Szóval csaknem egy hónap késéssel (a költözés miatt nehezen jutott el hozzánk a behívó levél, aztán az ünnepek alatt senki nem vette fel a telefont időpontadásilag) megvolt a kétéves babacsekkolás. Mivel most más körzethez tartozunk, új védőnő van, ma találkoztunk vele először. Kissmajom kicsit tartott tőle, nem mondta, hogy fél, de sokszor elmeséltette velem, hogy mik fognak történni egészen pontosan - két hete kapta meg az agyhártyagyulladás elleni oltás ismétlőjét, és eléggé megviselte a dolog*. Megnyugtattam, hogy most szuri nem lesz, csak mérések meg beszélgetés, mindenféle tiltakozás nélkül jött, napokkal előre szinte várakozóan emlegette, hogy csütörtökön megyünk. Beértünk az épületbe, kinyílt a védőnő ajtaja, és attól kezdve a következő félig vicces, félig szinteciki jelenet zajlott le.
Én: Jó napot kívánok! Kissmajom, köszönsz szépen, ahogy szoktál az utcán a néniknek?
Kissmajom lehajtott fejjel, szégyenlős vigyorral álldogál szorosan mellettem, védőnő elnézően mosolyog, "Jó, anyuka, ne adja ezt elő!" arckifejezéssel. Behív, bemegyünk, letudjuk a számadatos részt - Kissmajom nehezen oldódik, a hatalmas ráállós mérleget gyanakodva szemléli, de biztatásra, a kezemet fogva rááll, majdnem hangosan lelkesedik az elmozduló mutató miatt, de végül mégis csendben marad; a magasságellenőrzős cucchoz már bátran lép oda, rutinosan fordul háttal és szorítja a sarkait a falhoz (otthon imádja mérni magát, szép firkákat kanyarít a falra, oda ahova szerinte a feje felér), a védőnő kicsit meg is lepődik, de valószínűleg elkönyveli véletlennek.
Letelepedünk egy szembeszékre az asztalhoz, gyerek az ölemben, kap egy ilyen fémdrótokon faidomokat húzogatós koordinációgyakorló játékot, a sajátját már hónapok óta nem vettük elő, élvezettel tologatni kezd rajta egy piros gömböcskét.
Védőnő: Kissmajom, megmondod milyen színű az, amit most megfogtál?
Kissmajom megint előadja a félszeg mosolyát, a védőnő aranyosan nem inszisztál, hogy ne hozza zavarba, ha nem ismeri még a színeket, végülis a kiskönyv szerint ilyent csak négyévesen kell. Közben engem kérdezget, lakhatásról, a várható változásokról, a gyerek napiredjéről, hozzá már nem is szól, valószínűleg meg van győződve, hogy még nem beszél. Megkéri Kissmajmot, hogy ugráljon, elégedetten nyugtázza, hogy páros lábbal is tud (már körülbelül fél éve, de ezt csak magamban mormolom), aztán jelzi, hogy hamarosan elkezd majd a lépcsőn is váltott lábbal kapaszkodás nélkül felmászni (már körülbelül fél éve, ezt már nem tudom visszatartani).
Védőnő: És kommunikál azért valamennyire, mond pár szót? Valamilyen egyértelmű módon kifejezésre juttatja, amikor szomjas vagy éhes? Tőmondat-kezdemények, esetleg...?
És akkor elszabadult a pokol...
Kissmajom (a kaja perspektívájától lázba jőve): Papa ad neked reggelire camambert sajtot, meg trappistát, meg micimackósajtot, és sonkát is ad, pici paradicsommal. Anya csinál katonákat, aztán Apa ad szúrósvizet. És Tata kiszedi a cseresznyét a befőttesüvegből, kivesszük a magját, megesszük, és megisszuk a levét is.
Védőnő (az állát a földről felkaparva): Jaaaj! Nahát, te tudsz beszélni! És még mit tudsz, vajon a színeket is tudod? Az ott milyen színű?
Kissmajom szemérmesen mosolyog, és mélyen hallgat, a védőnő bocsánatkérően néz rám, és megint tapintatosan visszavonulót fúj; megsajnálom:
Én: Kicsim, mondd el szépen anyának, hogy milyen színeket látsz ott, jó? Például ez micsoda?
Kissmajom megmakacsolja magát, és továbbra is kuka, a védőnő jófej módon terelni próbál, hogy nehogy megszégyenítsem a gyereket, és gyorsan a legoból-építési készségeiről érdeklődik, meg hogy suttogásra reagál-e, majd lediktálja a kolleganője adatait, akihez majd az új háztól tartozni fogunk.
Kissmajom (kizárólagos figyelemre pályázva hirtelen közbeszól): Az a sárga kocka ott a piros bogyó mellett van! Kék bogyó van mögötte, utána zöld. Itt meg ez a narancsszínű.
Döbbent csend megint, aztán a védőnő felnevet, agyondicséri, Kissmajom szárnyakra kap, és a továbbiakban be nem áll a szája. Lekéretőzik az ölemből, lassan körbejárja a szobát, egy vitrinben felfedezi a vérnyomásmérőt, és gyorsan megállapítja, hogy "Csak egy mánus van rajta. Az órán három mánus van: a nagymánus, a kicsi-, és a másodpercmutató, ami gyorsan pörög." A védőnő ámuldozva kérdezi, hogy ugye nem tud számolni - hááát, vallom be vonakodva, de, sőt a betűket is ismeri; még mielőtt ezen is sokkolódna egy sort, a gyerek talál egy sztetoszkópot is, szerencsére a nevére nem emlékszik: "Ezt hogy hívják, ezt itt? Ezzel hallgatta meg a doktornéni a kis tüdődet, hogy hogy szuszog; elöl is, hátul is." Aztán bekukucskál egy félig nyitott ajtón: "Ott hátul van a másik rendelő, ahol a pici bébibabát öltözteti az anyukája. Miért sír a bébibaba? Adott a doktornéni szurikát neked, ide, a kicsi lábadba." Majd a homályosított üveges ablak láttán: "A pára vízből van. A hó is vízből van, megolvad, mert meleg a kezed." Végül türelmetlenül a következő programpontunkat tervezve: "Akkor elmegyünk Tatához az Erzsébet-hídon, hogy megnézzük a szélmalmot. Tegnap nagyon fújt a szél; de ha nem fúj a szél, nem forog a szélmalom."
Még biztosítanom kell a védőnőt, hogy a gyerek saját ritmusában halad így, nem hajcsárkodunk fölötte csattogó ostorral, csakis azt játszik/-unk, amit kér és akar, magától olyan weirdo, hogy őt az olvasás érdekli legjobban. Természetesen nem köszöni meg az ajándék matricát, csak vigyorog simlisen, és nem hajlandó csókolomozni búcsúzáskor sem, csak és kizárólag miután a védőnő magára csukja az ajtót, de akkor megismétli hatszor, és visszhangzik tőle a terem. Guess we're done here.
Jó, elárulom a fishy titkot... a tegnap jelentését valójában nem ismeri, ő mindenre ezt a szót használja, ami a közelmúltban történt. És nem beszél ilyen gyönyörű-helyesen, ahogy leírtam, hanem egy kicsit még mindig selypít (vagy hogy mondják, annak, amikor valaki jének ejti az r hangot), de valami elképesztően édesen, remélem nem szokik le egyhamar. És megelőzve bárki esetleg felforró
* Nem is maga a szúrás, mert azt konkrétan nem is érezte: hiába beszéltük át ezerszer a teljes forgatókönyvet, már akkor elkezdett sírni, amikor a mérésekhez levetkőztettem, szorosan a nyakamba kapaszkodott, és annyira szívszaggatóan kiabálta, hogy "Kimegyünk!", hogy a váróban ücsörgő M. majdnem bejött megmenteni. Borzalmas volt, nem tudom, miért gyűlölte ennyire, ezúttal hangzavar sem volt, és előre tudott minden lépést - sőt nem is aggódott különösebben, és nem is úgy maradt meg benne az egész, mint egy negatív élmény, mert már említettük, hogy egy hónap múlva megyünk vissza, és nem tiltakozik, sőt, mondja, hogy majd kap matricát a doktornénitől, aki szerinte aranyos... szóval fura nah...
Okos, ügyes gyermeked van. De nem látom hogy különleges lenne. 2 éves korban sokan ismerik a színeket. 2 éves korban sokan nem beszélnek, sokan csak pár szót és sokan folyékonyan. Olvasom egy ideje a blogodat, az biztos hogy kiváló szókinccsel rendelkezik de ... azt hiszem így is többet írtam a kelleténél. És igen, sok 2 éves gyerek ismeri a betűket is. Ettől még lehet hogy valóban egy kis zseni de a leírtakból nekem még ez nem egyértelmű. Tehetséggondozással foglalkoztam évekig, csak azért mertem belepofázni, és lehet hogy tévedek hiszen te ismered. Remélem nem haragudtál meg a megjegyzésemért.
VálaszTörlésHú, tény, hogy számítottam rosszindulatra, de ilyen mértékűre nem, főleg egy ezer idegentől... ohwell, a publikus blog örömei, also I kind of asked for it I guess... :)
Törlés1. Minden gyerek különleges - baromi szomorú, hogy bárkit a közelükbe engednek hivatalosan (lásd: "tehetséggondozással foglalkoztam évekig"), aki ezt nem így gondolja. És nem azért/attól, hogy "tehetséges", mert beszél vagy sem kétévesen, vagy egyévesen akár, hanem csak úgy, mert egyedi és megismételhetetlen a természete, a gondolatai, az érzései, a mindene. Ha van neked saját, én őt nagyon sajnálom ezek után, és rólad nem tudok mit gondolni; ha nincs (vagy esetleg Asperges szindrómás vagy - és ezt nem ironikusan mondom, ismerek ilyent), akkor tudd meg tőlem, hogy csak azért, hogy valami elhagyja a szánkat/billentyűzetünket (mert az nem nagyon derül ki, hogy miért is tartottad fontosnak közölni mindazt, amit), ilyent nem mondunk egy szülőnek... mert én csak elképedek tőle, de egy nálam érzékeny lelkűbb embert valószínűleg nagyon megbántasz, esetleg elbizonytalanítasz vele.
2. A "sok 2 éves gyerek ismeri a betűket" szerintem erős túlzás azért, ha csak nem másik univerzumról beszélsz, és ezt valószínűleg te is jól tudod (már ha tisztában vagy vele, hogy a világ nem egyenlő a tehetséggondozóval, ahol dolgoztál); sőt, én személy szerint mondjuk olyanról sem hallottam, aki másfél(!) évesen tizenpár színt biztonsággal felismert és megnevezett volna. Szóval ha már bizonyítani akarsz valamit (Mit is?), akkor legalább valós tényekkel kellene, nem olyasmivel, ami egyértelműen nem igaz.
3. Én soha, egyetlen szóval sem mondtam, hogy a fiam "egy kis zseni", sőt kifejezetten azt mondtam helyette, hogy szerintem ebben a korban még képtelenség megtippelni, hogy egy gyerek később vagy felnőttként milyen intellektusú lesz, mert ebben a 2-3 évben a kis szivacs agyukkal olyan rohamosan fejlődnek minden téren, hogy folyamatosan behozzák és lehagyják egymást. De az tény, hogy MOST értelmileg magasan kiemelkedik a korosztályából, és nem csak azért, mert tud beszélni, és ebből egyértelműen kiderül, hogy mennyire okos vagy sem; rengeteg ekkora (vagy egy-két évvel nagyobb) gyereket ismerek a környezetemben, és rengeteg ekkora gyerekről kezd el beszélni mindenki, aki egyszer is interakcionál Kissmajommal (védőnötől, gyerekorvoson át, 0-3 éveseken tudományos kutatásokat végző csapatokig), és mind teljesen le van döbbenve, hogy mennyire gazdag a szókincse, széles az érdeklődési köre, komplex a gondolkodása, milyen bonyolult összefüggéseket ismer fel és ért meg, stb.
Eszem ágában sincs piedesztálra állítani emiatt, és elvárni hogy bárki hajbókoljon; gyakran dicsérem, de nem csak akkor, amikor valami kiemelkedővel rukkol elő, hanem kb. akkor is, amikor sikeresen egymásba rak két poharat, amit már egy éve is tudott. Ami meg a másokhoz való hozzáállásomat illeti Kissmajom kapcsán, mikor például idegenek a játszótéren sokkolva hasonlítgatják a saját kétévesükhöz, konkrétan mentségeket keresek és downplay jelleggel füllenteni próbálok, hogy ne érezzék szarul magukat, és főleg a szegény gyerekük előtt ne ismételgessék makogva, hogy: "Látod, ő már milyen ügyesen tudja, te kis buta, te már mikor fogod..." és társai. Szóval nem vagyok elszállva, de nem is tagadom, hogy büszke vagyok rá, mert igenis ki- és feltűnik.
És nem, nem haragudtam meg, mert egyszerűen nem igaz, amit írtál... kb. olyan, mintha engem butáztál volna le, miközben pontosan tudom, hogy simán megvan a Mensa-szint. Viszont őszintén remélem, hogy már attól is jobb napod lett, hogy előadhattad ezeket, és nem kellett volna hozzá feltétlenül az én megharagvásom, mert szerintem nagyon szükséged lehet jó napokra... :)
Igazad van, többet nem írok. Én sem számítottam ilyen rosszindulatra tőled. Csak mikor máskor egyetértettem veled akkor nem nevezted rosszindulatnak. Írtam kb. 5 sort, szerintem normális stílusban és kaptam cserébe kb. 40 sor lebaszást. De a lényeg hogy nem haragudtál meg. Mi lett volna ha mégis? Én nem mondom hogy igazam van (mint te), így gondoltam, leírtam mert nem először olvastam tőled hasonlót. Nem, nem lett jobb napom attól hogy leírtam a véleményem és ezt kaptam vissza. Többet nem fordul elő. A részletekbe már bele sem mennék mert esetleg én is azt írnám hogy nincs igazad de ugye annak nincs értelme. Mondjuk nem én vagyok az első aki ellenvéleményt ír és így pcsán rúgod. Megérdemlem. Mindenki csak arra a véleményre kíváncsi amit hallani szeretne.
TörlésNem a véleménykülönbséggel volt bajom, sokan nem értettek már velem együtt itt és máshol, ha van tényekre alapuló jó meglátásuk, szívesen hallgatom meg, kifejezetten szeretem az értelmes vitát. Pontosan és pontokba szedve megírtam, hogy mi volt a gondom a hozzászólásoddal, a reakciód ugyanolyan mellébeszélős, mint az eredeti szöveged, ilyenbe meg nekem se időm se kedvem belemenni.
Törlés(Régebbi beszélgetésekre most nem emlékszem, rengeteg helyen kommentelek, de most kíváncsiságból átkattintottam a profilodra, majd a blogodra - sajnálom, hogy tiszta véletlenül beletrafáltam ebbe a rossz-napjaid-vannak dologba, és szívből kívánom, hogy kedved szerint oldódjon meg a Mónikasód, hátha akkor majd másoknál nem érzed szükségét az ilyen érzéketlen megnyilvánulásoknak...)
Azért nem szedtem pontokba az érveléseimet mert nem láttam értelmét. Mert neked mindig igazad van, volt és lesz. Van amikor nincs értelme a "vitának". Hajnal 1-kor meg pláne. Meg úgyis mellébeszélek, akkor meg mi értelme van nem? Rossz napjaim lennének? Mónikasó? Ha lenne is az nem befolyásolja egy kisgyermekről a beszélgetést. Ennyi nevelést azért én is kaptam még ha nem is nézed ki belőlem. Na ezért nincs miről érdemben beszélni. Részemről lezártam a témát. Megjegyzem Molly, akivel te itt beszélgetsz egyszer azt írta hogy ebben a társaságban te vagy a legrosszabb. akkor hogy is van ez? Ki beszél mellé?
TörlésJajna, nem vagy koherens és következetes se, ne nevettesd ki magad, kérlek. Két bekezdéssel fennebb még az volt velem a bajod, hogy picsánrúgok mindenkit, aki nem ért velem egyet - most meg az, hogy Molly lelegrosszabbozott, aztán mégis beszélgetek vele... képzeld, igen, sőt, még privátban is, ennyire nem bírom a kritikát...
TörlésTényleg ne fárasszuk egymást tovább, jó? :)
Természetesen csak te vagy koherens és következetes. Megjegyzem a Molly féle vitában én álltam mellé, akkor és csakis én, annyira nem bírtad a kritikát. De az idő ugye megoldja a dolgokat. Igazad van, egymás fárasztása nem kifizetődő. Remélem a koherens szó jelentését legalább ismered. Ha majd lesz időm és kedvem, pontokba szedem az érveimet amiből kiderül hogy nincs mindenben igazad. De ugye ez fölösleges mert a válaszod akkor is ugyanaz lenne mint az első. Hiszen a tények neked attól tények hogy te mondod, nem pedig attól hogy igazak-e. Megjegyzem Mollyt is pcsán rúgtad akkor csak már idejét múlta a dolog. Tehát következetes és koherens voltam. Az e-mail értesítést kivettem így van esély rá hogy a kíváncsiság nem hoz ide. Remélem.
TörlésÉn is! :)
TörlésHú, ugye nekem most nem kell vitatkoznom?:)
TörlésNa én meg pont azt akartam mondani hogy kábé 4-5 éves szintjén van, büszke lehetsz rá.
VálaszTörlésDe igazából azt akarom kérdezni hogy mi a tervetek mit akartok kezdeni ezzel még ha "csak" okos-ügyes is.
A tesóm fiain látom hogy egy jónak mondott általános iskola is már teljesen lerontja egy jó képességű gyerek ambícióit mert annyira magasan a legjobbak hogy plussz munkát nem akarnak elvégezni otthon (meg nincs is ki nagyon kapacitálja mert a szülők dolgoznak mint a legtöbb szülő) és így belesüppednek lassan a nagy átlagba.
Pár napja már vitattuk ezt egy posztom alatt: http://egykisskaosz.blogspot.hu/2016/01/simply-unreal.html
TörlésNem szándékozunk semmit kezdeni ezzel, azon kívül, hogy mindent megteszünk, hogy alternatív iskolába adjuk majd, ahol azt és annyit és úgy tanulhat, ahogy ő szeretne, ahogy neki a legjobb. Ha zseni akar lenni majd :) akkor úgyis kifejezi majd az igényeit, és akkor meg természetesen az lesz, amit kér, amire szüksége van a fejlődéshez. De nekünk ő elsősorban egy kisfiú, akinek, mint minden gyereknek, a boldogsághoz még nagyon sok évig elég lesz a rengeteg játék, és a saját ritmusában való fejlődés.
Igen olvastam ott a kommenteket, engem most nagyon érdekel ez a téma nem Zselyke hanem az unokaöcséim miatt, mert úgy látom hogy ők jobbnak "indultak" mint ahol most tartanak. Pl. a kicsi 4 évesen tudott már szorozni és olvasni, nagyon érdekelte a tanulás. Volt ki foglalkozzon vele. Ma már 7évesen leginkább a tablet és a tényleg agyatlan (lövöldözős) játékok érdeklik csak, mint a suliban mindenkit.
TörlésSzóval nem tudom (tényleg nem tudom) hogy aki igazán kiemelkedően okos valamiben vagy sok mindenben az magától fejlődik, azaz "kifejezi majd az igéneit" vagy kell azért valahogy szorgalmazni, rásegíteni?
Jaj, ne aggassz Fella, én a gyerekeimmel kapcsolatban az agyhalott kortàrs befolyàstól félek legjobban.
TörlésLátom épp írtál erről nálad is, majd jövök ott is dolgokkal... De alapvetően én hiszek abban, hogy ha a családban megvan a feltétel nélküli szeretet és figyelem, akkor "az agyhalott kortárs befolyás" sosem fogja überelni azt az igényt, hogy tovább is az otthon megadott alapok mentén fejlődjön. A korlátozó szorgalmazás, a határozott iránykijelölés szerintem pont ellenkező hatást ér el egy akkora gyereknél, ahol már számít a peer pressure.
TörlésEst, én is nagyon hiszek a csalàdi példàban, de őszintén aggaszt, hogy màr most, az oviban is eszméletlen mennyiségű baromsàgot utànoznak, pedig nem éppen elhanyagolt gyerekek: jàtszunk, olvasunk, kiràndulunk, focizunk orrba-szàjba.
TörlésIgen én is így látom mint Molly. Az én időmben nekem az első volt az otthoni minta, sokkal jobban hittem annak amit a szüleim mondtak és nem annak amit az ovis sulis társak. Ma valahogy jobban hat a közösség ereje.
TörlésJó, hát utánoznak mindent, mert újdonság, meg biztos érdekes is, de szerintem, ha jól végezzük a dolgunkat, az otthoni példa elég lesz majd ahhoz, hogy a kipróbálás szintnél ne jussanak tovább az igazi butaságok. (Lásd: elszívok egy füves cigit versus kokainista leszek.) De persze nagyonis elképzelhető, hogy naiv vagyok, és jól pofára esek majd... :)
TörlésRégebben már írtam valamelyik poszthoz, mivel feledékeny vagyok, az rémlik hogy a pelenkáról, cumiról volt szó a kommentemben, és arról hogy a bölcsiben egyes anyukák letámadták a fiamat ezek miatt. Akkor írtam hogy a cumit meg a pelenkát ki lehet nőni, a butaságot meg nem. Valahogy így, pontosan már nem emlékszem. Mert az én fiam is másabb mint a vele egykorúak, de nem olyan okos mint a tiéd (Kissmajomtól én nem is kapok szikrát. Döbbenet, miket tud.). Ő is felismert sok színt már másfél évesen, legalábbis hatot tuti, arról videót készítettünk, mert senki nem hitte el. Még nem beszélt, de a zsírkrétái közül kérésre odaadta a megfelelő színűt. Lehet hogy többet is felismert volna, de csak hat színes krétája volt. Most négy éves, tízig összead és kivon, a betűket és számokat ismeri, százas, ezres számkörben is. Angolul és oroszul tanulgat magától, bár az oroszt mostanság hanyagolja. Sosem erőltettük. Ezek érdeklik. Ma a munka törvénykönyvéről társalogtam vele, és élveztem, jó kérdései, meglátásai vannak. Mégis, aki nem ismeri azt gondolja hogy el van maradva a korához képest. Mondjuk tény, van amiben tényleg. Azokban a dolgokban, amik nem érdeklik. Egyedül öltözés és vetkőzés, köszönés, ilyesmik. Köszönni tud ugyan, de utál, ezt meg is mondja ha piszkálják vele. Nincs a homlokára írva hogy oké, nem köszönök, de ezt és ezt meg kisujjból kirázom. Nekünk is új védőnőnk lett, nem volt elájulva a gyerektől. Nem tud pálcikaembert rajzolni ugyanis. Mondjuk, semmit nem tud mert nem érdekli. Ezt kicsit bánom mert én imádtam rajzolni, azt hittem ha egyszer gyerekem lesz, majd ő is... Igyekszem nem erőltetni. Ő úgy van a rajzolással, hogy részletesen elsorolja mit szeretne, én pedig rajzoljam le neki. Van egy rakás rajzalbuma, rengeteg minőségi színes ceruzája, filctolla, festéke, de hiába. Hát így jártunk, nem megy a pálcikaember, de azért még nem viszem ki a ház mögé hogy fejbe lőjem. És persze nem fogja pont az idegen védőnő előtt előadni magát, így kissé kukának tűnhetett. Azt mondták, jövőre már tudnia kell ezt a rajzolás dolgot, gyakoroljunk. A ceruzafogásától (marokra fogta) egyenesen rosszul lettek. Azt azért észrevették, hogy a hallásvizsgálaton a műszert figyeli, nézi hogy milyen színű pöttyöt nyom meg a néni, gondolom előtte látta a fülhallgató két oldalán a színes jelölést, így tudta hogy jobb vagy bal kezét emelje. Ezen azért eléggé meglepődött a hölgy, és igyekezett dugdosni a műszert, na akkor már rögtön nem ment hibátlanul a dolog. :) Az oviban aspergeresnek gondolják, majd vinnem kell mindenfelé, hogy megnézzék. Egyedül játszik, nem barátkozik, nem marad el egy helyben egy percre sem. Mondtam, adjanak neki feladatokat, akár matekfeladatot is, az leköti. Logikai játékok beválnak nála, azzal le tudják foglalni. Buksiokosító játék, így nevezi őket. Kapott itthonra is egyet, nyolc éves kortól való, imádja.
VálaszTörlésTőlünk is kérdezték hogy mi a tervünk vele, hordani kéne mindenféle izékre, mert hát ne vesszen kárba hogy olyan okos. Én nem akarom hordani sehová. Úgyis csak azt tanulja meg, ami érdekli. Bőven ráér majd iskolás korában foglalkozni olyan dolgokkal, amiket utálni fog. Most meg hadd legyen gyerek.
Őszintén szólva már nem emlékszem mifenét akartam én ebből kihozni, valami olyasmit hogy a hasonló gyerekekkel sokan nem tudnak mit kezdeni. És hogy milyen hülye helyzet ez, bemész a védőnőhöz akit soha nem látott a gyerek, ő sem a gyereket, és ott tíz perc alatt bizonyítsd hogy megüti a szintet. Nehezen álltam meg hogy ne soroljam el a pálcikaemberes feladat után hogy miket tud amúgy, úgysem hitték volna el. Nekem kicsit hülye érzés volt ez, hogy eddig (bölcsi, régi védőnő) leginkább elámultak tőle, most meg lassan ott tartunk hogy visszamaradott. És persze igyekszem tanítani öltözni és vetkőzni, rávezetni hogy ezek is fontosak, mi több, jelenleg ezzel többre mennénk mint azzal, hogy elszámol ötvenig (ordítva a fülembe az ovi öltözőjében amíg öltöztetem, hurrá) vagy hogy el tudja mondani a színeket oroszul.
És még mindig nem tudom mit akartam.
I.
Ez milyen durva már, hogy munka törvénykönyve, meg hobbiból orosz... :D
TörlésKissmajmot sem érdekli a rajzolás, csak ha mi csináljuk mutatóba, enni is elég malacka-módra szokott (én is hibás vagyok, sosem szorgalmaztam ebben az önállósodást, most is inkább etetem én, hogy legyen túl rajta gyorsan, és mehessen játszani), és a peluselhagyás is fényévekre lehet, mert a pisit szerintem semennyire sem tudja szabályozni, mindig csak akkor szól, ha már folyik (ezt sem erőltetjük, az ő kérésére néztük meg csak néhányszor). A közönség előtt produkálás, meg egyáltalán bárhol a kérésre bármi csinálás teljesen ki van zárva, itt is az volt a szerencse, hogy a nő visszavonult, és békénhagyta, mert minél inkább piszkálta volna, annál esélytelenebb lett volna például szóra bírni is.
Engem ezek nem érdekelnek, szerintem te is próbáld leszarni. Senkinek sem kell tudnia, hogy mennyire okos, pont elég, ha az. Soha az életben nem fogja senki megnézni a kiskönyvét, hogy onnan derítse ki, be van-e ikszelve ötéves kornál bármelyik kötelező "tudomány". Annyiból persze fontos, hogy az iskolaérettség megállapítását lehet hogy befolyásolja, de ott a végső szó úgyis az óvónőké, ők meg addigra már remélhetőleg kiismerik annyira, hogy nem írják le azért, mert nem köszön és nem barátkozós.
Az Aspergerre nem tudom, mit mondjak, mert annak is vannak fokozatai, de szerintem ha az lenne, akkor neked is gyanús lenne csomó dolog, hiszen a legjobban te ismered. Amúgy nem tragédia akkor sem, ha enyhén az, egy picit a társas viselkedés szabályaira intenzívebben kell tanítgatni őket, de ez a kiemelkedően intelligens fajtájuk simán pótolja agyból azt, amit érzelmileg egy picivel nehezebb követnie. Nekem egy exem, M.-nek a legjobb barátja az, az első matekzseni a szó szoros értelmében, a második fél éve könyvekből kitanult egy IT-szakmát pár hét alatt; empátiából egyik sem jeles, de értelmes ember számára imádnivaló az a nyers őszinteség, amivel a tűéles meglátásaikat közlik a világgal.
Hát igen, én nem a türelmemről vagyok híres, ezért inkább öltöztetem. Az etetésről sokára szoktam le, a bölcsi hatására. Mondhatom, egészen jól megneveltek a gondozónők. :) Egyszerűbb ha megetetem, felöltöztetem, akkor fél óra az egész és indulhatnánk az oviba, így meg két órával indulás előtt kelünk. Nem tudom igazából, hogy most miért kellett rajzolnia a védőnőnek, mert a gyerek négy éves, és a kiskönyvben az ötéves kori vizsgálatnál írták ezt a rajz dolgot, ha jól emlékszem. Bár amilyen szenilis vagyok... Ja, meg azt mondta: felismeri a színeket? Ja nem, hisz rajzolni sem tud. O.o Azért akkor beleszóltam.
TörlésAz Asperger miatt nem aggódok, nem hiszem hogy az. Egy hozzáértő barátnőm megnézte pár éve, mert gyanakodott kissé hogy tán autista, de arra jutott hogy nem. Gyógypedagógus, autista fiai vannak, tudja mit nézzen. Most beszéltem vele nemrégiben arról, hogy a fiam nagyon megváltozott mióta ovis, bezárult és nem barátkozik, nem eszik ott, nem hajlandó vécére menni, sem ott aludni. A bölcsiben semmi gondja nem volt, evett reggelit, ebédet, aludt, uzsonnázott, barátkozott. Úgy kezdett ott, hogy nem is állt szóba gyerekekkel, és szépen megváltozott amíg oda járt. Már idegen gyerekekhez is odament a játszón, megszólította és játékba hívta őket, ha nem láttam volna, el sem hiszem. De aztán ovis lett. Azóta reggeli itthon, ebéd után el kell hoznom mert nem alszik és zavarná a többieket, de ebédre sem eszik szinte egy falatot sem. Ezek miatt gyanakodnak az Aspergerre. Kérte az óvónéni, hadd beszéljen a bölcsis gondozónővel, mert szinte el sem hiszi hogy a gyerek teljesen más volt ott. A barátnőm szerint lehet hogy a spektrum szélén van, és a nem neki való közegben könnyen átbillen. Majd a nevelési tanácsadóban kiderül, ha mennünk kell. Kitöltötték az óvónénik a papírt, elküldték a megfelelő helyre, most várunk a válaszra. A papíron, amit a gyerekorvossal kellett kitöltetnem, öt éves gyerekről volt szó. A doki ráírta azért a lap aljára: a gyermek négy éves. Mivel 112 centi, hajlamosak ránézésre elkönyvelni ötnek. Mindegy, majd kiderül. Szerintem a csoportja a gond, sok a nagy gyerek és sokan verekedősek, már kapott párszor szegényem, és gyakran csúfolják. Eleinte próbált barátkozni de azt mondta, a nagyok elzavarták azzal hogy nem játszanak vele, mert buta. Egy darabig még próbálkozott, aztán szerintem elege lett. Ezért nem fogja meg senki kezét, és ezért nem áll szóba velük. Őszintén szólva én sem akarnék olyanokkal bratyizni akik így állnak hozzám. Kíváncsi vagyok, hogy mi fog kiderülni Asperger ügyben. Ha mégis az, legalább lesz róla papírunk, talán nem piszkálják majd hogy fura.
I.
Navárjvárjváj, Aspergeres vagy autista nem lesz valaki háromévesen! Ha bölcsiben minden rendben volt, és nem voltak ilyen kis mániái (nem eszik/alszik/vécézik csak otthon), akkor egyértelműen a környezetváltozás hatott rá ilyen negatívan. :/
TörlésMost már rémlik, hogy beszéltünk erről régebben... semmi esély arra, hogy átkerüljön más oviba, vagy legalább csoportba? Egyáltalán miért van nála idősebb gyerekekkel egy csoportban?
Nagyon komoly traumákat tud okozni az ilyenfajta folyamatos bullying, főleg egy ennyire értelmes gyerekben, aki észreveszi, hogy kiközösítik, és valószínűleg agyal rajta, hogy vajon jogos-e, hogy a többiek pl. lebutázzák. Én bármilyen áron (értsd: akár magánovi) kivenném innen, mert láthatólag az óvónők is eléggé el vannak tévedve, ha ahelyett, hogy megvédnék, és kontrollálnák a többieket, még őt gyanúsítgatják különcséggel...
Ha semmiképpen sem megoldható, szeretgessétek agyon, erősítsétek benne, hogy minden rendben vele, ér másnak lenni, vigyétek gyakran olyan társaságba, ahol elfogadók, nyugisak a gyerekek... óna, megszakad a szívem... :(
Vegyes csoport van. Ebben a városban egyetlen ovi kivételével mindben. Próbálkoztam váltással, vezetőnő, másik ovi vezetőnője, ez lett belőle. Magánovi van, és remélem hamarosan tartunk majd ott anyagilag, hogy esetleg oda járjon, ha ott jól fogadják.
TörlésNagyon bántja, bár sosem beszél magától ilyesmiről. Szeretgetjük folyamatosan, amúgy is, most meg főleg. Ovi óta sokkal jobban igényli is. Sokak szerint én vagyok túl rápörögve a dologra, egyetlen gyerek, ilyenkor az anyukák ilyenek, ne vegyem már annyira komolyan. Ezt már annyi anyukától hallottam, hogy legutóbb már kiabálós hisztit rendeztem, következő alkalommal lehet hogy már ütni fogok. Vagy toporzékolni.
I.
Magánoviban valószínűleg kisebb a csoportlétszám, már csak azért is jobban odafigyelnek ezekre a dolgokra... na meg mert nem érdekük, hogy a pénzedet elveszítsék - szomorú, hogy itt tartunk, hogy pénzért kell megvenni a gyerek nyugalmát, de azért jó az hinni, hogy legalább pénzzel meg lehet.
Törlés(Neveddmárannyirakomolyan, hagydsírni, éjjelcsakvizetkapjon, mitlógaciciden... igen, valószínűleg ebben a beteg világban amit csinálsz és csinálok/-nék, rápörgésnek számít.)
Ovis, bekerült a rendszerbe, és mintha innentől kezdve már semmi beleszólásom nem lehetne. Rettenetesen dühítő. Páran azt gondolják, otthon akarom tartani csak, a szoknyám mellett. Na persze. Meg is őrülnék. És ő is. Szüksége van a gyerektársaságra. Amilyen örökmozgó, folytondumáló, ha beteg és egy hétig itthon van, már az őrület határán járok, mire mehet újra oviba. Türelmetlen mint én, mi ketten összezárva napokra, hetekre, az már nem lenne olyan jó. Az első két évben simán megvoltunk, el sem tudtam képzelni hogy bölcsibe vagy oviba adjam, sőt. Aztán ez valahogy megváltozott, már más igényei vannak. De ha nincs más, ha az az egyetlen mód, akkor megpróbálom kijárni hogy itthon maradhasson. Van valami lehetőség erre. Óvónők, védőnő és talán a jegyző egyhangú véleménye kell papíron, hogy neki nem jó az ovi, otthon megfelelőbb lenne. Már megérdeklődtem, ilyen még nem volt a városban, valószínűleg mint első esetet, jól megrágnák, és lehet hogy nem jönne össze. Én akarom hogy ovis legyen. Rengeteg jót adhatna neki, nagyon tudná élvezni. Megfelelő körülmények között. Így meg hol várja, hol meg azt mondja: beteg akarok lenni, akkor nem kell oviba mennem. Ma már (azaz tegnap) számolgatta: holnap nem kell oviba menni? Meg holnapután sem? És mégholnaputánabb (azaz hétfőn) meg már igen?
TörlésBizony, túl nagy ügyet csinálunk ebből a gyerekezésből, hisz csak ki kell csapni a fűre aztán majd lesz vele valami. Majd a másodiknál már nem foglalkozok ezzel, meglátom. Nem látom meg, sajnos.
I.
Ki lehet venni oviból, nem is olyan komplikált emlékeim szerint, ahogy te írtad... Van egy "Kötődő nevelés" nevű FB csoport, ott percek alatt tudnak neked erre válaszolni az anyukák - többször volt már ilyen kérdés, csak nem vagyok valami aktív tag, csak akkor figyelek fel és nézegetem a posztokat, ha épp érint a téma minket is. Nem őrült biomami társaság, tök normálisak, szóval bátran jelentkezhetsz... :)
TörlésMeglesem majd, köszi a tanácsot. :) A védőnőt kérdeztem erről decemberben, ő mondta hogy még erre nem volt példa itt, és nem egyszerű, én meg hittem neki. De lehet hogy pont azért nincs képben, mert még nem volt ilyen. A neten olvastam ezt a jegyző, védőnő, óvónő, sámán, anyámkínja véleménye kell dolgot, de persze a neten mindent meg lehet találni, és mindennek az ellenkezőjét is. Ha ez lesz a megoldás, akkor fel kell kötnöm a csipkés alsóneműt, kinyomtatni egy tonna számolós feladatot, és be kell szereznem pár doboz MagneB6-ot. :)
TörlésNo, most nézem mennyi az idő, pár óra múlva elhangzik a főnöki utasítás, miszerint kakaóóót!
Jó éjszakát neked.
I.
Kerestem a FB csoportot, de kettő zártat is találtam Kötődő nevelés névvel. Eddig jutottam. Közben szerdán hívtak az oviból, hogy a gyerek futott, elesett, lefejelte a polc élét, dől a vér a fejéből. Érte kéne jönni és orvoshoz vinni. Rohantam persze ész (és rendes felöltözködés) nélkül, hát a látvány... Felrepedt a fejbőre, a balesetin összevarrták. Odafelé elvitt minket az egyik óvónéni kocsival, hazafelé már sétáltunk. Szerintem akkor fáztam meg, jelenleg szinte csak hányni jár belém a lélek (a sok köhögés felfordítja a gyomromat), és azt sem tudom, milyen rendezvényen vagyok. A gyerek fejéből jövő pénteken szedik ki a varratokat, addig nem mehet oviba.
TörlésI.
Igen, a csoport zárt, jelentkezni kell, és jóváhagy az admin egy-két nap alatt - ez az, amire én gondolok: "Kötődő nevelés :)".
TörlésNem értek az ovikhoz, de ez így működik, hogy ömlik y gyerek fejéből a vér, és megvárnak vele téged orvosi segítségkérés előtt? És ha a város másik végében dolgozol taxistüntetéses dugóval megbolondítva, és csak három óra múlva tudsz menni...? :/
Szegény kicsi drága, legalább otthon lehet veled... :)
Tudják hogy nem dolgozom, és hogy négy percre lakunk az ovitól. Nem tudom mit tettek volna, ha nem így lenne. Nem is akarom tudni... Mindenesetre már tuti megmarad a kölök. :) Azt mondták, pihenjen, vigyázzon magára. Ő persze ugyanúgy fut, rohan, mászik fel mindenre, rohamosan őszülök.
TörlésKöszönöm, megkeresem, és jelentkezek is jól. Meg is történt, most akkor várok. :)
I.
Egyébként van sok dolog amit szeret ott. A tornaórát, meg a kreatívkodást, amennyiben nem kell rajzolnia. Felemás érzés lehet neki. Megígértem neki, segítek hogy ne kelljen ide járnia, még az elején. És csak annyit értem el a pattogásommal, hogy vihetem vizsgálatokra...
VálaszTörlésI.