Tudom, hogy feketének tűnik, és óriási nagynak, de tulajdonképpen sötétkék, és egészen picike, tíz centi se hosszában. Másfél hete vettem, egy félig könyv- félig ruhaturkálóban, ahova leginkább az előbbi miatt mentem be (és természetesen zsákmányoltam is majdnem egy kiló könyvet kétezerhétszázért). Persze a múltkor történtek után egyáltalán nem akartam vásárolni a babának, de a kendős kupac alján észrevettem a félpárat, és egyszerűen nem bírtam abbahagyni a keresgélést (többek között használt fürdőruhák között - csak hogy egyértelmű legyen, mennyire elszánt vagyok), amíg elő nem bányásztam a másikat is. És megvettem, mert hinni akartam, hogy minden rendben lesz, még akkor is, ha pár otthagyhatatlan apróságot anno a Kissmalacznak is beszereztem - és mert kék volt, és én elhittem az apjának, hogy kisfiú lakik bennem.Úgyhogy without further ado bemutatom Kissmajom első saját ruhadarabját:
És nagyon-nagyon-nagyon köszönöm nektek minden saját drukkját, meg minden velem együtt várakozást, reményt, bíztatást... akár itt, akár máshol, akár ismerősen, akár zugból, továbbra is olyan jó, hogy vagytok!
Most jól vagyok. Továbbra is ájuldozósan és pihegősen nagy melegtől, de kit érdekel az már.
Ezekben a napokban M.-nek is, nekem is nagyon gyakran eszünkbe jut az a drága kislány, akinek születésétől már kevesebb, mint egy hónap választana el, ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy. De persze ha nem így alakulnak, akkor most nem várnánk ezt a drága kisfiút, akinek a nevét már akkor biztosra tudtuk, amikor csak hetek óta ismertük egymást. Milyen furcsa, kiszámíthatatlan dolog az élet, és milyen egyszerre tud az ember hatalmas űrt, és hatalmas boldogságot érezni, ugyanattól a hatalmas szeretettől...
Jaj Est ! Mindig olyan szépen fogalmazod meg a gondolataidat, megint teljesen elérzékenyültem :) És remélem tudod, hogy a folyamatosan drukkolók táborát erősítem :)
VálaszTörlés