Szomorú vagyok

Hát megvolt a nőgyógyász, rosszabb, mint amire számítottam... Úgy tűnik a stimulálás semmit nem ért, gyakorlatilag talán egy kicsit előbbre hozta volna a dolgokat, ha működik (mert ugye nekem eleve csak a CD30 körül kezd mocorogni bármim is), de alapvetően eredménytelen volt: annyit sem produkáltam gyógyszerrel egyetemben, mint egy normálisan működő nő magától.
A nyálkahártyám továbbra is túl vékony, 5,7 mm, a tüsző meg alig változott: 14 mm, vagyis négy nap alatt sikerült annyit nőnie, amennyit amúgy egy alatt kellene neki. A vékonyság ugye lehet a Clostilbegyt mellékhatása, de úgy tűnik, ez az egyetlen eredménye - az, amit ki kellett volna váltania, a tüszőfejlődés, elmaradt.
Tehát ez a ciklus igazából levesbe mentnek nevezhető; azt mondta, körülbelül olyan hét közepe-vége felé lesz tüszőrepedés, tehát valószínűleg lesz, de azt nem említette meg (én meg elfelejtettem rákérdezni nagy szomorúságomban), hogy egy ilyen későn érő petesejt egyáltalán meg tud-e termékenyülni, és ha megtörténik, mennyi a valószínűsége, hogy be tud ágyazódni a szinte nemlétező méhfalba... Nem teljesen és tökéletesen esélytelen a dolog (mert azt mondta, hogy találkozzunk a következő CD11-en, "persze ha nem jön meg, akkor ne"), de reményeket ne fűzzünk hozzá. És kiírt egy, a gyógyszernél erősebb injekciót, ami szintén peteérést serkent, vékonyító mellékhatás nélkül - szerinte ez hatásosabb is, csak első körben azért nem szokták ajánlani, mert nagyon drága.

Nőgyógy továbbra is kettős érzéseket vált ki bennem: idegesít, hogy nagyon szűkszavú, ha kérdezek, lakonikusan válaszol, semit sem magyaráz el bőven, értem én, hogy legtöbb nőt nem foglalkoztatják a technikai részletek, de ha érdeklődést lát, akkor szerintem igenis el kellene mondania hogy mi miért van hogyan; ugyanakkor tetszik, hogy nagyon eredményorientált, érti, hogy minél előbb teherbe szeretnék esni, és nem az a célom, hogy én legyen a világ első nője, akinél tökéletesen dokumentálják, hogy miért nem működik rendeltetésszerűen.
Kérdeztem, hogy mégis miért lehet ez, hogy stimulálás ellenére ilyen bamba a petém, nem lehet-e esetleg, hogy a hormonjaim tehetnek erről (amiket bekért, de eredményeik még nincsenek); hát azt mondja, a pajzsmirigyem (a házidokis papírt látta) rendben van, még esetleg a prolaktin ronthat a dolgon, de alapvetően az inzulinrezisztencia okozza ezt. Ez egy kicsit elbizonytalanított, mer a TSH ugye (legalábbis utánaolvasás alapján) hiába van a tartomány közepén, mindenhol azt írják, hogy egy körül lenne inkább jó teherbeeséshez - gondolom ez fokozottan igaz olyan nőkre mint én, akiknek több problémájuk is van, nem csak ez. Továbbá a másik valószínűleg lerázás, mert elég butaságnak tűnik, hogy az FSH zavara nem lehet, hiszen épp az a hormon, ami egyáltalán megéreszti a petét - már hogy ne számítana a szintje, főleg így, hogy még rásegítéssel is túl kevésnek bizonyult. És megint: mi a franc van az ösztogénnel...? Ezt már nem firtattam, most megnézem ezt az új gyógyszert, aztán ha az sem segít, akkor leginkább új orvost keresek, de még az is lehet, hogy egyenesen meddőségi klinikát.

Most így gyorsan utánanézegettem amúgy, van olyan, hogy valaki immunis a klomifén hatóanyagra (általában PCOS és inzulinrezisztencia jellemzője ez), és ott segíthet a gonadotropin adagolás (Gonal-f maga a szuri neve). És természetesen ez is igen erősen ikresítő dolog, hogy mégis egy kuncogással zárjam ezt a fos bejegyzést.