Hálacsoki

Szombaton bevásároltam az alapanyagokat, és ajándékcsomagokat gyártottam a kórházi személyzetnek. Vettem összesen olyan öt kilónyi mindenféle finom csokoládét meg bonbont, aztán szép karácsonyi hangulatú díszdobozokba osztogattam őket, testvériesen, hogy mindenkinek egyformán jusson minden fajtából. Érdekes volt hatalmas méretű csokiboltban forgolódni, majd tekintélyes mennyiségű csokicsodákat pakolgatni úgy, hogy a cukrom miatt egész terhesség alatt összesen nem ettem meg annyit, amennyi itt egy dobozba került. Kívántam eléggé, és el is döntöttem, hogy na majd szülés után rosszullétig zabálni fogok - aztán persze sokkal édesebb dologgal voltam elfoglalva, sokáig még a mindennapi szükség-evés sem nagyon jutott eszembe, nem hogy a tiltott lakoma.

Pont egy héttel később, mikor már a kezemben voltak a zárójelentéseink, és M.-re vártunk, hogy hazavigyen, bementem a kedvenc nővérkémhez, és együtt kisakkoztuk, hogy rajta kívül még kinek szeretnék ajándékot hagyni, hogy ő majd átadhassa, mikor bejönnek dolgozni. A szülésznőnek például valahogy emlékeztem a teljes nevére, meg volt akit a naptár segítségével a műszakok és munkaidők alapján egyszerűen be tudott azonosítani nekem, de voltak érdekes nyomozások is, amikor annyit tudtam, hogy az a huszonéves, alacsony, szőke, aki mindig mosolyog, és van egy világoskék kardigánja - de végül szerencsére mindenki meglett. Valószínűleg többségüknek fogalma sem volt, hogy ki vagyok, mire eljutott hozzájuk a csoki, de jó volt arra gondolni, hogy távollétemben is okozok egy kellemes meglepetést nekik ott, a világ legjobbfejebb szülészetén.

Secret Santa