Gátlástalanul

Múlt szerdán, pontban hét héttel a szülés után, elmentem a hathetes kontrollra. A doki megtapogatta a hasamat, megnézte a hegemet, megrákszűrt, aztán leültünk megbeszélni a fogamzásgátlást. Ami annyiból állt, hogy megkérdezte, hogy ha teherbe esnék, megtartanánk-e a babát, és mikor mondtam, hogy természetesen, akkor azt javasolta, hogy szerinte ne fogamzásgátoljunk. Nem bántam, mert egyik módszer sem valami szimpatikus: a gumit és az aktus előtt felhelyezendő helyi cuccokat nem szeretjük, a spirál túl invazívnak tűnik, gyógyszereket meg nagyon nem akartam volna. Ugye eleve nem vagyok az a termékeny fajta, idős is vagyok már, és baromi nehéz volt legalább valamennyire beállítani a kusza hormonjaimat anno, ha reménykedünk további gyerekben (And oh boy, do we ever!), akkor nem kellene most összezavarni mindent. Az égbe szökött prolaktin szintem véd valamennyire, amennyire tudunk, majd egyelőre "vigyázunk" is, a többit meg a sorsra bízzuk. Kérdeztem a dokit, hogy mi lesz, ha besikerül a tesó, de nem pánikoltatott, azt mondta, legfeljebb lesz még egy közös császárunk.

Később utánanéztem a neten, és kiderült, hogy akár a vetélés akár megszakító műtét esetében, csak itthon szigorúskodnak túlzottan a dokik, és javasolnak hosszú szünetet (abortusz után minimum fél évet, szülés után minimum egyet, de inkább másfelet vagy kettőt), külföldön ezt is lazán kezelik, és ha császár után valaki nem ragaszkodik hüvelyi szüléshez (a túlzott erőlködésből baj lehetne), akkor akár azonnal is lehet próbálkozni - a heg két hónap után már biztonságosan össze van gyógyulva, és mire az új magzat akkora méretű lesz, hogy feszülni kezdjen a méh fala, már semmilyen veszély nem fenyeget. Persze legalább egy fél évig jó ilyenkor nem teherbe esni, mert a testnek más módon is regenerálódnia kell (pl. vitaminhiány egyensúlyba kerülése, vaskészlet feltöltése, stb.), de elvileg ha megfogan, megtapad és meg is marad egy baba, akkor az többnyire azt jelenti, hogy az anya a kihordásra is fel van készülve már.
Nekem most alig egy-két hete maradt abba a gyermekágyi vérzés (a végén nyilván már csak barnázás-féle volt), és a menzesz egyelőre nem jött meg még, de azóta mintha lettek volna már ovulációs jelek (pattanások és EWCM) - felírtam, hogy mikor, két tippem van, és várom a pontosan 14 napos luteálisom letelését, mert kíváncsi vagyok, hogy a szoptatás ellenére valóban van-e peteérésem.

Hát így állunk. És persze teljesen esélytelen és valószínűtlen a dolog, de azért belemondom a blogoverzumba a világ legszemtelenebb, de legeslegőszintébb vágyát: dejó is lenne jövő tavasszal megint szülni!