"After all... tomorrow is another day."

Ma nem vagyok szarul; különösebben jól sem, de már ez is haladás, és megpróbálom becsülni a kicsit. Jöttem szólni, hogy élek, mert édesek vagytok, és érdeklődtök, és visszajártok, és vártok, és ez most itt a semmi közepén ácsorogva is ugyanolyan fontos nekem, mint a legszebb és a legborzalmasabb pillanatokban volt.

Fizikailag ma már pár fokkal gyógyultabbnak érzem magam, de pénteken annyira nehéz és sajogós volt mindenem, hogy délben engedtem a főnököm unszolásának, és hazajöttem pihenni, amire eddig még sosem volt példa. Valami nátha lehetett, torokfájással, hőemelkedéssel, dugult orral, de három napra teljesen letaglózott - az azelőtti két hétben esténként on and off annyira fájt a fejem, hogy többször is muszáj volt rá gyógyszert bevennem, amit szintén a ritkánál is ritkábban szoktam. Mintha most jönne ki a testemen minden, amit annyira bravúrosan képes volt hárítani amíg bennem lakott a Kissmalacz, hogy folyamatosan csodámra jártunk mindannyian.
Ellazultam diéta terén is sajnos, szomorú voltam és beteg, kétszer is elfelejtettem bevenni a délutáni gyógyszeradagomat, és több mint egy éves kihagyás után visszatértek a régi evészavaros berögzüléseim, miszerint a csokika (jelen esetben marlenka) az minden fájdalom gyógyírja. Szerencsére egész hamar elegem lett az önsajnálatból, és nem az történt mint anno, hogy hangulatjavításilag együltömben benyomok egy egész tortát, majd egy hétig éheztetem magam lelkifurdalás okán, de amint tudjuk, az inzulint nem érdeklik ezek a nüanszok, és egy félnapos kilengés simán tönkre tudja nyomni a több hónap fegyelmezett étrendje által elért eredményeket. Mindegy, próbálom úgy felfogni, hogy egy rövidke sugar-rush talán elnézhető nekem ezek után, most már úgyis visszatértem a példás kajarendemhez, éljen a mandula, halál a banánra!
Végül a mai nap meglepetése: teljesen váratlan EWCM*. Nem, nem mértem végül, mert arra számítottam, hogy az egyébként is maratoni ciklusomat a műtét negyedévesre nyújtja majd, és nem akartam minden reggel szembesülni azzal, hogy megint nem történt semmi. Most már lehet, hogy érdemes lenne, de nem döntöttem el egyelőre, itt úgyis le lesz jegyezve a viszonyítási alap, és olyan két hét múlva meglátjuk, hogy csalóka-e. Azt is be kell vallanom, hogy egy percre eszembe jutott, talán nem kellene kihagyni egy lehetőséget sem, nincs értelme, elvégre annyi odafigyelés ellenére sikertelen hónap után, mennyi az esély rá, hogy pont most történik egy csoda...? De végül arra jutottam, hogy nem türelmetlenkedek, történt már egy, aminek szörnyű vége lett, nem akarom megkockáztatni, hogy egy újabbnak miattam legyen az. Úgyhogy regenerálódom, és remélhetőleg márciusban visszatérhetek a dilemmázásra.

Sokan kérdeztétek az esküvőt, úgyhogy beszámolok. Kitaláltuk a napot, ami a kényszerességemnek megfelelően a pontos középút találkozásunk dátuma, és kislányunk annyira várt születésnapja között, stílusosan, hiszen a normál párok ugye egy megismerkedés és egy kisbaba között össze szoktak házasodni. Ruhaméreteket vetetni és anyagot megbeszélni szombaton mentünk volna, de mivel lerobbantunk, elhalasztottuk, úgyhogy csütörtökön szabadnapot veszünk ki, és egy néhány száz kilométeres (minket ismerve nem is lehetne másképp) road-trip keretén belül megejtjük végre. Várom, izgalmas és szép és vicces egyszerre, sosem gondoltam volna, hogy valaha leszek menyasszony. Ha M. feleségeként beszél rólam, egy pillanatig még most is értetlenkedve szemöldököt ráncolok, és egyelőre nem tudom elképzelni, hogy én is férjként fogom emlegetni egyszer, pedig viselkedésileg már lassan nyolc éve azabb, mint bármelyik általam ismert kapcsolat bármelyik férfija.
És igen, megnéztem Scarlett-et; kétszer egymás után. Most Audrey "Hajrá előre, mert vissza úgysem lehet." bíztatása mellett azt is ismételgetem, hogy holnap új nap virrad.


* Férfi olvasóimat ezúton kérem: ne nézzenek utána, mit jelent, nem véletlenül kódoltam át anyajelölt nyelvre. Akit nagyon érdekel, kérdezze meg az asszonyt, ha elmondja, rendben, de szerintem nagyobb szolgálatot tesz a szexuális életnek, ha az ember csak inkognitóban ejt találkát ezekkel a dolgokkal.