Borzalmasan erőtlen vagyok, két napja fáj a torkom, semmi hangom nincs, és az egész fejem be van dugulva a dzsuvától - hát nem lett jobb kedvem tőle... A hőgörbém így aztán teljesen értékelhetetlen, és a libidóm sem szárnyal... hátha ez az esélytelennek induló lesz a csoda hónapja....
Hétfőn voltam dokinál, CD10 alkalmával, és ott sem a legjobb hírek fogadtak: csupán 8 mm a domináns tüszőm; azt hiszem ezúttal a bal oldalon van, bár erre ma még rákérdezek, ahogy a nyálkahártya vastagságára is. Adott megint Merional injekciót, és megint kétnaponta ismételjük most, de úgy tűnik ez még az előzőnél is lustább ciklus lesz, hacsak nem produkálok valami hihetetlen hipernövekedést. És hogy a francba ne aggódnék, mikor ezek stimulált ciklusok ám - mi lesz, amikor magára lesz utalva a testem? Gondolom nem véletlenül voltak kéthónapnyi szünetek a spontán pirosságaim között... :(
A fórumos csajok nagyon aranyosak; egy ideje visszatértem zugolvasói üzemmódba, mert nem megy nekem ez azt hiszem... se a kényszeres kedveskedés mindenkivel, se a lelkesedés olyan emebrek öröméért, akik iránt semmiféle szimpátiát nem érzek. De van három lány, akik a kedvenceim voltak, és velük levelezni kezdtem - remélem a találkozást is megejtjük hamarosan némelyikükkel. Egyikük az, akinek én hoztam a szerencsét, őt egyre jobban bírom, és miatta őszintén boldog vagyok, még így is, ha saját nyomorom van az ellenpóluson.
Istenem, annyira szeretnék én is egy csodát... ezt a csodát! Olyan rossz, mert úgy néz ki, van egy potenciális vevő a lakásra, és még annak sem tudok felhőtlenül örülni - folyton eszembe jut, hogy mit ér az a hatalmas gyönyörű ház, ha képtelen vagyok benépesíteni, és úgy várni a költözést, hogy oda már igazi családként megyünk. M. szerint túlaggódom, úgyhogy vele nem tudom megosztani ezt... szomorú vagyok, magam sem értem miért ennyire, de képtelen vagyok kitépni magamat ebből az állapotból.
Győzködöm magam, hogy poziotívan meg optimistán kell hozzáállni, de aztán meg eszembe jut, hogy mi a fenéről van szó, hány nőnek összejön véletlenül, úgy, hogy nem kell... ne butáskodjunk, semmin sem múlik ez csak a szerencsén, és nem, azt nem lehet se vonzani, se befolyásolni. Szeretnék imádkozni, kérni, ígérni cserében mindenfélét, szeretném hinni, hogy valaki tudja ezt kontrollálni, hogy a többé-kevésbé viccből megejtett BTL-es beszélgetéseim nem gyerekes álmodozások.
És valahol a szívem mélyén nem is tudok lemondani erről a gondolatról, mert nem tudom elviselni, hogy itt álljak egyedül a világ közepén, éssenkit se érdekeljen, hogy mire vágyok... de most ennél több egyszerűen nem megy, folyton a bőgés környékez... nem tudom, tényleg nem, hogy hogyan bírják egyesek ezt évekig csinálni... :(
"...képtelen vagyok kitépni magamat ebből az állapotból"
VálaszTörlésMennyire így vagyok én is... :(