Christmas miracle(s)

Ma reggelre megint kicsit megérzékenyült a mellem, és mintha enyhén émelyegnék is, szóval kerek a világ.
Azt elfelejtettem említeni, hogy közben lebeszéltük a CVS időpontját január másodikára, ami pont jó, mert akkor azon a csonka héten nem megyek be dolgozni, és lehet pihengetni bőven. Így aztán több mint két hétig szabadságon leszek - juhé!

Amúgy egyelőre teljesen kimaradtam az év végi őrületből, amit én igenis szeretek, és rendszerint lehetőleg már október közepén elkezdek: boltokba járni, ajándékokat vadászni, finomságokat bevásárolni... természetesen miközben ünnepi díszítésben ragyog minden, és nyálas dalocskák szólnak a hangszórókból, dejóisaz. Csak hát olyan bambóca vagyok, és annyira lefáradok az amúgy kicsit sem megterhelő munkanapoktól, hogy a délutáni-esti vásárlós körút szóba sem jöhet (hét körül már bóbiskolok, kilenc után ragad le a szemem), és a hétvégét is kizárólag döglés céljából várom alig, úgyhogy eddig még nem volt lehetőség semmire. Azért majd jövő héten megpróbálok beiktatni egy alkalmat, ha nem más, egy fél szabadnap elhasználásával, mert már elég siralmas állapotban van a hűtőnk, meg egyébként is, a hangulatba kerüléshez kell ez nekem.
Imádom a karácsonyt, főleg a rákészülődős otthoni részét! Az évek során kialakult kis rutinjainkat... a sütemény kitalálását, ami most még komplikáltabb lesz mint általában, mert élvezni is szeretném, de a diétát sem akarom elrontani... az ajándékok rendkívül béna csomagolását, aminek során legalább egyszer kiakadok, aztán büszkén fejezzük be a feladatot, látva, hogy nem sérült a hagyomány, a sok rücskös papír miatt megint felismerhetőek lesznek a dobozaink... az egybesült fasírt gyártását, aminek során M. tevékenykedik a konyhában fején kendővel, én meg okoskodok a háta mögül, és aminek a vége egy borzalmasan ronda prézli-páncél alá bújtatott, de irtó finom húshegy lesz, mindenki örömére... a fenyőfa felöltöztetését és a Kissca levadászását ahányszor ellop egy-egy díszt és körbekergeti a nappaliban... az ablakok megtöltését buta rajzainkkal, amikre most már nem csak Alpbach hüttéi, hanem a saját kis házunk is felkerül majd...

Idén a hasam lesz az ajándék, és jövőben már hárman (plusz állatvilág) készülődünk, remélhetőleg a csodalak csodakályhája előtt ücsörögve; nem tudom, mit tehettem, hogy ilyesmit érdemeljek...