No such thing as perfect

Ma végre megjöttek a CD4 hormoneredményeim. Ahhoz képest, hogy eddig mennyit halogattam az AMH szintem kiderítését, tehát látszólag nem izgatott valami nagyon a dolog, két kisebb agyvérzést éltem túl attól kezdve, hogy megpillantottam a labortól beérkezett e-mailt, addig, hogy az istenverte gép hajlandó volt megnyitni a fájlt.
Without further ado:
D-vitamin: 29,7 ng/mL (20 – 120)
TSH: 2,32 mIU/l (0,27 – 4,20)
Prolaktin: 553,10 mIU/l (102 – 496) - 26,08 ng/mL
FSH: 7,90 IU/l (3,50 – 12,50)
LH: 8,20 IU/l (2,40 – 12,60)
Ösztrogén: 129,30 pmol/l (46 – 607) - 35,22 pg/mL
Progeszteron: 0,80 nmol/l (0,60 – 4,70)
AMH: 3,20 ng/ml (0,20 – 14,60) - 22,84 pmol/l

Nahmostakkor kezdjük a végével: amitől tartottam, az úgy tűnik rendben van egyelőre, jelen állás szerint mondhatni egy jó öt évvel fiatalabbak a petefészkeim a többi alkatrészemhez képest. Persze még véletlenül sem bízzuk el magunkat, mert láttuk már például Audrey furaságát ezügyben, úgyhogy biztos, ami biztos alapon pár hónap múlva én is újranézetem - de per pillanat megnyugodtam.
Szintén ugrándozva örülünk az FSH-LH szinteknek és arányoknak, ilyen jól még ezügyben nem szerepeltem sose, egyik sem volt még ilyen alacsony amióta nézegetjük, és a különbségek is picit nagyobbak szoktak lenni - éljen, éljen az agyalapi mirigyem!
A D-vitamint azt most vizsgáltuk életemben először, és bár referenciatartományon belül van, jó szar szegényem. Mondjuk nem csoda, az az érzésem, hogy napsütést nem láttam nyár óta, tiszta Poe-iromány a világ, és ez a hangulatomat is megviseli, folyton álmos vagyok és szomorka... reggel is kinéztem az ablakon, és a szemerkélő esőben a diófán ott ült egy dagadt holló szarka, mögötte ólomszürke éggel, hát nem mondom, hogy kirobbanó kedvvel indultam munkába... Visszatérve: ősz óta szedem a cseppeket, de ezek szerint a napi egy nem elég, növelni fogom az adagomat mától, jó lenne legalább megduplázni az értéket.
Akkor ott van a hülye TSH, amivel tudom, hogy a legtöbb orvos nem különösebben foglalkozna, mert végülis nem szörnyen magas, de jobban szeretnék egy körüli számot látni, mert akkor az meg minden meddőségi specialista szerint ideális lenne, és az természetesen sokkal jobb lenne és kész. Az is igaz, hogy tavaly év elején is ilyesmi volt, aztán két hétre rá lement kettő alá (nem is értettem, hiszen tudtommal ez olyan látványosan nem ingadozós dolog), de az is igaz, hogy inszemkor másfél körül volt, és inkább legyen annyi - megnézetem majd még egyszer ezt is, és addig megpróbálok nem aggódni.
És végül az, amin viszont aggódok: a prolaktinom magas, hogy a fene egye meg; soha-soha nem volt még rossz, inkább a referenciatartomány alsó végéhez tendált mindig, erre tessék. Nem tragikus a helyzet, mert egyrészt  nem sokkal lógok túl a normál sávon, másrészt ez gyógyszerrel igen jól szabályozható, de akkor is foglalkozni kell vele, mert vetélést okozhat; pf.

Azt nem tudom, hogy a BMC-ben mi a szokás az enyémhez hasonló esetekben, de sajnos az első konzultáció az jó eséllyel pont ciklus közepére esik majd, tehát bármi van, ez, meg a következő hónap is felejtős lesz minden szempontból. A lányok szerint egy év a szavatossága az eredményeknek (legalábbis náluk, lombikosoknál), de nem tudom, hogy ez hormonprofilra is vonatkozik-e, gondolom nem, hiszen íme, mennyit tudnak változni a dolgok pár hónap alatt. Minden esetre én el fogom vinni magammal ezeket az eredményeket, hogy rá tudjak kérdezni akkor is, ha esetleg ők nem csináltatnának újat. És csak remélni tudom, hogy ha adnak valamit a prolaktinomra, akkor az jó hamar hat, és nem kell több hónapig várni, amíg lecsökken.
Ami miatt örülök magamnak az az, hogy ma CD13 és elkezdett fájdogálni az alhasam bal oldala - más jele még nincs a tüszőrepedés közeledtének, tehát egy picit biztos megcsúszunk a múlt havi majdnem-tökélyhez képest, de ez akkor is bíztató.
Ami miatt mérges vagyok magamra, az a diéta; az utóbbi időben fegyelmezetlen voltam, semmi kedvem nem volt megtagadni magamtól mindent, semmi értelmét nem láttam a szigornak, comfort eating all the way. A hízás, bár örülni nem örülök neki, nem vészes (eleve magamhoz képest eléggé lefogytam a terhesség alatt), de a szénhidrát annál inkább, gondolkoztam is egy terheléses kontrollon, de nem akartam még jobban elkeseríteni magamat, mert nyilván nem számítok sok jóra... megvárom, hogy legyen egy kicsit igazi a tavasz, és majd akkor.
Most meg megyek, és előbányászom a kis átváltós táblázatomat, hogy megszüntessem a mértékegység nemegyezéseket, és normálisan utána tudjak nézni minden eredményemnek. És süssön már a napocskaaa...!