Nincs sok újdonságom, sőt kevés se, csak hogy 8w4d vagyok, elképesztő, hogy rohan az idő - a számolgatós kütyüm szerint már csak 220 napot kell várni a Kissmalaczra. Most már el merem képzelni, hogy mi lesz egy év múlva, hogy itt fog rugdalni és gügyögni, és aranyos lesz nagyon, és szerencsétlent agyongyömöszköljük majd... (M. már most folyton ígérteti velem, hogy alvásidőben nem fogom felköltögetni egy-egy adag szeretgetésre...)
Volt egy szinte teljesen tünetmentes hetem, tiszta szerencse, hogy a közepére esett az ultrahang, mert különben szétaggódtam volna az agyamat; mondjuk így is. Aztán tegnap bár szaggatottan, de újra elkezdett fájni a mellem, és mára már visszajött a full-blown émelygés is, tudom, hogy tiszta zakkant dolog, de itt örömködtem, hogy nem tudok kitalálni olyan kaját, amit szívesen megennék vacsorára.
Ma felhívtam a védőnőt, és szerencsére nem egy túlbuzgó darab, simán vette, hogy nekem délutánig tart a munkaidőm, így csak utolsó kliensként tudnék menni hozzá (szerdánként van bent); megbeszéltük, hogy akkor ez meg a következő hét kiesik, mert már csak napközbeni időpontja lenne, a következő kettő kiesik az ünnepek miatt, és találkozzunk január kilencedikén, az még majdnem belefér az első trimeszterbe, semmiről sem leszünk lekésve.
Most ennyim van, megyek, alszom két órát mielőtt elmennék a fiúkért a kocsmába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mondd!