Nem is mondom, hogy majd mesélek részletesen, mert nyilván úgy sem fogok, és már ciki... csak azt sajnálom, hogy évek múlva nulla fogalmunk lesz arról, hogy mikor mi történt épp, szégyenszemre még azt sem tudjuk, hogy hány kiló és centi volt a gyermek kerek évfordulókon, mert nem mérünk, nem jegyzetelünk... eh.
Most is csak azért jöttem, hogy leírjam az egyik viccességét, ami egyben mérföldkő is, legalább ez legyen itt nagyjából dátummal.
A karantén alatt eléggé felhoztuk Kissmajom angolját, mert nézhetett napi másfél-két órányi mozit, de csak úgy, hogy első alkalom után már csak eredeti nyelven. Így történt, hogy nyár végére már nagyjából kívülről fújta a kedvencei angol dialógusait, és segített a magyar megfelelőjükkel, ha valakinek szüksége volt rá. Az Ice Age és How to Train Your Dragon nagyjából minden része, illetve az utóbbi sorozatepizódjai mentek legtöbbet, aztán az Avengers és a Jurassic Park részei között már voltak egyértelmű preferenciái, de amit kiválasztott azt szintén ezerszer megismételtette, ezen kívül a Sonic the Hedgehog és a Totoro bármikor elindítható, akárhányszor lelkesen végigülné. Háttértévézés nálunk továbbra sincs, vagy nagyfilmek vannak, vagy ismeretterjesztő- és természetfilmek, és a leglustizósabb vagy betegeskedő napokon sem volt napi három óránál több, amikor meg kinti program is sikeredett (ami szerencsére elég gyakori volt), akkor leginkább semennyi, de úgy tűnik, még így is összegyűjtött elég gyakorlatot ahhoz, hogy pont úgy ragadjon rá az angol, ahogy anno az apjára meg rám.
Most ott tartunk, hogy ha megfelelő tagoltsággal és nem túl gyorsan hadarjuk el, bármilyen átlagos szövegnek olyan felét pontosan érti, plusz még vagy húsz százalékát kikövetkezteti, szóval elég jól el lehet vele dumálgatni. Válaszolni is egész ügyesen szokott - a helyesség nagyon rapszodikus, néha tökéletes (amikor eszébe jut egy-egy ahhoz hasonlító szituáció, amit már látott vagy amivel már találkozott, és emlékeiből majdnem tökéletesen előszedi a hozzátartozó szöveget), néha az ismert szavakat magyaros logikával összerakja, és valamit tippel a nyelvtanra, ami vagy bejön, vagy nem (de dekódolni akkor is simán lehet). Imádom, hogy bátor, gondolkodás nélkül barátkozik idegen gyerekekkel és szívesen válaszol angolul felnőttek kérdéseire is, ami nekem anno abszolút nem ment, egészen úgy negyedéves egyetemista koromig.
Na és a suliban volt egy ilyen eset minap, hogy a "One, two, three, eyes on me! - One, two, eyes on you!" mutogatós kérdezz-feleleket akarta elmagyarázni a magyartanárnő, hogy a kisebbek is értsék, mi hangzik el, amikor a figyelmüket kérik. Tükörfordítással próbálkozott, hogy az egyértelmű összefüggést is helyre tegye az angol és a magyar szavak között, mire Kissmajom készségesen felajánlotta tolmácskodó szolgáltatását, és versbe szedte az egészet, mert mi az már, hogy csak egyik verzió rímel... :D Így pattant kis az agyából az, hogy: "Egy, kettő, három, szemeket a szememre várom! - Egy, kettő, szemeket vár ő!"
Elvileg idéntől (már ha lesz suli) lesz választható második, német vagy olasz is. Vajon két idegen nyelvvel sikeresen össze lehet zavarni egy hétévest...?
De jó, hogy írtál! Jó hallani, olvasni rólatok!
VálaszTörlés