Látogatás

Az utolsó otthoni napon, mint annyiszor azelőtt és azóta, kimentünk az erdőszéli telkünkre, ahova akkor még egy éve se volt, hogy Kissmalacz színes virágmezős dobozát eltemettük. Lassan felbattyogtam hozzá a domboldalra, hasamban a testvérével, az ajándékkal, akit maga helyett küldött. Sokáig álltam a bükkfák alatt, belélegeztem a hideg, tiszta decemberi levegőt, és beszélgettem vele egy kicsit.
Nem sírtam, nem voltam szomorú, csak nagyon-nagyon hálás - neki, Istennek, a sorsnak, a mindenségnek… és nem voltam üres se, de a hiányát éreztem akkor is, ahogy mindig is fogom, amíg csak élek.

Csodahelyünk