I give you: CentiiiiiPéééterrr!

Nahszóval az volt, hogy ugye jó hősiesen elhalasztottam a ma egy hetére megbeszélt ultrahang-időpontomat pár nappal, és nagyon büszke is voltam eme hősiességemre egészen hétfőig, amikor is délben már elviselhetetlen gyomorideggel nyüzsögtem a székemen, hogy na még három óra, még kettő, még egy; aztán lelkesen rohantam a dokihoz, aki... épp nem rendel ezen a héten, csak szerdán. Tegnap már elég nyűgös voltam, hogy micsoda anya az ilyen, és biztos valami baj lesz a babával, csak azért is, mert én "nem voltam kíváncsi rá", és mert nem vagyok képes rendesen enni meg inni, és mert mindennek tetejében taknyos is lettem és torokfájós - még jó, hogy lázam sosem szokott lenni, mert azonmód jelentkeztem volna a Gyámhivatalnál, hogy most mentsék meg tőlem ezt a gyereket, amíg nem késő. Édes M., áldott, türelmes ember, aki ilyenkor nem pánikol, hanem pontosan tudja, hogy hogy lehet engem kiröhögtetni magammal, amitől mindkettőnk kedve sokkal jobb lesz...

Ma változatlan gyomorideggel odamentem a dokihoz nyitásra, és benéztünk a hasamba jól. Kissmajom olyan aluszós-féle lehet, mint én vagyok az utóbbi két hétben (it's getting ridiculous, nem ritka a napi tizenkét óra), mert nagyon nyugisan feküdt, nem forgolódott és hadonászott, de erősen dobogtatta a kis szívét, hogy még én is lássam - 27 mm hosszú, vagyis napra pontosan 9w3d, ahogy a múltkor belőttük. Képem sajnos továbbra sincs, mert a dokibácsinak régifajta nyomtatótlan gépe van, de nagyon formás kis szőlőszemről beszélünk, nekem elhihetitek. Kaptam viszont laboreredményeket, amik nagyon ügyeskék, egy minimál magnéziumhiányom van csak, pénteken reggel még csináltatok hozzájuk egy toxoplazmózist is, ami remélem rendben lesz; és kaptam a védőnőhöz küldő cédulácskát, akit fel fogok hívni, de megpróbálom úgy időzíteni, hogy csak a CVS után kelljen hozzá menni először, mert sok kedvem nincs hozzá, és még időpontot is nehezen tud délutánra adni. Aztán felhívtam az Istenhegyet, és egy kedves biológusnőnek előadtam az ügyeinket, és június 17-re kaptam időpontot a chorion-biopsziára, úgyhogy holnap szólni fogok a főnökömnek is, hogy számítson az a heti szabimra. Kissmajom majdnem egy héttel több lesz akkor, mint a Kissmalacz volt, 12w1d, mert csak hétfőnként végzik a beavatkozást, és egy héttel hamarabb ő még alig töltötte volna be a tizenegyedik hetet, úgyhogy így biztonságosabb. Hú, de jó lenne lesz végre megnyugodni!

Pénteken megyünk Bükfürdőre wellnesstelen wellnesshétvégézni, mert amúgy sem szeretünk különösebben meleg vízben ázni vagy forró gőzben főni, én meg terhesen és meghűlve méginkább nem fogok. De csudijó lesz, nagyon szeretjük, ilyenkor megbámészkodjuk a várost, végigkocsikázunk a környéken, finomakat eszünk, és döglünk, meg beszélgetünk sokat... már több mint féle éve a legutóbbi vakációnknak. 

És jövő héten M. állásinterjúra megy, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz, muszáj-e vajon most váltania, vagy hajlandók várni rá pár hónapot még, mert jó lenne maradni a kis lazsálós jelenlegi félig itthonról dolgozós helyen, legalább amíg kihúzzuk a nyarat, és el-elutazgatunk még párszor a korlátlan szabijával.

Azt meg még feltétlenül lejegyezném, hogy olyan pasiról van szó, aki ma hazajött, és kijelentette, hogy akart nekem virágot venni, mert milyen ügyesek vagyunk, a BabaPéter-the-2nd meg én, de végül gondolt egyet, és mást hozott - és előhúzott a táskájából egy befőttesüveg kovászosuborkát; eléggé szeretem; a pasit még jobban.