Sok updatelnivalóm nincs, mert egyelőre várakozó állásponton vagyunk... azért leírom röviden, és később befejezem az Apuról szóló bejegyzést, amit egyelőre parkolásban tartok - na az, ezzel ellentétben igencsak kalandos.
Ma van CD28 (mint a dátum, úgyhogy életemben először azonnal rá tudom vágni, hogy épp hol tartok), de konkrétum semmi: hét elején elkaptam valami takonykórt, úgyhogy az utóbbi napok hőmérséklete semmit sem mond, pedig nyilván hozom a formám, és a méhnyaknyák alapján ami vagy tíz napja vanogat, kitartóan próbálkozik a szervezetem, és nagyjából mostanság ovulálok. Kicsit sem következetesen (bár minden ciklusban megígérem magamnak) végeztem teszteket is, és tegnap este sikerült életem eddigi legpozitívabbját produkálni; a második csík nem volt egészen annyira vastag és talán annyira erős se, mint a kontroll, de majdnem, és tiszta felüdülés volt, hogy végre félhomályban és csak rápillantva is rögtön megláttam, nem kellett hunyorogni, hogy vajon rémlik-e valami jel. Tegnap óta lassan ballagott lefelé a hőmérsékletem a kezdeti beteghez képest, és remélhetőleg hétvégén kiderül, hogy hol tartok épp, megvolt-e már a tüszőrepedés - jó volna tisztán látni, mert kellene még egy 7DPO vérvétel ahhoz, hogy következő ciklusban meg tudjuk ejteni az inszemet. Ami után nagyjából M. névnapján, egy vizsgája utáni büki kiruccanáson tesztelhetnék pozitívat... Istenem, dehjó is volna...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mondd!