Előreszámla

Lilypie Second Birthday tickers

2012. november 22., csütörtök

Az új unoka

Itt van először is, by popular demand, a Kissmalacz maga, akiről az apja, velem ellentétben, tudni véli, hogy melyik vége hol is van (am a bad bad mother already).


Továbbá tegnap megtörtünk, és elmondtuk M. szüleinek is; délután beugrottunk vadast enni és dumálgatni egy kicsit az építkezésről, aztán valahogy egyszer csak egymásra néztünk, és kiböktük. Hát őszintén szólva nem egészen erre a reakcióra számítottunk... Életemben egyszer láttam őket ennyire lelkesnek, amikor pár éve bejelentettük nekik, hogy márpedig mi ezen a télen síelni megyünk, és a tizenöt éve még tolókocsira ítélt, húsz éve bottal járó, gerincsérült kisebbik fiuk igenis szabadon száguldozni fog hegyről le és hegyre fel... na jó, meg esetleg pár hétre rá, amikor meg is győződhettek arról, hogy ez igaz.
Nem azok az érzelgős és érzelemkimutatós emberek, ehhez képest mindketten teljesen izgalomba jöttek, folyton vigyorogtak... M.Apuka azonnal kivonult a teraszra cigizni miközben sűrűn kérdezgette, hogy biztos nem fázok-e, a fordítós appjával gyorsan elmondta több nyelven is, hogy új unokája lesz, és kétségbeesetten faggatott, hogy de ha ez titok, akkor mégis kinek büszkélkedheti el, mondjuk a kocsmázós haverjainak, akik úgysem ismernek minket, ugye-ugye...? M.Anyuka minden részletről kifaggatott, bevallotta, hogy neki voltak sejtései és reményei, hogy készülődünk valamire, és nagyon mosolyogva nagyon sokszor elismételgette, hogy "Nahát!". Teljes volt konszenzus azügyben, hogy most már tényleg el kell adni a lakást, és legkésőbb jövő karácsonyra be kell költöznünk a házikánkba - bölcsészek vagyunk, mi ugyan nem fogunk ellenkezni két mérnökkel, akik közül egyik actually megtervezte a szóban forgó házat. :)

Rövid híreinkben: letészem a mérőt, remélem mindenki elégedett velem, a ma reggelem teljesen fura volt és hiányérzetes, én szerettem görbézni, az elmúlt egy év során sok szép és nehéz pillanatot éltünk meg én és a muzeális higanyosom; továbbá ma munka után elmegyek az OGyEI védőnőjéhez megbeszélni, hogy akkor hogyan tovább, mik következnek és egyáltalán... nagyon izgi.

9 megjegyzés:

  1. :-)

    jaj, ettől olyan jó kedvem lett. És tényleg gyönyörű kis folt!

    VálaszTörlés
  2. Te, ezt a felvételt a BMC-ből "nyerted ki"? Nem gondoltam, hogy nálunk valahogy hozzá lehet jutni az UH felvételhez...vagy nem bírtál pár hetet várni, és mentél rögtön másik nőgyógyhoz?

    VálaszTörlés
  3. Igen, BMC-ben adták, de te még nem fogsz szerintem most... Mikor először bementem, az 17DPO volt talán, és akkor meg sem nézett UH-val, csak felírta a progeszteronpótlást, és mondta, hogy két hét múlva menjek vissza. Gondolom nincs értelme nézni, csak akkor mikor már látják a szivecskét...

    VálaszTörlés
  4. Ja, vágom. Bár azt olvastam, hogy az 5. hétben látszik még és szívhang is van, és nekem tegnap volt a 4. hét..te nem előbb mentél vissza (nov. 10-én), mint amit mondtak/írtak?

    VálaszTörlés
  5. Nekem november 10. vagyis 17DPO volt a hivatalosan javasolt tesztelési nap - betelefonáltam, hogy előző délután pozitívat teszteltem, és azt mondták, menjek be. De az Utrogestan felírásán kívül bent sem történt más, csak visszahívtak két hét múlvára.
    Mondjuk just in case vittem magammal a tesztet, és a recepciósnak mondtam is - meg nem nézte a doki, de ha nem szóltam volna, akkor állítólag csináltattak volna velem egyet ott (sima pisiteszt az is, szóval nem akartam pazarolni az övékét, volt nekem itthon elég).

    VálaszTörlés
  6. A betöltött 5. héten valóban van olyan, akinél van már szívhang; de értelmetlen akkor még nézni, mert ha esetleg nincs, akkor csak agyonaggódod magad (úgy is agyon fogod amúgy, ezt megmondom), pedig semmi baj nincs, és egy hét múlva már lesz...

    VálaszTörlés
  7. Hát tőlem ugyan ne számíts nyugtatgatásra, mert eléggé bagoly-mondja-verébnek szituáció lenne... :D

    VálaszTörlés

Mondd!