktam! :)
TörlésAz iskolaválasztás egy rémálom, Kissmajom még nem volt négy éves, amikor az őszi szülői értekezleten azzal szembesültem, hogy gyakorlatilag minden ovis csoporttárs (akik fél-egy évvel voltak nagyobbak csak) szülei már réges-régen informálódnak, sőt lépnek a témában. Szóval nagyjából másfél éve keresgélünk...