A whole lotta fun

Tegnap voltam terhesgondozáson, vizelet tiszta, vérnyomás alacsony, méhszáj zárt, Kissmajom szíve szépen ver és fejátmérője 71 mm, vagyis korának pontosan megfelelő. Igen, végre mért is, de csak ezt az egy dolgot, és adott egy beutalót a Hepinet rendelőjébe; ezt eddig is megtette, de én még sosem mentem, mert gondoltam, hogy ha már fizetős helyre megyek, akkor a legjobbat választom, ami elérhető - ehhez képest most kiderült, hogy ez ingyenes, vagyis elszalasztottam néhány jó kis bekukkantós potya-alkalmat. Úgyhogy jövő héten pótolok: szerdán elmegyek ide egyedül, és mivel a csütörtöki babamozis időpontot már csak olyan későre lehetett volna áttenni, amikor már nem lenne értelme (ha túl nagy a gyerek, nincs megfelelő hely ahhoz, hogy jól látszódjon a pofikája), másnap megnézzük úgy, hogy velem jön M. is.
Aztán legközelebb megint duplázás, mert jövő hónap 21-én megyek a következő havi nőgyógyászáshoz, három nap múlva meg a Magzati Diagnosztikai Központba a kötelező ultrahangra. Egy kicsit hülyén jött ki ez, hogy heti kettő, aztán hetekig semmi, de mivel a babamozi is meg a harmadik trimeszter eleji szűrés is eléggé pontos időszakhoz kötött, és mindenhol hetekkel előre lehet csak időpontot kapni, most ez van. Igazából nem is annyira bánom, mert jó az, ha gyakrabban ránéznek a benti helyzetekre, főleg mert IR és csökkent glükóztolerancia és fenyegető terhességi diabétesz esetén fontos, hogy a magzat ne nőjön nagyobbra a koránál, és a méhlepény is maradjon jó sokáig üde és friss.

Ma 26w4d vagyok egyébként, bármilyen felfoghatatlan, még pár nap és belépek a harmadik trimeszterbe. Ennek örömére már harmadik napja, hogy szinte folyamatosan be van dugulva a fél fülem, már kezdek beletörődni, hogy ez szülésig nem is fog javulni, és erősen reménykedek, hogy nem terjed át a túloldalra is. És már második éjszaka ébredtem iszonyatos lábgörcsökre, percekig olyan volt, mintha konkrétan kést forgatnának a vádlimban, növelni fogom a magnézium adagomat. De azon túl nem érdekel az egész, olyan lazán megúsztam ezt az egész terhesség dolgot, hogy ennyi kellemetlenség bőven belefér.
A hasam nagyon viccesen viselkedve önálló életet él, elképzelni sem tudom, mi lenne, ha hátul tapadna a méhlepényem, és nem lenne útban, talán ki is kandikálna egy kis térd a köldökömön. Néha erős egyenkénti ütésekkel random kidobol a gyerek, máskor teljesen eltorzítja a kerekségemet azzal, hogy lassú mozdulatokkal kinyomul egyik oldalon - olyankor mindig azt képzelem, hogy biztos álmában forgolódik, és meg akarom zabálni az édes fejét. A kis programján kívül teljesen kiszámíthatatlan a csibész, tegnap Apuval töltöttem az egész délutánt, és meg sem moccant, hogy megmutathassam, és szinte mindig így van, hogy amikor várom és figyelem, fegyelmezetten ücsörög csak. Ma délelőtt is tök lusta volt a szokásoshoz képest (aggódtam is persze), most kezd csak beindulni... de már mindegy, jegyzetelem ám az ilyen alkalmakat, amikor hibázik, és amint kijön, mindegyikért kap egy bemutatót a véget nem érő baba-bántó arzenálomból: hosszasan szimatolom a tarkóját, megrágicsálom a talpát, és beleberregek a meztelen pocakjába - már olyan négyéves koráig betöltött minden napot büntetéssel, és szava sem lehet, no sir.