Várakozós

Ma 9DPO, legalábbis azt hiszem. A hőm ugyanis most is elég érdekesen viselkedett, és csak a tüszőrepesztő szuri utáni negyedik napon kezdett egyértelműen emelkedni, ezzel harmadik napra téve az ovulációt - a görbe mellett azt is alátámasztja ezt, hogy ugye az előző stimulált ciklusban is később hatott rám az anyag, mint amit a használati utasítás és minden szaktekintély mond. Na mindegy, ezúttal nem hagytuk abba túl hamar a célzottan gyerekcsinálós szexet, úgyhogy mi tényleg minden esélyt megadtunk a dolognak.
Amúgy ilyen szép görbém még sosem volt, az is biztos, trifázisos meg minden, csak az a baj (perzse, mindig van valami bajom), hogy teljesen nem lehet megbízni benne: ugyanis hétvégén voltunk egy ausztriai hosszú hétvégén, ahol azért nem tartottam be szentírásként a diétámat, és hát egy kis utánanézéssel kiderült, hogy az evési szokások változása (pontosabban a kalória- és szénhidráttöblet) simán okozhat hőemelkedést; és most ugyan már visszatértem a szigorú diétámhoz, de egy tegnapelőtti kocsmázás eredményeképpem piros és gyulladt a torkom, szóval amit tegnap és ma reggel produkáltam, az viszont már láz.
Ma viszont megjött a tegnapi vérvétel utáni progeszteron eredményem, ami jó lett: 60,4 nmol/l (18,99 ng/ml) - volt már ennél sokkal jobb is (mondjuk kétszer ekkora Merional adaggal), de igazából ez is felső értékhatár közeli, szóval igencsak jó, ha akar jönni az a bablaty.

Ó, annyira jó lenne, ha akarna... annyiszor gondolok rá, és mindig elhessegetem a dolgot, mert nem akarom beleélni magam... nem merem. Most már M. is minden kis jelre felkapja a fejét, és remél - szegényem már jóval képzettebb női fertilitás terén, mint egy áltlagos orvosit végzett pasi... Amilyen optimista voltam ciklus közepén, annyira visszafogott vagyok most; még az is átfutott a buta babonás vagymilyen fejemen, hogy vajon le merjem-e írni ide, amit szokatlannak vélek, mert eddig is voltak apró dolgok, amik sikerre engedtek következtetni, és fájdalom lett a vége. De most úgy döntöttem, menjen a poszt, mert ha itt van a hasamban a kismalaczunk, akkor igenis szeretném látni később, hogy mik voltak az első dolgai, és ha nem, bármennyire is nem akarok erre gondolni, akkor meg hátha ez lesz segítségemre a későbbiekben.
Szóval túl sok tünet igazából nem is lehet még ilyen korán, hiszen nagyjából most fejeződik be a beágyazódás, tehát kezd el termelődni a HCG, ami egyáltalán okozhat bármit is. Arról nem is beszélve, hogy nekem a premenstruális ügyeim is teljesen kiszámíthatatlanok, volt már olyan, hogy majdnem leszakadt a mellem, és olyan is hogy egyáltalán nem fájt, volt olyan, hogy mintha éreztem volna valamilyen fájdalomfélét az alhasamban, és olyan hogy nem, és ugye a hőm is mindig a piros napján zuhan csak le, szóval előre sosem lehet tudni. Ami a mostani alkalommal érdekes, az az álmosság, hogy szokatlanul fáradt vagyok, úgy, hogy tegnap például tíz órát aludtam.
Hétfőn így vagy úgy kiderül. Addig megpróbálok nem tesztelni, mert ugye tüszőrepesztőt kaptam, és az álpozitívat eredményezhet. Persze az eddigiekből kiindulva nem fogom kibírni, de az nem is annyira baj - mindig is úgy gondoltam, hogy jobb minél hamarabb kideríteni, mert ha öröm lesz, akkor legyen minél előbb, ha meg nem, akkor csak szarabb attól, hogy plusz valamennyi napig még képzelődik az ember...
Ó, legyen-legyen, úgy szeretném...